A barokktól a 20. század második feléig egyetlen este alatt? Korszakokon átívelő zenei utazásra hív a Fesztiválzenekar a Concertino keretében!
Az együttes megkerülhetetlen alakja, a 2011-es Végh Sándor Verseny egyik díjazottja, Pilz János fogja össze a sorozatot, melynek célja, hogy a BFZ kisebb apparátusú, intimebb hangulatú műveket is színpadra állítson. Ezúttal Bach egy könnyedebb darabjával, az első zenekari szvittel indul a műsor, majd közel két és fél évszázados ugrással Sosztakovics komor hangvételű, lenyűgözően szép hegedű-zongora szonátája szólal meg vonószenekarra és ütősökre készített átiratban. A szólót a kamarazenekari játék szenvedélyes híve, a BFZ egyik koncertmestere, Daniel Bard játssza. A hangversenyt Schönberg máig legnépszerűbb műve, fordulatos szerelmi története zárja.
A 18. századi német udvarokban rajongtak a francia stílusú zenékért. A nemesek szórakoztatására megszületett a zenekari szvit (vagy franciásan ouverture) műfaja: könnyed hangvételű, tánctételeket felsorakoztató művek, amelyekből Bach is írt négyet. Persze szokásához híven csavart néhányat az igen egyszerű hagyományokon, a francia stílusjegyeket az olasz versenymű tulajdonságaival ötvözte. Az első szvit nyitánya ünnepélyes nyújtott ritmusaival jellegzetesen francia, a refrénszerű ritornelloforma viszont olasz sajátosság. A szerző hagyományos hangszerelést és harmóniákat használt, de szokatlanul kontrasztos tételpárokat írt egymás után. A mű színes, becsapós és szórakoztató, mint Bach maga.
A világhírű hegedűs, David Ojsztrah 1968-ban hegedű-zongora szonátát kapott hatvanadik születésnapjára Sosztakovicstól. Ez lett a szerző egyik legszebb kései műve. Az andante nyitótétel tizenkét fokú témával veszi kezdetét. A komor zene további témái vagy cinikusak, vagy dermesztőek. A heroikusan induló középső tétel hoz némi enyhülést, ám itt is hamar szorongásba csap át a zene, s a hangulatot a könnyed keringő sem töri meg. A hátborzongató lassú fináléban a hegedű mutatja be pengetve a témát, amelyet tizenhárom variációban bont ki azután. A darab előadásában zongoraszólam helyett ezúttal kamarazenekar támogatja a hegedűt.
„Szándékomban állt szövegem motívumait követni az ön kompozíciójában, de hamarosan elfelejtettem, annyira magával ragadott a zene” – írta 1912-ben Richard Dehmel. Schönberg Megdicsőült éj című vonósszextettje (amelyből vonószenekari változatot is készített) Dehmel versét vette alapul. A bő félórás tétel Schönberg szerint „a természet felvázolására és az emberi érzelmek kifejezésére szorítkozik”. A történet szerint egy holdfényes esti sétán a nő bevallja szerelmének, hogy egy olyan férfi gyermekét hordja a szíve alatt, akit még kedvese előtt ismert meg, és nem szeret. A férfi megígéri, hogy sajátjaként fogja szeretni a gyermeket. Mindez gyönyörű, érzékeny, szenvedélyes zenei köntösbe öltöztetve szólal meg.
Johann Sebastian Bach: 1. (C-dúr) zenekari szvit, BWV 1066
Dmitrij Sosztakovics: Hegedűszonáta, Op. 134 – Mihail Cinman és Andrej Puskarjov átirata
Arnold Schönberg: Megdicsőült éj, Op. 4
Daniel Bard (hegedű)
koncertmester: Pilz János
Szólj hozzá!