A cikk eredeti címe az lett volna, hogy Rihanna, bekaphatod, de aztán úgy döntöttem, ennek a nőnek a nevét én soha többet nem írom le címben. Meg máshogy sem. De innentől fogva a hugacsaka ezt jelenti majd.
Az eddigi legjobb nap volt a Szigeten pénteken.
Pedig nem indult annyira parádésan. Mondom a kuponosztogató kiscsajnak a szemközti LIDL–ben, hogy mi a választék, hátha van olyan cuccra karszalagos kedvezmény, ami éppen nekem is kell (nem volt. fokhagyma, krumpli és csirkemell nincs a kínálatban, csak sör, csipsz és ásványvíz).
TECCIK tudni, ezek a szigeteseknek szólnak, de ha van esetleg ismerőse, odaadhatja neki... – közölte velem kissé lemondóan. A pipától elfúló hangon csak a karszalagomat toltam a képébe egy szó nélkül... :) Így most 1:1. Tegnap a szigetes dohányboltban ugyanis elkérték a személyim... :D
Vánszorgási volt befele, a futómű alulműködése kissé korlátozta a teljesítményt. Őszintén szólva, a lelkesedést is. De amikor beérsz a Szigetre és azonnal belebotlasz gólyalábasokba, akik mindenkivel lepacsiznak, majd legott egy szambadob-csoportba, akik vigyorogva verik a ritmust, és tánclépésekben követik őket az addig egyébként normál tempóban gyaloglók – na, akkor nem lehet nem lelkesedni. Még a legnagyobb fáradtságot is képes az emberek mosolya eltörölni – fordult Coelho a naplementében Oravecz Nórához.
De a zsebkendőtőket még ne tegyétek el, most jön a java!
Csupa nagy betűvel írom le: JOHN NEWMAN. Ez a pasi, aki kiújult agydaganatával küzd és élete legnagyobb válságát éli át, szóval ez az EMBER akkora koncertet tolt a színpadon, hogy a világ összes kalaposa nem tudná sorozatban gyártani, amit megemelnénk előtte. Jó ritmusú setlist, remek énekhang, folyamatos kommunikálás a közönséggel: meg sem tudom számolni, hányszor köszönte meg, hogy itt lehet. Nem nyomta rá a bélyegét a betegsége a koncertre, mindent beleadott, sőt, valószínűsíthetően még annál is többet. A végén a könnyeit törölgette, baszki, meghatódtam, csurogtak a sajátjaim is. Nem bírom én az efajjta gyűrődést már...
Egy kiscsaj ráadásul a koncert közben rohant ki a tömegből a szélére zokogni – én nem tudom, a lírai számtól feltoluló emlékei, vagy az énekes fölött érzett aggodalma diktálta a tempót, de egyszercsak odament hozzá két vadidegen pasi, az egyik fölemelte, és addig tartotta, amíg a lány tele nem zokogta a nyakát. Ott ölelte, amíg az meg nem nyugodott. Sziget, ezért (is) szeretünk!
Másik nagybetűs következik: KOVACS. Amikor a Warner-istálló ajánlóját írtam, akkor futottam bele, még életemben nem hallottam róla, és ez inkább szégyen, mint erény. Elképesztő hangja van és olyan kisugárzása, ami hipp-hopp a legnagyobbak közé fogja emelni. Az a jó az életben meg a Szigetben, hogy még a legfelkészületlenebbeket is érhetik meglepetések – simogatta meg Oravecz Nóra Coelho írásban meggyűrődött kezét.
Néztem körbe, hogy vajon a többiek is ugyanazt hallják, amit én, és ha igen, akkor ez a nő mér nincs a nagyszínpadon. Szerintem megérjük azt is. Megvan a veszélye, hogy a kiadója rá fog kényszeríteni erre a hangra valami slágeresebb verziót, de nekünk még akkor is nagyon jó lesz. Abban meg kifejezetten reménykedünk, hogy az A38 visszahívja őt majd év közben. Cuki volt, közölte, hogy őt télleg KOVACS-nak hívják, és tudja, hogy ez egy gyakori magyar név, tegye fel hát a kezét az, aki névrokona... Úgy öten voltak :)
A szigetelők zászlóparája nekem mindig is bejött. A legkülönbözőbb, képzelt vagy tényleges nemzetük zászlaját vonszolja mindenki fel s alá... A pénteki hét órás gyereknap a zászlólengetésről szólt, a meglévő kavalkád mellé még kiosztottak több ezret, és kitört a nagy zászlóünnep, amit tegnap a szpíker a menekülteknek dedikált. Respect! Ma colourparty lesz, ne a legjobb ruhátokban gyertek!
Percre pontosan kezdett a hiperkarma is a magyar színpadon. Bazirégen lehettem koncerten, mert Zerge szerint már vagy egy éve nem játszik velük Frenk, és két vokalista csajjal is bővült a zenekar, ami szerintem nem jó döntés, de majd csak később derül ki, hogy a hiperkarmikus evolúcióban ez hogy puffan. Nekem túlságosan visítottak, de lehet, hogy csak a keverés volt szar. Meg hiányzott Frenk vokálja is. Robi megosztotta a közönséggel – akik a Bastille-koncert ellenére is igen szép számban megjelentek, még a sátor előtti teret is megtöltötték –, hogy ő előbb érez mindent, ami a világban történni fog, és készüljünk fel, hogy igen gázos napoknak, éveknek nézünk elébe. A koncert azért még elég jó volt, és Coelho odasúgta Oravecz Nórának, hogy ami nem öl meg, az félrecsúszott.
Némi pihenő következett a vip-ben, és a tegnapi vonatkozó kirohanásom felett érzett lelkifurdalásból úgy tudok félig kimászni, hogy ideírom: tegnap egyáltalán nem voltak szararcok!!! Sőt. Majd ma.
Az volt a terv, hogy a másfél órás koncertből egy órát ülve nézek végig a kivetítőn, és az utolsó fél órára kimegyek a küzdőtérre. Hevenyészett számításaim szerint kábé ennyi volt a lábamban még. CSAKHOGY! Annyira halkan szólalt meg MANU CHAO, a Chemical Brothers-hez képest pláne, hogy az első taktusok után kikotródtam vegyülni. Innentől fogva másfél órán át ugráltam, óbégattam, lengettem a karjaimat és tapsoltam. Ütemre meg csak úgy... És igen, ő is csupa nagybetűs. Meg a bandája, persze. EGYETLEN pillanatra nem álltak meg, és ne csak zeneileg értsétek: ezek végigugrálták az egészet! Szerintem egyetlen lény van a földön, aki ezt mozdulatlan lábbal tudta végignézni: a mellettem álló csaj. Gondolkodtam, megbököm, él-e még, vagy csak a hullamerevség tartja köztünk, de akkor beleivott a sörébe. Én nem tudom, hányan lehettek: a kivetítőn, amíg a szem ellát, ugráló embereket mutatott a kamera. Sőt, amikor véletlenül besvenkelt a kulisszák közé, még a technikusok is táncoltak.
Voltak egészen szürreális pillanatok, amikor az ember azt hihette, beszívott a passzív dohányzásból kifolyólag: egyszer megjelent egy dinoszaurusz a színpadon, a koncert közepén meg egy fél kontinensnyi marihuánás zászló is beúszott a tömegbe... Ezeket más is látta?! :)
Voltak felemelő pillanatok is, az egyik szó szerint: a közönségben felemeltek egy kerekesszékes fiút, és amikor észrevette a kamera és általa a hatvanezer (kb) ember, hatalmas taps és kiabálás tört ki. Zsepi! Szép gesztus volt a Clandestino-t a menekülteknek ajánlani, és a Monsanto is kapott a nyaka közé rendesen.
̶Ne̶m̶ ̶t̶u̶d̶o̶m̶ ̶e̶l̶k̶é̶p̶z̶e̶l̶n̶i̶,̶ ̶h̶o̶g̶y̶ ̶e̶z̶ ̶a̶ ̶b̶a̶n̶d̶a̶ ̶e̶l̶v̶á̶l̶l̶a̶l̶n̶a̶ ̶e̶g̶y̶ ̶t̶u̶s̶n̶á̶d̶f̶ü̶r̶d̶ő̶i̶ ̶h̶a̶k̶n̶i̶t̶.̶.̶.̶
Elég sokat yo-yo-yóztunk, meg volt számos hugacsaka is, és nagyon úgy tűnt, ennek a koncertnek sosem lesz vége, mert ennyi emberrel nem lehet packázni, és csak úgy befejezni a bulit... De egyszer ütött az óra, és lehúzták ők is a rolót. Erről jut eszembe: van egy srác, aki egy orbitális vekerrel járja a Szigetet, azt hittem, gagyi, de a pontos időt mutatja!!! Valamelyik képen látszik belőle valami :)
Szóval, az a fajta koncert volt, amikor az egész bagázs elemelkedik a földtől, mindenki boldog, táncol, vigyorog, dülöngél, rátapos a másikra, megdobja műanyagpohárral és leönti sörrel.
A koncert lendületét és energiáját – ezért Manu Chao is többször köszönetet mondott – kihasználva indultam kifele. Még láttam, ahogy Coelho megpaskolja Oravecz Nóra arcát, és azt mondja neki: Az élet olyan, mint egy Sziget-koncert, ha a vip páholyból akarod nézni, lemaradsz az egészről.
Ja, ahhoz a témához, hogy mennyiből lehet kijönni a Szigeten... A tegnapi napom nullszaldós (érted...? :) ), nem is: nyereséges volt. 400 HUF-ba került a két péksütemény, amit bevittem, másfél liter ásványvíz eleve volt otthon, bent mindössze egy deci rozét ittam 400+40 HUF. Ez eddig, ha jól számolom, 840 HUF. Hazafele a K-hídon találtam 5 eurót :))))
Fotó: MTI (Nekik sokkal jobb gépeik és sokkal komolyabban képzett fotósaik vannak :)
***
Szombati menü
A Dan Panaitescu Nagyszínpadon az idén 25 éves Quimby lép először színpadra délután, őt a Bring Me The Horizon követi. A kultikus izlandi poszt-rock zenekar, a Sigur Rós először lép fel Magyarországon és különleges élményt ígér. A világ egyik legjobb koncertzenekarának tartott brit trió, a Muse a frontember Matt Bellamy vezetésével harmadszor zenél a Szigeten.
Az OTP Bank-A38 színpadon két amerikai produkció, Norma Jean Martine és a !!! után az ír Kodaline és a mexikói Molotov következik, majd nem sokkal éjfél előtt lép színpadra az ír Roisín Murphy, a Moloko egykori énekesnője.
A Telekom Arenában amerikai (Breathe Carolina), holland (Dyro), német (Thomas Gold) és osztrák (Observer x Flip Capella) fellépő egyaránt lesz, a Világzenei színpadon a francia Soviet Suprem és az amerikai Kultur Shock után a Szigeten már többször sikert aratott csapat, a finn Värttinä játszik, majd az orosz Leningrad és az olasz Baro Drom Orkestar következik, végül a francia Dj Tagada vezet le.
A Petőfi Rádió-Telekom VOLT Fesztivál színpadon a Dope Calypso kezd, utána a Marge, a Biebers, a Mary PopKids, az Irie Maffia, legvégül pedig - 21 óra 30 perctől - a Vad Fruttik zenél.
A Blues kocsmában látható és hallható szombaton mások mellett a magyar Soulbreakers és a holland Leif de Leeuw Band. A Fidelio Klasszikus, Opera és Jazz színpadon Gabriel Prokofjev ezúttal Dj Switch-csel, valamint az Óbudai Danubia Zenekarral lép fel, 21 órától ismét lesz Opera a Szigeten egy órán át, majd a Talamba Ütőegyüttes is - mint minden nap - játszik.
Az Európa Színpadon fellép az orosz Therr Maitz, a török Ceza, a svájci Abu, az Afro-latin-reggae faluban G Ras és a Riddim Colony Sound hallható, a Budapest Park tribute színpadon a Red Hot Chili Peppers előtt tisztelgő Good Time Boys, valamint a Pearl Jam munkásságából csemegéző Grunge Electric produkciója lesz műsoron.
Szólj hozzá!