Kis hölgy nagy hanggal; a legtöbben így emlegetik az amerikai származású popdívát, akinek slágereit az egész világ dúdolta a kétezres évek elején, és aki az évek alatt már két alkalommal is győzedelmeskedett a rákkal vívott harcban. És ha azt gondolnánk, hogy a betegség elvette a maradék életkedvét is, óriásit tévedünk. Az idén 48. életévét betöltő énekesnő pofátlanul tökéletes, és ultra dögös külsejét mindannyian irigyeltük, és bár gyanítom, hogy az annak idején folyamatosan kivillanó kockahasból már nem sok maradt, mégis azt kell mondanom, a korabeli hölgyek így is szívesen cserélnének vele testet. Ráadásul a dögös külső mögött egy igazi tűzről pattant menyecske rejtőzik, aki temperamentumos, humoros, ha kell, érzelmes, végtelenül kedves; szóval valódi showman. Vagy inkább woman...
A The ULTIMATE COLLECTION turnénak köszönhetően jutott el kis hazánk Arénájába, ami ezúttal ugyan csak fél házzal üzemelt (a menedzsment kérésére), de még így is sikerült beiktatni a sztárfellépők esetében már nélkülözhetetlen VIP részleget az álldogálóknál, ami fentről nézve tökéletesen egybefolyt az olcsóbb kategóriásokkal. Meg kell mondanom, jobban szeretem, ha sajtósként vegyülhetek a tömegben, minthogy üldögéljek a magaslatban, de ha ezt dobja a gép, akkor el kell fogadni. Ez volt a második alkalom, hogy olyan helyre szólt a jegyem, ahová csak külön kísérettel és becsukott szemmel merészkedek, viszont végérvényesen megbizonyosodtam arról, hogy a tériszony létező félelem... Az egyetlen dolog, ami a székemhez kötözve tartott, az a koncertélmény volt, amit ezúton is köszönök a művésznőnek. Ha nem élveztem volna, valószínűleg 5 perc látványos szenvedés után négykézláb másztam volna le az emeletről.
Félretéve egyéni szociális problémáimat, a buliról nem mondhatok semmi rosszat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy azt kaptam, amit vártam. Illetve annál egy kicsivel többet is. Mindamellett, hogy az összes gigaslágert csont nélkül elénekelte, még arra is jutott ideje, hogy tájékozódjon a foci EB jelenlegi állásáról, különös tekintettel a magyar csapat szenzációs meneteléséről. Gratulált nekünk a csoport elsőségért, majd a Cowboys & Kisses című dal alatt előhúzott egy magyar színekben pompázó western kalapot, és végig abban pózolt. Valószínűleg ő maga is átérezte mekkora jelentőséggel bír itthon a csapat teljesítménye. És bár nem vagyok nagy foci drukker, ezt a gesztust még én is értékeltem.
A koncertet három különálló részre szedték, ami három külön rucit is jelentett Anastacia számára. Az átöltözések alatt a zenekar – aminek szerves részét képezte a Magyar Virtuózok Kamarazenekar is –, illetve a két háttértáncos hölgy szórakoztatta a nagyérdeműt. Az első és az utolsó blokk a pörgősebb daloké, míg a középső a lírai szerzeményeké volt. Ebben a blokkban kapott helyet a már előre beharangozott duett a lassan már amerikában is sztárrá érő Király Viktorral. Nem tudom milyen szempontok alapján választották ki pont őt erre a posztra, de azt kell mondanom, a lehető legjobb embert találták. Tökéletes harmóniában volt a két hangszín, akárcsak a két előadó. Egyik fél sem akarta túlénekelni a másikat, és talán ennek is köszönhető, hogy ezt a duettet nem csak a közönség, de még a két főszereplő is látványosan élvezte. Az már csak hab volt a tortán, hogy Anastacia kicsikét rágerjedt Viktorra, amiből született egy vicces csipkelődős jelenet is.
Mire a harmadik blokk végére értünk, már a tériszonytól kevésbé szenvedő ülőtársaim is hangosan dalolásztak, és bár a hely szűkössége miatt az aktív táncmozdulatok helyett max a fejbillentésig jutottunk, a hangulatra így sem lehetett panasz. Mindent összevetve, elégedetten távoztunk a helyszínről, és annak ellenére, hogy a küzdőtéren valószínűleg kicsit élvezetesebb volt az este, ha belegondolok, hogy valószínűleg most láthattam a hölgyet először, és egyben utoljára hazai színpadon, nem bánom a mozgáskorlátozottságot. De ha lesz legközelebb, biztosan pótolom a kimaradt táncmozdulataimat!
Fotó: Youtube
Szólj hozzá!