A 2. világháború idején az angol hadvezetés tengeri erődök sorát állította fel a szigetország partjai mentén, a háború végeztével azonban ezek a betonkolosszusok lényegében feleslegessé váltak és az 1950-es évek folyamán valamennyit kiürítették.
Az elhagyatott tornyok aztán az 1960-as években ismét a figyelem középpontjába kerültek. A rockzene ugyanis ebben az időben kezdte világhódító útját, és bár már ekkor is tömegek őrültek meg érte, a brit rádiók szigorú szabályozásai miatt a hallgatók csak ritkán élvezhették a pörgős dallamokat. Sorra alakultak hát a kalózrádiók, amelyek gyakran sugározták adásukat tengerjáró hajókról, hogy a nemzetközi vizeken elkerülhessék a rájuk vadászó hatóságokat. Nem meglepő hát, hogy néhányan felismerték a lakatlanná vált tengeri erődökben rejlő lehetőséget...
A Harwich kikötőjének védelmére felállított Roughs Towers erőd fedélzetére 1966-ban érkezett meg Ronan O’Rahilly, a Radio Caroline vezetője, illetve Paddy Roy Bates, aki Radio Essex néven tervezett saját adást indítani. A két „kalóz” között azonban hamarosan nézeteltérés tört ki és Bates teljes egészében kisajátította az erődöt. A távozásra kényszerített O’Rahilly egy évvel később megpróbálta visszafoglalni, de támadását Bates és fia, az akkor még csak 15 éves Michael Bates, lőfegyverek és Molotov-koktélok bevetésével sikeresen visszaverte.
Az incidensre természetesen a brit hatóságok is felfigyeltek, akik rövidesen letartóztatták Batest és fiát. A bíróság azonban kénytelen volt megállapítani, hogy nincsen joghatósága az eset fölött. A korabeli nemzetközi jog szerint ugyanis egy ország határa a tengeren a partjaitól 3 tengeri mérföldre – mintegy 6 kilométerre – húzódik, Roughs Towers azonban ennél jóval beljebb, nagyjából 12 kilométerre helyezkedik el a tengeren.
Bates így visszatérhetett az erődre, és bár eredeti tervét, az új rádióállomás létrehozását a szükséges felszerelés híján nem tudta megvalósítani, a bírósági döntés új ötletet adott a számára: ha Roughs Towers nem tartozik az Egyesült Királysághoz, akkor akár tartozhatna hozzá is...
Így esett meg, hogy 1967. szeptember 2-án az egykori rádiós kikiáltotta a Sealand Hercegség függetlenségét, és I. Roy néven újdonsült állama trónjára lépett :)
A sztorinak csak számunkra van itt vége, mert ennél a pontnál elvesztette zenei vonatkozását, de a mikroállam kalandos története természetesen folytatódott.
Szólj hozzá!