A filmtörténet egyik első tudományos-fantasztikus filmjét most Stéphane Scharlé egyedülálló dobjátékával kísérve nézheti meg a közönség a Francia Intézetben!
Eredeti cím: Paris qui dort – Le Rayon diabolique (Párizs alszik – Ördögi sugár)
Rendezte: René Clair
Forgatás: 1923 nyara / A film bemutatója: 1925
4K-felújítás: Jérôme Seydoux-Pathé Alapítvány, 2018
Játékidő: 59:35
Angol feliratos
Minden korosztály számára, 8 éves kortól
A zene:
Stéphane Scharlé a 2002-ben Strasbourgban alapított OZMA jazzegyüttes dobosa és vezetője. 20 év alatt a zenekar nyolc albumot adott ki, tizenöt multidiszciplináris alkotást hozott létre (együttműködések nemzetközi zenészekkel és táncosokkal, vizuális előadások: filmkoncertek stb.) és több mint 500 koncertet adott több mint 50 országban a világ minden táján.
Sok filmes alkotás után, Stéphane Scharlé első szólóprojektjében René Clair „Paris qui dort” (Párizs alszik) című filmjéhez ír zenét és ad élő koncertet. A zeneszerző dobos az egyedülálló elektronikus vezérlőrendszerrel kiegészített dobja segítségével új hangtájakat fedez fel, amelynek eredménye a repetitív zenére és a minimalista elektronikára reflektáló modern, meglepő és improvizatív filmzene.
A film:
Amikor Albert, az Eiffel-torony harmadik emeletén dolgozó éjjeli őr reggel felébred, furcsa csendre lesz figyelmes Párizs felett. És még a kollégája sem érkezik meg, akinek le kéne őt váltani.
Albert lemegy a toronyból, és megdöbbenve látja, hogy a város teljesen élettelen: az utcákon nem járnak az autók, és az a pár ember, akivel találkozik, mozdulatlanul áll a helyén. Csak néhány, Párizsba éppen akkor érkező ember menekült meg ettől a rejtélyes mozdulatlanságtól. Közös bennük az, hogy mindannyian valamilyen magaslaton voltak azon az éjszakán, amikor minden megváltozott.
Mivel többet nem tudnak arról, mi okozta ezt a helyzetet, együtt úgy döntenek, hogy az Eiffel-torony tetején telepednek le. Újabb éjszaka telik el, de semmi sem változik; a kis csoport úgy dönt, hogy teljes mértékben kihasználja a helyzet előnyeit.
Szólj hozzá!