A Queen énekese, Freddie Mercury korábban mentálisan előkészítette a dalt és ő is irányította a zenekart a session-ök során. May (Brian May, gitáros), Mercury és Taylor (Roger Taylor, dob) naponta 10-12 órát töltöttek azzal, hogy felénekeljék a vokálokat, ami 180 különálló overdubot (amikor a vokált éneklő az előző már rögzített hangsávra - amit közben fejhallgatón hallgat - énekli fel a következő szólamot) eredményezett.
És micsoda dal lett belőle!
Pedig kis híján nem is lett belőle kislemez.
Érthető, hogy az öltönyösök miért voltak ellene: a dalnak nincs refrénje, ehelyett három fő részből áll: egy ballada-szegmensből, egy operatív folyosóból és egy kemény rock-szekcióból.
A Queen kiadója, az EMI nem volt hajlandó kiadni single-ként, de a zenekar odacsúsztatott egy példányt Kenny Everett rádiós DJ-nek (akkor ez a két betű még mást jelentett), aki a következő hétvégén 14 alkalommal lejátszotta a londoni Capital Radio-ban. Ez meggyőzte az EMI-t, a BBC-t és más szkeptikusokat, hogy a hallgatók képesek befogadni ezt a zeneművet.
A Bohém rapszódia óriási kereskedelmi sikert aratott, az Egyesült Királyság kislemezlistájának csúcsán kilenc hétig tanyázott, és néhány hónapon belül több mint egymillió példányt adtak el belőle. Roy Thomas Baker producer elmesélte, miként játszotta el Mercury neki a ballada nyitószakaszát zongorán:
"Elkezdte, majd megállt és azt mondta:" És itt jön az opera rész!" Aztán elmentünk vacsorázni.
A dal ötlete valószínúleg a 60-as évek végén pattant ki Freddie fejéből, amikor előállt a "Mama, éppen megöltem egy férfit"-sorral (Mama, just killed a man). Freddie ágyának fejrészénél volt egy zongora. Amikor a nagyon hajlékony zenész ihlettel ébredt, a feje fölött hátranyúlt, és eljátszotta, amit álmaiban hallott. Így kezdődött a "Bohém rapszódia" története is...
De mi ment végbe Freddie fejében?
Az egyik elmélet az, hogy Mercury a dalon keresztül törődik bele a melegségébe, erre jönnek az utalások az üldözéstetéssel kapcsolatban, valamint felbukkan egy titkos szerelem is, amelyet a Galileoba és a Figaroba látnak bele - de nem mindenki ért egyet ezekkel. Maga a történet nem a popzene legnagyobb sztorija: egy ember bevall egy gyilkosságot az édesanyjának, és hiába hivatkozik szegénységére a tárgyaláson, végül lemond a sorsáról.
De maradnak kínzó kérdések: kit ölt meg és miért?
Van egy csomó utalás benne az olasz kultúrára: a Scaramouche a komédia dell'arte buffo karaktere; Galileo egy firenzei csillagász volt, akit az inkvizíció bűnösnek talált és elítélt eretnekség vádjával. Figaro Rossini "A sevillai borbély" című operájának főszereplője, aki segít az igaz szerelem megtalálásában az operában.
Az első három hétben naponta körülbelül 20 000 ember vásárolta meg a "Bo Rap"-et, és azóta is naponta legalább egyszer elhangzik a világon valamilyen rádióban.
Abban az időben ez volt a legdrágább kislemez, ami valaha készült, és azóta is a poptörténelem egyik legbonyolultabb felvétele. A digitális felvételek elterjedése előtt hosszú idővel a Queennek többször kellett overdub-olnia magát, aztán egymásra mixelni ezeket a sávokat. A szalagok különböző részein az egymásra mixelni kívánt darabokat is össze kellett kapcsolni (pengével vágni és a megfelelő sorrendben összeilleszteni ragasztószalaggal). Nem is tudjuk elképzelni, hogy bárki így csinálná ezt most!
Mindannyiunk számára azonban a drámáról, a vicces hangokról szól, nagyszerű gitárszólóval, ragyogó énekkel és a maga nemében úttörő videóval ... Kezeket az égbe! Ugye, te is minden alkalommal úgy nyomod az autóban, amikor meghallod, mint a srácok a Wayne világában?
Szólj hozzá!