A korszakos zongoravirtuóz és zeneszerző Szergej Rahmanyinov III. zongoraversenye (1909) a hírhedett szólistakihívások egyike: hazánkban nem sokan mondhatják el magukról, hogy műsorukra tűzték már a darabot! Mindez sokat elárulhat a kompozíció technikai követelményeiről: a d-moll zongoraverseny általános felfogás szerint a zeneirodalom legnehezebb billentyűs versenyműve! Érdekesség, hogy a szerző önmaga számára, amerikai turnéjára szánva komponálta új zongorás koncertjét, majd egy néma hangszeren gyakorolta hajóútja során annak billentyűs szólamát. A mű kevés hazai tolmácsolója közé tartozik Balog József, az idén Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett zongoraművész ‒ a Miskolci Szimfonikusok visszatérő vendégpartnere ‒, aki örömmel vállalkozott a nem mindennapi feladatra. Rahmanyinov szerzeményének három tételében fénylő szépségű szláv dallamok keverednek csehovias melankóliával, Csajkovszkij-i emlékű érzelmességgel és mámorral, s olykor a távoli sztyeppék titokzatos ősritmusaival.
Az orosz zeneirodalom grandiózus alkotása a francia romantika egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb szimfonikus „nagyágyújával” találkozik az est programjában. A belgiumi születésű, majd Párizsban letelepedett Cézar Franck egyetlen ‒ ugyancsak d-moll hangnemű ‒ szimfóniája (1886‒88) teljességgel egyéni hangú remek, egyben szintézis értékű tisztelgés Liszt Ferenc és Richard Wagner művészete mellett a francia hagyományok szelleme előtt is. Ellentétben a későromantikus konvenciókkal, nem négy-, hanem csupán háromtételes alkotás; benne a szélsők drámai hevületét megkapóan ellensúlyozza a középső Allegretto szelíd, panaszos lírája. A szerző kései összegzése ez az impozáns darab, az alkotóerők teljében papírra vetett zeneköltemény ‒ az érettség pompájával és ízével. A hangversenyt a Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas Antal Mátyás, a Nemzeti Énekkar nyugalmazott karigazgatója és zenekarunk új művészeti vezetője dirigálja.
Szólj hozzá!