A szeptemberi visszavonulóról itt írtunk.
A Facebook ma már sok mindenre jó, többek között arra is, hogy egy pár soros kommentben közöljünk komoly híreket:
"Sziasztok! szeptember közepén határozatlan idejű szünetre vonultunk és azt ígértük majd jelentkezünk. Hát itt vagyunk, elmondjuk mi a helyzet .
Balázs úgy döntött, hogy nem szeretne már a zenekar tagja lenni. Bár szomorú ,elfogadtuk a döntését.Mielőtt megkérdeznétek: nem, nem vesztünk össze, jóban vagyunk továbbra is.
Mi úgy döntöttünk, hogy keresünk másik énekest és ha megtaláltuk visszatérünk....
Titusz
István
Milán
Benő"
Carbonfools Fehér Balázs előtt is volt. Személy szerint igen kedveltem akkor is, egyes tagjait személyesen is ismertem. Aztán ezeket az egyes tagokat kitették a buliból, mert Titusz meglátta a lehetőséget a korban, a zenében, a hangulatban: fiatalokra cserélte a nagy öregeket. A zenekar karrierje szempontjából ez később jó döntésnek bizonyult, igaz, a tagcserék utáni sértődöttségüket kihevert régi rajongók olykor döbbenten figyelték a sikítozó hölgyeket, de hát ez már kérem ezzel jár, vagy megöregedtünk. Esetleg mindkettő.
Szóval meredeken ívelt felfele az a pálya, volt olyan évad, ahol hatvan turnéhelyszínt zsúfoltak bele a programba. Slágerlistát vezető számok, elővételben elkelt, telt házas bulik – mit kívánhat magyar zenekar magának mást? Jó, volt megkérdőjelezhető alciójuk is – például, amikor bedobták, hogy Balázs megnősül –, amire az előzőek fényében nem nagyon volt szükség, ráadásul egy kínosnak is mondható poén lett a vége, de nagyjából és egészében a papírforma szerint ment a dolog előre.
Magántermészetű megjegyzés következik: volt egy rövid időszak, amikor még sokakat rá lehetett venni a sportolásra, így hetente kétszer vegyes csapatban (mármint bénák és profik) kosaraztunk egy budakalászi iskola tornatermében. Az akkori Carbon basszerosa (Zsazsa) elhozta Balázst is, aki hozzánk képest bazimagas volt és bazijól játszott – tehetsége és adottságai mellett pedig kiérdemelte a fair play díjat is, mert soha nem élt vissza a kosárfogyatékosoknál ezekkel a dolgokkal, sőt, igyekezett mindenkit helyzetbe hozni, az már más tészta, hogy tudott-e élni vele...
A zenekarban – frontemberként – leginkább az ő kezében volt ez a labda, nem csoda, ha beleunt (feltételezés!), sokkal színesebb egyéniség ahhoz, hogy megelégedjen a csajok kedvence szereppel meg az ugrabugrálással, noha nála azért van elegendő muníció a színpad előterében való szerepléshez (hang, stílus, ritmus satöbbi). Nem kell félteni, a kevesek egyike, aki nem függ vészesen a járműtől, ami tovább viszi, el tudom képzelni, hogyha úgy alakul, akár gyalogol is.
Hogy aztán mi lesz a Carbonfoolsból nélküle? Majd a Titusz kitalálja, ő ugyanis a magyar zene egyik nagy kitalálóembere. A fiúk ott vannak, szerencsére a közönség figyelme és szeretete nem torzult el, ők is annyit kaptak eddig belőle, mint a távozó frontember.
Kíváncsian várjuk tehát, hogy alakul Fehér Balázs és a zenekar sorsa, még az is lehet, hogy egy helyett két új formációval gazdagodik a magyar könnyűzene. De az is lehet, hogy nem. Kiderül.
Mindegyiküknek azt kívánjuk, ami nekik a legjobb, és elég sok ember nevében kösz a halakat!
Fotó: Barba Negra
Szólj hozzá!