Balogh Ádám és Ránki Fülöp zongoraestje - A fekete-fehér színei -

A kétzongorás est egyik pólusaként Rahmanyinov két korai szvitje szólal meg, amelyek hasonlóságaik mellett éles kontrasztban is állnak egymással. A Csajkovszkijnak ajánlott - és az ő hatását hordozó - 1. szvit négy tételében nagyrészt érzékeny, lassú zenékkel találkozhatunk, amelyeket végül átható, ünneplő húsvéti harangszó zár le. Ezzel szemben a lendületesebb táncok dominálnak a 2. szvitben, amelyet Rahmanyinov az 1. szimfóniájának sikertelen bemutatóját követő alkotói válságából kilábalva írt. Nem is meglepő, ha hallgatásakor a figyelmes befogadó áthallásokat fedez fel az e szvittel egy időben komponált 2. (c-moll) zongoraversennyel. A koncert másik pólusát az első világháború alatt és után született francia zenék adják. En blanc et noir című művében Debussy a zongora monokróm hangszínének árnyalataival, fekete-fehérben fest. Ezek az árnyalatok egészen konkrét háborús utalásoknak, látomásoknak, de a szerző utolsó darabjaira oly jellemző, absztrakt zenei megnyilatkozásoknak hangzó formáját is körvonalazzák. Ravel La valse-a műfaji megjelölése szerint koreografikus költemény, és hamisítatlan nagyzenekari zene: a Debussy művénél nem kevésbé víziószerű darab szimfonikus változata bővelkedik hangszerelési bravúrokban. A végtelenül színes, gyakran sziporkázó hangzásképek két zongorán való megszólaltatása a szerző saját átiratában a játszótér élményét nyújtja a vállalkozó szellemű zongoristák számára.