A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.
A Trafó nagyterme fiktív Kárpát-medencévé alakul, ahol az alkotók és a nézők az előadás menetébe bekapcsolódva együtt boncolgatják Magyarországhoz, nemzeti identitáshoz, hovatartozáshoz fűződő viszonyaikat. A kollektív kulturális emlékezetbe ásva próbálják megkeresni azt a nemzeti legkisebb közös többszöröst, ahol megdobban a szív.
Az előadás az alkotók és a nézők magyarságáról szól. Arról beszél, amire általában nem gondolunk. Vagy azért mert evidencia, és megfoghatatlan vagy azért mert rögtön felfordul a gyomrunk, és inkább letagadjuk. Magyarok vagyunk és ennek a kijelentésnek van egy (furcsa) íze a szánkba. Ezt az ízt vizsgálja meg a Dioráma csoport a nézői aktivitással karöltve, és ha kell sózza, paprikázza.
A Dioráma csoport egy olyan interdiszciplináris alkotói közeg, amit Raubinek Lili hívott életre 2020-ban a “világégés” előtt. A dioráma egy valódi tájat, jelenetet, történelmi eseményt jelenít meg, lekicsinyített háromdimenzióban. Így tesz az alkotó csoport is. Nagy volumenű be és felfoghatatlan fogalmakkal dolgozik, amiket le kell kicsinyíteni, emberi léptékűvé kell tenni ahhoz, hogy személyessé tudjon válni. A csoport tagjai a tánc- előadó-művészet - zene - fotó - képzőművészet - látvány tengelyen alkotnak. Túl vannak egy covid által elmosott előadáson, egy bükki túlélő rezidencián, egy átányi és budapesti csigatészta készítésen, most pedig a Trafóban a Staféta program keretében készítik előadásukat.
Szólj hozzá!