A Szolnoki Szimfonikusok következő hangversenye a Zeneakadémia Nagytermében: A romantika mesterei. Az együttes vendégei ez alkalommal Hokyong Choi és Nova Giuseppe. Az est karmestere: Franz Schottky
Műsor:
Wilhelm Popp: Rigoletto fantázia (G. Verdi Rigoletto c. operája alapján) op.335
Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraverseny No. 1, (R. 455)
Felix Mendelssohn-Bartholdy: IV. A-dúr „Olasz” szimfónia op.90
Közreműködik:
Hokyong Choi - zongora
Nova Giuseppe - fuvola
Vezényel:
Franz Schottky
Liszt Ferenc I., Esz-dúr zongoraversenye az egyik leggyakrabban játszott zongorára írt versenymű. A magyar komponista első zongoraversenyeként tartják nyilván, noha a másodikként sorszámozott A-dúr zongoraversenyt korábban megírta, az Esz-dúrt azonban hamarabb mutatta be, ezért lett ez az első. Bár már az 1830-as évektől foglalkoztatta egy zongorakoncert gondolata, és a későbbi mű vázlatait még fiatalon papírra is vetette, a weimari időszakban kezdte részletesebben kidolgozni a kompozíciót, amikor az udvari zenekar élén lehetőséget kapott a zenekari hangzás alaposabb megismerésére. Igen nagy műgonddal és önkritikával dolgozott rajta, nem kevesebb, mint öt változatott készített el az 1855-ös bemutatóig. Ekkor maga Liszt játszotta a zongoraszólamot, s a vendégként Weimarba látogató Berlioz vezényelt. Felix Mendelssohn-Bartoldy német zeneszerző 1829-ben európai tanulmányútra indult.
Először Angliában és Skóciában járt, majd Bécsen és Salzburgon át Itáliába utazott. IV., A-dúr szimfóniáját olasz élményei hatására komponálta 1833-ban, és a londoni bemutatón ő maga vezényelte. A szimfónia némileg átdolgozott változatban csak a zeneszerző halála után jelent meg, ezért bár harmadikként született, a négyes sorszámot kapta. A négytételes mű leginkább olaszos hangvételű része a virtuóz táncfinálé, melynek zenei alapjául a nápolyi saltarello, azaz ugrótánc szolgált.
Szólj hozzá!