Koreográfusi pályákat bemutató sorozatunkban ezúttal már a hatvanas években aktív alkotó, az első budapesti táncház egyik megálmodója, aktív táncgyűjtő Stoller Antal „Huba” és a székesfehérvári származású, de több évtizede Pécsett alkotó és tanító Gálber Attila mutatkozik meg. Mindkettőjük számára a néptánc szeretete szorosan összefonódik a közösségteremtéssel, a tánc átadása és színpadra formálása nem pusztán a művészi önkifejezés érdekében történik, hanem mai kisközösségek megteremtésének, formálásának, megtartásának eszköze.
Koreográfusi pályákat bemutató sorozatunkban ezúttal már a hatvanas években aktív alkotó, az első budapesti táncház egyik megálmodója, aktív táncgyűjtő Stoller Antal „Huba” és a székesfehérvári származású, de több évtizede Pécsett alkotó és tanító Gálber Attila mutatkozik meg. Mindkettőjük számára a néptánc szeretete szorosan összefonódik a közösségteremtéssel, a tánc átadása és színpadra formálása nem pusztán a művészi önkifejezés érdekében történik, hanem mai kisközösségek megteremtésének, formálásának, megtartásának eszköze. A Kárpát-medence néptáncanyagainak hiteles megismerése alapvetés munkásságukban, a tánc színpadra kerülésével már eszközzé válik egy színházi világában, amelyet mindkét alkotó remek formaérzékkel alakít és használ saját mondanivalójának közvetítésére.
Stoller Antal – vagy ahogy mindenki ismeri a táncházmozgalomban: Huba – az ötvenes évek végétől aktív részese a színpadi néptánc történetének. Néptáncos pályafutását a Közgáz együttese után 1965-ben a Bihariban folytatta, ahol egyhamar Novák Ferenc Tata asszisztense lett, akivel azóta is szoros munka- és baráti kapcsolatot ápol. Gépészmérnöki munkája mellett egyre fontosabb szerepet töltött be a tánc, majd az oktatás, koreografálás és a szervezés, később pedig a gyűjtés is. A Budapesti Néptáncosok Klubja folytatásaként álmodta meg társaival, Foltin Jolánnal és Lelkes Lajossal az első budapesti táncházat egy erdélyi gyűjtőút hatására 1972. május 6-án. Vezette a miskolci Avas táncegyüttest és a budapesti Vasas együttest, 2000 óta a Vasas régi táncosaiból álló Obsitos együttes művészeti vezetője. Megszervezte és első vezetője lett az országos néptáncos-népzenei módszertani központnak, a Magyar Művelődési Intézet keretében működő Néptáncosok Szakmai Házának (amely 2001-ben a Hagyományok Háza része lett). Néptánc- és népzenegyűjtő munkája eredménye 150 helységből 90 óra film, videó és 115 óra hanganyag többek között Erdély, Kárpátalja, Rábaköz, Bodrogköz, Matyóföld településeiről. 2013-tól a Magyar Művészeti akadémia Népművészeti Tagozatának tagja.
Több mint 90 koreográfiát készített, melyek nagyban táplálkoztak a paraszti élet ünnepei, az emberi élet fordulóihoz, jeles napokhoz kötődő szokásokból. Művészi munkáját erősen jellemzik a ritmikai játékok, a színpadi térformák precíz – talán mérnöki múltjából is fakadó – megtervezése, az eszközök ügyes és arányos használata és a jóleső paraszti humor.
Gálber Attila a nyolcvanas évek elején kapcsolódott be a néptáncmozgalomba a székesfehérvári Fejér Megyei Népi Együttes (ma Alba Regia Táncegyüttes) tagjaként. Ettől kezdve a néptánc világa számára magával ragadó és inspiráló közösséget nyújtott, ez az élmény máig meghatározza alkotói és közösségformáló munkásságát. Mestereként Botos Józsefre tekint, akitől rengeteg impulzust, támogatást és motivációt kapott munkájához. 2004-ben alapította meg Pécsett a Misina Néptáncegyüttest, amely nem sokkal később a Táncszínház nevet is felvette, sugallva, hogy a néptánc bemutatásán túl a színpadon a tánc nyelvén a ma közönségének is üzeneteket kívánnak megfogalmazni. Nagy hangsúlyt fektet hagyománykincsünk átörökítésére, a gyermekeknek való átadására, a mai közösségekben való továbbéltetésére. Mióta Pécsett él, magáénak érzi a Zsolnay-mottót: „A tudás és a művészet szolgálata, amelyben legfőbb társ, és szövetséges a család”.
Koreográfiái a hagyománykincs alapos ismeretére épülnek, a táncokat nem csupán esztétikai funkcióban helyezi színpadra, hanem keretbe rendezve színpadi műként üzen társadalomról, történelemről, közösségi viszonyokról, a világunkról, amely körbe vesz minket.
Előadók: Vasas Művészegyüttes tánckara és Obsitos csoportja kiegészülve korábbi táncosaival, a Notitia Táncműhely, a pécsi Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház
Az előadás után lehetőség nyílik az alkotókkal való beszélgetésre.
A beszélgetés moderátora: Nemes Szilvia
Sorozatszerkesztő: Szögi Csaba
Stoller Antal: „Hetvenötön túl…”
Verbunkok Jókáról és Halásziból / zene: Rossa László
Leányok / zene: Kiss Ferenc
Nász / zene: Kiss Ferenc
Bene Vendel tánca / zene: Rossa László
Kiállás / zene: Kiss Ferenc
Ennyi az egész / zene: Kárpátaljai archív felvétel
Boros nóták / zene: Nagy Zoltán
Gálber Attila
Képemlékek Mezőföldről / zene: Kovács-Márton – Cserta Balázs és zenekara
„Porba húzó…” / táncolja Horváth Réka a Pécsi Balett ill. a Misina női tánckari tagja / zene: NeoFolk
„Édesanyám rózsafája…” / zene: NeoFolk
„ A barátoké” / zene: Cserta Balázs
Sed non est pax (Mégsincs béke…)
Az előadás időtartama: 240 perc (1szünettel)
Szólj hozzá!