Még van Napóleon Boulevard! SzeptEmberFeszt a Népligetben

2014/09/11  ·   Fesztivál   ·  Zerge

Bár volt egy csomó munkám, szombaton mégis időt szakítottam a SzeptEmberfesztre, látván, hogy két kedvencem is zenélni fog, ráadásul egymás után: a Metál színpadon az Akela, egy másikon pedig a Napóleon Boulevard. És mint kiderült, volt a kettő között összekötő kapocs is: mindkét zenekarban volt olyan ember, aki megfordult a VHK-ban. Előbbiben a dobos, Király Zoli, aki ma is a VHK dobosa, utóbbiban Pócs Tamás, aki valamikor a ’80-as évek legelején játszott egy ideig Grandpierre-ékkel.

Még van Napóleon Boulevard! SzeptEmberFeszt a Népligetben

Az már messziről látszott, hogy itt is a Soproni világost mérik, ahogy a Sziget kivételével szinte az összes fesztiválon és rockszórakozóhelyen. Nem tudom, a sörgyár mivel tudja magát ennyire benyomni mindenhová, mert egyrészt drága a sörük, másrészt meg az alapsörök közül talán a legrosszabb az országban. Nem volt ez mindig így, valaha kifejezetten kellemes volt a Soproni, de mára valahogy sikerült elrontani, ahogy a konkurencia egyik fele (Arany Ászok, Dréher) hasonló hullámzással szintén eléggé lefelé tart, míg a Borsodi pont ellentétes utat járt be, régen mondhatni ihatatlan volt, mára meg az alapsörök legjobbja (nem szponzorált cikk, bár ha fizetni akar valamelyik cég, címem a szerkesztőségben, bármekkora összeget elfogadok :-).

Az Akela koncertje a szokásos Péter és a farkas-nyitánnyal kezdődött, bár most elnyúlt vagy 7-8 percre, már kezdtem azt gondolni, hogy aznap ez lesz a koncert, de aztán csak a színpadra perdültek Katona Laciék valamiféle farkasmaskarában, csak remélni tudom, hogy nem eredeti farkasgerezna, merthogy ember embernek farkasa ugyan, de farkas farkasnak nem embere. Egyébként egy ilyen nagy Ember részt a nevében viselő fesztiválon egyértelműen ott a helyük, hiszen ezt a poént ők már lassan 25 éve sütögetik a SzeptEmberÁllat 1-jén megtartott Farkas-napi koncertek apropóján (ahová a Farkas vezeték- és keresztnevűek mindig is ingyen mehettek be).

Ahogy a koncert elkezdődött, az eső is, de hálistennek csak rémisztgetés lett belőle, rendes eső nem.

A koncert közben kiderült, hogy a zenekar lőtt magának egy kiváló szólógitárost, akivel csak egy baj van: remek szólói részben hard rockosak, részben egészen alterockosak/új hullámosak, csak épp egyáltalán nem metálosak (azt Pávelka Gyuszi érezte nagyon). Ez nem cinkelés akar lenni, mert nekem néhány futama kifejezetten tetszett, csak nem metál.

De hát arra ott volt Pókember, aki viszont remekül nyomta a metálriffeket, ahogy azt már vagy 10 éve megszoktuk tőle. Szóval egy darabig Farkasvilágban farkasok voltunk, jártunk Fáklyával a pokolban, mi lettünk a Fekete bárány (szerintem a zenekar egyik legjobb lemeze), megtudtuk, hogy kinek mondjuk (Nekik mondd!), volt még a Megkísértelek és a Döntsd el! (de a Rockernek születtem sajnos kimaradt ezúttal, az Isten háta mögött meg már egy ideje nincs műsoron), majd a népmeséket is megidéztük az Üssed, botocskámmal, meg persze némi kézi szirénával, amit a Főnök hajtott meg néha. És persze maradt az örök kérdés: Ki ad nekem pénzt? Szóval jó kis válogatást kaptunk a zenekar huszonegynéhány évéből (mínusz a pár év kihagyás), de főleg az első néhányból, viszonylag tűrhető hangzással, meg nem kért ráadásként pár idiótával, aki négy-öt éves gyerekeit visítozva kergetőzni viszi ki metálkoncertre. Az ingyenkoncertek nagy hátránya (az előnyök mellett), hogy sok olyan hülye is odakeveredik, aki pénzért amúgy nem menne.

A Napóleon Boulevard azért is érdekes volt számomra, mert valaha a 80-as évek közepén nagy rajongójuk voltam, vitt a lendület a Solaris táborából (ugyebár a Solaris feloszlott 1986 tavaszán, de Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve már vagy fél éve zenélgettek akkor Napóleon Boulevard néven, és mindjárt elsőre meg is nyerték az Interpop fesztivált a Kérlek, ne félj! – ahogy sokan ismerik, vagy legalábbis akkoriban ismerték: Ha eljönnek a repülők – című számukkal, ami, mint a koncerten kiderült, ma is megállja a helyét, de ezt akkor még pont úgy nem tudhattam, mint Pelikán József gátőr azt, hogy békaembereket fog látni. Az első lemezüket a mai napig imádom, sk. digitalizáltam be évekkel ezelőtt plasztikról egy stúdióhangkártyával meg a valaha létezett Cool Edit Pro nevű szoftverrel, és hallgatom időnként otthon meg az autóban MP3-ban. Aztán a második lemez már nem jött be annyira, utána meg már annyira kommersz, sőt, időnként már szinte nyálasan csöpögős lett nekem (Júlia nem akar a földön járni, Maradunk a Duna partján, Európa visszavár és társai) az egész, hogy teljesen elfordultam a zenekartól. Aztán a 90-es évek elején volt még egy felállás Barcsik Valival és Könczöl Szilvivel, ami köztudatba dobta a Legyetek jók, ha tudtok (State bouni se potete) című olasz film betétdalát (Vanitá di vanitá – Hiúságok hiúsága, más, kicsit lazább fordításban Hiábavaló hiúság) a filmével egyező címmel, és úgy, hogy zenében mondhatni csak érintőlegesen, szövegben még csak érintőlegesen sem volt köze az eredeti Angelo Branduardi-dalhoz, de itthon nagy siker lett. Nem ok nélkül, jól elkapták a dalt. Aztán Barcsik Valival Napóleon bulvár formában írt néven kiadtak egy teljes lemezt (Jó lenne, ha jó lenne), nagyjából az elviselhető popzene határán, de már semmi köze nem volt ahhoz, amit az első két lemezen hallhattunk, majd megszűnt a zenekar. Vagy ahogy utólag mondani szokták az újrakezdők, határozatlan időre felfüggesztette működését.

A másik érdekesség az volt, hogy szinte napra pontosan egy éve volt a MüPában a Solaris eredeti felállásának koncertje (mínusz szegény Cziglán István, a remek gitáros, aki sajnos már közel két évtizede halott), ami akkor és ott annyira elvarázsolt, hogy még napokig a hatása alatt voltam. (És arról a koncertről is a Szeptemberfesztre mentem. :-)

Szóval kíváncsi voltam, egyrészt hogy melyik felállás lesz a színpadon, és hogy milyen zenékkel, melyik korszakkal állnak elő. Hálistennek, Vincze Lilla énekelt, mellette a fent említett Pócs Tamással (az együttes egyetlen kezdetektől állandó tagja), valamint a – Pribil Gyuri gitáros tavaly őszi halála óta sajnos már csak egykori – S-Modell két tagjával, az egykori alapító Gilián Gábor dobossal és a friss zongoristatehetség Nagy Zsolttal, ismertebb nevén Liszttel; a fuvolás és a gitáros (Tasi Ádám, Vámos Zsolt) előttem ismeretlen volt egészen eddig.

A zenekar szerencsére főleg az általam szeretett zenékből válogatott (fentiek mellett a Fogd meg a kezem, a Börleszk, a Szállj velem és még néhány dal, mindet nem tudtam megjegyezni, hiánylistán a Szétszórt vagyok és saját egyik nagy kedvencem, a Michaela), de elhangzott a 80-as évek koncertjein megszokott Milord-feldolgozás, meg egy olyan dal is, ami állítólag régi, de – bármennyit jártam is a koncertjeikre régen – én sem hallottam még soha, kissé a modern operát keverve a Nightwish (pontosabban a régi énekesnő, Tarja Turunen) énekstílusával, meg persze a Júlia is, bár mivel eléggé a végére került, sokan, akik azt követelték, már elmentek addigra. Hát, arany szíveim, így jártatok. Nem egy sláger miatt kell szeretni egy zenekart, és csak amiatt elmenni a koncertjére.

Az ilyen technikával felszerelt színpadok hátránya előjött a koncerten, aki oldalra szorult, az bizony elég hiányos és tompa hangzást kapott (én is ott kezdtem), de középre érve nagyon jól szólt minden, és még hangerő is volt.

Ja, a fenti dátumok azért is szerepelnek a cikkben, mert elhangzott a koncerten, hogy jövőre 30 éves lesz a zenekar, és jubileumi koncerttel készülnek. Ez utóbbinak én örülök és igyekszem is majd ott lenni, de a helyszínen azt gondoltam, vagy én aludtam át egy teljes évet – mi ez Csipkerózsika 100 évéhez képest, nem? –, és most 2015. van, vagy az ő emlékezetük csal.

De aztán utánanéztem, és bizony, már 1985-ben is léteztek, sőt, még fellépésük is volt (a Solaris előzenekaraként, azaz egy idő után lement Lilla, és onnantól a Solaris zenekar volt a színpadon. Elég praktikus megoldás, nem?).


 

 

Szólj hozzá!


KoreaON 2024: az acapellától a fergeteges K-pop buliig

KoreaON 2024: az acapellától a fergeteges K-pop buliig

Idén 5 éves a KoreaON kulturális fesztivál, ami évről évre megújuló programsorozattal jelentkezik. Májusban a Comic Con vendégrendezvényeként...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Egyetlen alkalommal újra megjelenik nyomtatásban a PESTI EST

Április 4-én (...) kerül a mozikba a rendszerváltás körüli időszakot felelevenítő Kék Pelikan című film. A bemutató kampányának részeként a filmet forgalmazó JUNI11 Distribution életre kelti a kilencvenes évek és az ezredforduló legendás programmagazinját – írja a Magyar Narancs.

Új tagot keres a Szent Efrém Férfikar

Ha hiszed, ha nem, a férfikar bejelentett, főállású énekest keres. A félig-meddig családi zenekarból ugyanis kiszáll Bubnó Márk – őt egy különleges koncerttel búcsúztatják, az eseményt csatoltuk.
Új koncertek