R. Strauss: Imigyen szóla Zarathustra
Milton: Az elveszett paradicsom – részlet
Gyöngyösi Levente: Tragœdia Temporis I. – szcenikus oratórium Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye nyomán
Éva: Balga Gabriella
Ádám: Megyesi Zoltán
Gyermek: Zemlényi Eszter
Lucifer: Sándor Csaba
Az Úr: Cser Krisztián
Közreműködik: Ónodi Eszter – próza, Budafoki Dohnányi Zenekar, Nyíregyházi Cantemus Kórus
Vezényel: Hollerung Gábor
Házigazda: Lukács Sándor
A Budafoki Dohnányi Zenekar műsorán szereplő két zenemű a világ folyásával foglalkozik, Richard Straussé Nietzsche korszakos munkája, míg Gyöngyösi Leventéé nemzeti klasszikusunk, Madách fő műve nyomán. Ez utóbbi ősbemutatóként szólal meg, a nagyszabású, négyrészesre tervezett szcenírozott oratórium, a Tragœdia Temporis első része a Teremtést, az első emberpár édenkerti életét és a Paradicsomból való kitaszíttatását meséli el.
A Kiss Judit Ágnes és Visky András librettójára készülő darab különösen fontos szereplőjét nem találjuk meg Madách művében: ő egy gyermek, egy angyali személy, aki már az Úr oldalán volt a Teremtés előtt. A Példabeszédek könyvében ezt találjuk: „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött.” Majd valamivel később: „Mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenhol.” Madáchnál az opus magnum már készen áll, amikor a darab elkezdődik, ebben az oratóriumban viszont „a világ a mű prológusaként születik meg, a néző tanúsító részvételével, a nyelv Gyermek által történő elsajátításának a módján” – fogalmazott Visky András.
Szólj hozzá!