Műsor:
Maurice Ravel: Tükröződések
- Éjjeli lepkék
- Szomorú madarak
- Egy bárka az óceánon
- Alborada del grazioso
- Harangok völgye
Claude Debussy: A boldog sziget
César Franck: Prelúdium, korál és fúga
Ravel: Tükröződések
Apacsok néven híresült el az a párizsi művészcsoport, amelyet fiatal költők, festők, és muzsikusok alkottak. Az igencsak bohém életet élő művészek – köztük Maurice Ravel – késhegyig menő vitákat folytattak a különböző irányzatokról, bemutatták egymásnak legújabb műveiket, éjszakánként pedig lokálról lokálra vonultak. Ez utóbbira utal Ravel Tükröződések című ciklusának egyik darabja, a Noctuelles (Éjszakai lepkék) is, és valóban: a társaság leginkább éjjel érezte magát elemében. Egyébként a ciklus minden darabját a csoport más-más tagjának ajánlotta Ravel, és ebben a körben játszotta el először a teljes művet, mégpedig 1904. október 11-én. A Tükröződések Ravel impresszionista korszakához tartozik, a darabokat hallva a barátok leginkább csodálkozással reagáltak, mondván: ilyesfajta zenét korábban sosem hallottak.
Debussy: A boldog sziget
A feltételezések szerint a francia rokokó festő, Jean-Antoine Watteau Indulás Cythera szigetére című képe ihlette a darabot. A görög szigetet a mitológia a szerelem istennője, Aphrodité szülőhelyeként tartja számon, és az örök tavasz, a boldogság szigeteként vált ismertté. A művet Debussy 1903-ban komponálta, de 1904-ben, Jersey szigetén teljesen átdolgozta, így a magánéleti vonatkozásokat sem lehet kizárni: a zeneszerző ugyanis egy szerelmes utazásra érkezett Jersey-re, kíséretében Emma Bardac-al. Debussy akkor ismerte meg a zeneszerető bankárfeleséget, amikor elkezdte tanítani annak fiát, Raoult. Viszonyuk 1904-ben került nyilvánosságra, és óriási botrányt okozott, hiszen mindketten házasságban éltek. A válással kapcsolatos kellemetlenségek, a család és a barátok haragja elől bújtak el egy kis időre Jersey szigetén, és minden bizonnyal élvezték a közös utazást, ez ugyanis Debussy azon kevés darabja közé tartozik, amelyből árad az energia, a játékosság, az életszeretet.
César Franck: Prelúdium, korál, és fúga
Mivel a francia nyelv szereti az argót, a kortársak egyszerűen csak „bande à Franck”, azaz Franck bandájaként emlegették a párizsi Conservatoire orgona professzora köré csoportosuló tanítványokat és fiatal zeneszerzőket. César Franck a belgiumi Liège-ben született, először zongoraművésznek készült, majd elcsábította az orgona és a komponálás. 1858-ban az újonnan felszentelt, párizsi Sainte Clotilde bazilika orgonistája lett, és maradt is egészen haláláig. Improvizatív tehetsége, legendás játéka a világ legtávolabbi pontjairól is rengeteg érdeklődőt vonzott a templomba. Az 1884-ben íródott a Prelúdium, korál és fúga, valamint a többi tizenegy nagy orgonaműve okán Franckot a legkiemelkedőbb orgonaművészek közé sorolják, közvetlenül Johann Sebastian Bach után.
Szólj hozzá!