Kedves Csilla, metált bírja?

Az AWS produkciójától én sem jöttem lázba, de kétség kívül jobb volt, mint a legtöbb nyáltól nem mentes előadás.

Régóta tudjuk, hogy ízlésről nem vitázunk. Ahogy már azt is tudjuk, hogy politikáról sem. Szentpéteri Csilla művésznő megnyilvánulásában nem az a megdöbbentő, hogy nem tetszik neki a kemény műfaj, hanem véleményt formált egy bizonyos zenei stílust kedvelő tömegről. Idézem szó szerint:

„Szóval beteg az, aki ilyet hallgat…”

Kedves Csilla! Ezúton szeretném kikérni magamnak: Ön nem megsértett engem, hanem diagnózist állított fel rólam. Mert én igenis ilyen zenét hallgatok. Sőt, esetenként keményebbeket is. Beteg lennék? Ugyan, miért?

Lehet véleménye bárkinek bármiről, de jelen esetben lehúzta azon embereket, akik nem Beethoven vagy Liszt zongoraműveire, esetleg lágyabb húrokat pendítő zenékre tudnak felengedni. Utoljára ilyen megnyilvánulás még a rock and roll zenei felvilágosultság hajnalán volt, amikor Ed Sullivan a Rolling Stonest hívta meg az élő showműsorába, és azt mondta, hogy két év, és elfelejti őket mindenki. Ahogy a csürhe is, amely körülöttük van... Mert addig bizony nem látott ilyet a többség. Tévé alig-alig,  internet meg még gondolatban  sem, és a Sullivan-show volt a zenei szócső. Aki ott fellépett, az elmondhatta magáról, hogy megkerülhetetlen. De azóta eltelt majd 60 év.

Posztjában Erdős Péter-szerű popcézári hangot vélek felfedezni. Nem csak a műfajra sújt le, hanem annak közönségére is. Feketén fehéren, mint a zongorabillentyűk, leírja ki milyen beteg és ki milyen kreativitástól mentes vagy milyen drogos a zenekar. Ahogy írja, lelki és szellemi károsodást okoz egy ilyen koncert. Mindezt a saját posztja alá kommentelve...

Kerestem, hogy ez az írás esetleg az Ős-Bikinit egy 80-as évek eleji „Dalos” fedőnéven működő megfigyelő írása, vagy tényleg egy 2018 február 25-i gondolat? És igen, ez egy 21. századi szabad akaratból leírt diagnózis. Azért diagnózis, mert a vélemény nem szokott embereket sérteni. A gyűlöletkommunikáció kitermelte a „mindenki geci, aki nem úgy gondolkodik, mint mi”  gondolkodást. Posztja többszöri elolvasása után úgy gondolom, hogy utána kéne járnia a rock and roll és „alfajai” kialakulásának. Mert ez is a kultúránk része. És mint tudjuk, azt bizony tiszteletben kell tartani.

Képzelje el, Jimi Hendrix a 60-as évek végén felgyújtotta a gitárját egy koncerten. Chuck Berry azóta már klasszikus kacsamozgása a gitárral szintén értetlenséget váltott ki az emberekből. Jerry Lee Lewis beceneve csak simán Killer volt, mert ha a keze közé akadt egy zongora, akkor nem volt rest azt lábbal is megszólaltatni. (Gondolom, ez érzékenyen érinti.) Jim Morrison egy Doors koncerten füvet kért a közönségtől és üvöltve hergelte őket a rendvédelmi szervek ellen, vagy a már említett Ed Sullivan-showban domborodó hímvesszővel állt a szűk bőrnadrágjában a kamerák elé. És még mindig csak a 60-as éveknél tartunk. Na, akkor születtek ilyen naivitástól nem mentes diagnózisok eme zenészekről és közönségükről. Sorolhatnám, milyen botrányok tarkították akkor a rock életútját, de nem szeretnék elsőre túl sok információt átadni, félek, már ezt is nehéz lesz befogadni. Hisz már azt is nehéz volt értelmezni, hogy valaki az állami tévében beleordított egy mikrofonba és megszólaltattak egy villanygitárt. Elhiszem, hogy a Budapest TV-ben a hangszerek díszletként vannak a fellépők kezében, de a valóságban ezek így is tudnak szólni.

A kisgyerek Mikulásnak írt levelében nincs ennyi naiv gondolat. Pedig a gyerek is őszintén leírja, amit gondol, csak azzal nem sérti meg a játékgyárosokat. Nem mondja a lány, hogy kedves Télapó, ne hozz nekem kisautót, mert azzal csak a hülyék játszanak, hanem simán csak annyit mond, ne hozz kisautót, mert az fiús játék. Így kellett volna Önnek is tenni, hogy kedves internet népe, nem tetszik az AWS produkció, mert túl kemény nekem. És pont!  

De közelítsük meg egy másik oldalról. A hazai média, legyen az tévé vagy rádió, mondhatni, messze elkerüli a rockzenét. Nem hallunk sehol igazi gitártépő dalokat. Így történhetett, hogy egy AWS eljutott a passzív tömeghez, akiket tényleg sokként ért. Mert ilyet nem nagyon hallottak. Tudták, hogy az Omegán kívül is létezik rockzenekar, de biztos csak a földalatti sátánista mozgalmak hallgatják. A szombat esti híradó után a nyugalom megzavarására alkalmas zenei esszencia rúgta pofán a felkészületlen nézőket. A kádári rendszerben Aradszky és Koós János volt a zenei élet origója, most a Muzsika tv és Nóta tv, esetleg még a tehetségkutatók által kitermelt előadók vagy a mulatós bárók formálják a befolyásolható fiatalokat és idősebbeket. Igen, egy mulatási után az AWS valóban nehezen értelmezhető.

De egy zongoraművésztől sokkal szélesebb spektrumú látásmódot várnék el. Nem azt, hogy szeresse, még azt se, hogy elismerje, de legalább ne úgy írjon róla, mintha az elmúlt 30 évben mély altatásban lett volna. 

Pontosan tudjuk, hogy ettől a győzelemtől semmi nem fog megváltozni. Demcsák Zsuzsa nem fog a Mokkában Sepultura interjút felkonferálni, Balázsék a reggeli rádióban sem fognak Fear Factoryt tolni, Barabás Éva főzőműsorába se lesz meghívva Ozzy, hogy nyersen tálalja a denevért, sőt, a Rock rádióban sem fog fasza kemény zene szólni, hiába lenne az a dolga. Azt is pontosan tudjuk, hogy az Eurovízió egy szépen felfújt lufi, és a végső nyertes is ugyanúgy maradhat az utolsó lyuk a furulyán, hiába zsebeli be a győzelmet. Ahogy mi nem emlékszünk a tavalyi X-Faktor győztesre, mert nem elég a győzelem, ha nincs mögötte valami kiugró tartalom, egyediség és személyiség. (Mondhatni, egyedül Chonchita Wurst, akire emlékszünk. Na, őt miként véleményezte volna a Művésznő…) 

A Dalban évről évre túlgondolják az előadók produkciót, és ezer hajlítást, stíluskavalkádot tuszkolnak bele abba pár perces hírnévbe. Pedig ha zsigerből csinálnák, akkor az izzadtságszag is eltűnne, és kapnánk egy olyan energikus előadást, amilyet az AWS tolt bele a pofánkba szombat este. Megérdemelten nyertek! Ezek után mit várok az AWS-től? Csak azt, hogy hasonlóan lazán és ordítva „valami hatása alatt álló” kinézetűen verjétek fel a lisszaboni éjszakát, hisz démoniak vagytok, mi meg betegek – és kurvára nyerjétek meg.

És mi ebből a tanulság?

Valaki csináljon egy rock rádiót, mert ha ez így megy tovább, akkor Mező Misi lesz a nemzet csótánya és a Zanzibár lesz az üldözött rock zenekar.