Georg Friedrich Händel:
Alexander’s Feast
avagy "The Power of Music" HWV 75
- kantáta két részben -
/Szövegkönyv: Newburgh Hamilton/
Miriam Kurowatz - szoprán
Johannes Bamberger - tenor
Matthias Helm - basszus
Barucco Originalklangorchester (Wien, Ausztria)
Chor Ad Libitum (Sankt Valentin, Ausztria)
Vezényel: Heinz Ferlesch
A cím szó szerinti fordításban Alexander, azaz Nagy Sándor ünnepe, avagy a zene ereje. Georg Friedrich Händel 1736-ban komponálta kétrészes kantátáját, John Dryden, Anglia első költészeti díjas (1668), s irodalomtörténeti szempontból is nagyra értékelt poétájának azonos című költeménye alapján. A mű valójában Szent Cecíliát, a zene védőszentjét magasztaló óda, de az ókor legnagyobb hadvezére, a görögök által akkor ismert világ nagy részét meghódító makedón uralkodó, Nagy Sándor ünnepi lakomájával veszi kezdetét. A Perszepoliszért vívott csatában aratott győzelem feletti ujjongás és dallamos hangzavar közepette egyszercsak Timotheus, a dalnok könnyed ujjaival megpendíti a líra húrjait, s végigvezet minket a hódítás, a szerelmi hév, a bacchusi vidámság, a gyász és a szánalom, a gyengédség, s a bosszú, ill. a háború gyötrelmeinek érzelmi hullámvasútján, míg végül a Szent Harmóniáról szól.
A zenének ereje van? A zene talán hatalom? A Timotheus által megpendített húrokon megszólaló dallamok azt üzenik, hogy igen, a zene rászolgált a dicsőítésre, hiszen segítségével még a hódító Nagy Sándort is el lehetett bűvölni: a dalnok muzsikája mondhatni hipnotikus erővel magához láncolta, kénye-kedve szerint taszította egyik lelkiállapotból a másikba még a Kr.e. IV. században élt rettegett hadvezért, a "világ urát" is.
Szólj hozzá!