Szorongás és depresszió a zenészvilágban – inspiráció vagy hátráltató tényező?

Napjainkban egyre több szó esik a lelki, mentális egészségről. Jogos a diskurzus erről, hiszen gyakorlatilag mindenkit érint valamilyen módon. Van, aki saját maga küzd ilyesmivel, de szinte mindenkinek a családjában megtalálható ilyen vagy olyan formában. Nincsen ez másképp a zenészek körében sem. Hogy ez vajon inspirálja vagy hátráltatja őket? Erre keressük a választ.

A turnéját a napokban kezdő és március 23-án Budapestre látogató kanadai származású amerikai glam-testvértrió, a Palaye Royale (család)tagjai folyamatosan beépítik életük élményeit a dalaikba. Remington Leith énekes egy interjúban elmondta, hogy Lonely című daluk leginkább arról szól, hogy hogyan élte meg a gyermekkorában elszenvedett folyamatos testi-lelki abúzust (valószínűleg az édesapjuktól – bár ezt soha nem mondták ki konkrétan), amik miatt depresszióssá vált és öngyilkossági gondolatok gyötörték.

Nem értette, hogy bánthatja valaki olyan, aki állítólag szereti őt, hogy lehet az, hogy csak ebben látja az egyetlen kiutat. Kamaszként ekkor döntött úgy, hogy elkezdi magát sminkelni, mert úgy gondolta, hogy ha úgy néz ki, mint egy másik ember, akkor egy másik személyiség lesz. Akkor talán szeretni fogja a bántalmazója, de inkább ezért is csak újabb bántásokat szenvedett el. Aztán úgy határozott, hogy inkább olyan emberré próbál válni, aki kiáll magáért. Ennek és a zenének a segítségével valahogy túljutott ezen (a testvéreivel együtt, akik szintén részesültek a bántásokból és közösen sikerült kikeveredniük ebből), de szeretné közvetíteni mások számára, hogy vannak emberek, akiknek hasonló okok miatt segítségre van szükségük. Sok Palaye Royale szövegben visszaköszönnek ezek a gondolatok, egyben példát is akarnak mutatni, hogy a barátok, a testvérek összetartása és egy közös cél megtalálása, az azért való küzdelem segíthet a problémán. Az élő koncertjeiken fantasztikusak az energiák, már alig várjuk, hogy lássuk őket! Íme új daluk, a Paranoid, amely hasonló témát feszeget:

Inspiráció–hátráltatás: 1–0

***

A héten kaptunk hírt arról, hogy szeptemberben ismét fellép a Barba Negrában Tom Odell. A brit énekes igen népszerű hazánkban (ha te még nem hallottál róla, záros határidőn belül pótold be, a jegyek nagyon hamar el szoktak fogyni a koncertjeire), ám csak az őt szorosabban követők értesülhettek arról, hogyan is érezte magát néhány évvel ezelőtt. A közösségi oldalain sokan árulkodó jeleket találhattak, aztán egyszer csak beszélt is erről nyilvánosan:

„Most egy missziót teljesítek, mert először nem tudtam, hogy pánikrohamról van szó, így amikor először kapott el, egyszerűen elfogadtam azt, amit érzek. Ha beszéltem volna róla az embereknek, szerintem nem lett volna olyan intenzív. És most, ha csak egy ember elolvassa ezt, és úgy dönt, hogy megszólal, ahelyett, hogy eltitkolná, mit élt át, akkor győztem."

Tom Odell krónikus szorongását csak akkor diagnosztizálták, amikor 2018-ban pánikrohammal kórházba szállították. Olyan súlyos volt az állapota, hogy Odell azt hitte, agyvérzést fog kapni. Aztán a problémái a következő szeptemberben érték el a tetőpontot, amikor Los Angelesbe utazott, hogy elkezdje írni az új albumát.

„Magányos voltam, és túl sokat ittam – vallotta be. – És nem tudtam így folytatni. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor találkoztam a barátnőmmel, amikor pihenésre volt szükségem és meg kellett állnom – mondja Odell. – Erőn felül támogatott, és újjáépített, nem vagyok benne biztos, hogy nélküle képes lettem volna elkészíteni ezt az albumot.”

„Visszatekintve a 22 éves önmagamra, úgy látom, hihetetlenül gyorsan kellett felnőnöm” – mondja Odell. „Ambíciózus voltam. Egyszercsak Glastonburyben találtam magam, listavezető voltam, és nagyon keménynek kell lennie egy embernek ahhoz, hogy meg tudjon birkózni azzal a hullámvasúttal, ami ezzel jár. Határozottan túlhajszoltam magam, a munka, az utazás és a hullámvasút rabja lettem, és ez éppenséggel nem segített. Egyik este 40 000 ember előtt játszol, másnap reggel kinyitsz egy újságot, és valami negatívat olvasol magadról. Kifejezetten zavaró és felkavaró. A nyilvánosság előtt álló emberek is emberek. Az NME újságírója széttépett, amikor kiadtam az első albumomat, olyan dolgokat mondott rólam, amit én soha nem mondanék egy másik élő lélekről ezen a bolygón. Ez a 45 éves pasi pizsamában ült a lakásában és valami 21 éves gyerekről írt, aki éppen zenél. Tavaly például újra elolvastam ezt a cikket és megdöbbentem. A zeném miatt kritizált vagy csak magazinokat próbált eladni?"

Odell azt mondja, hogy neki is előnyös volt, hogy lassított, és nem utazott a lezárás alatt.

"Bár a coviddal kapcsolatos híreket mindenki mással együtt én is ijesztőnek találtam, nekem kifejezetten jót tett az utazási szünet. Nagy nyomás nehezedik mindannyiunkra és ebben a social média nem mindig segít."

Legújabb albumának címe: Monsters, vagyis szörnyek. Az üzenet az, hogy a szörnyekről tudjuk, hogy ők "csak" szörnyek, ezért nem kell tőlük félnünk. Szeptember 28-án meghallgathatjuk ezeket az új (és a régi) dalokat a Barba Negrában.

Inspiráció–hátráltatás: 1,5–0,5

***

A 2023. március 11-én Budapestre érkező Justin Bieber-ről mindenkinek van véleménye. Sokak szerint "primitív kanadai takonypóc", mások szemében menő pop és R&B ikon, megint másoknak "szektás hülyegyerek". Az igazság az, hogy ha valakire használhatjuk a manapság olyan divatos "megosztó személyiség" szókapcsolatot, akkor az ő... Ezzel együtt milliók rajonganak érte és a tehetsége szerintem vitathatatlan. Az, hogy a gyerekkorát gyakorlatilag "ellopták" a folyamatos fellépések, szereplések – tény. Az, hogy azokat a csínytevéseket vagy dolgok kipróbálását, amiket elmulasztott, később, felnőtt korában pótolta be, nyilván fura sokak számára. Talán meg sem próbáljuk magunkat beleképzelni a helyzetébe, de lehet, hogy nem is menne. A karrierje úgy kezdődött, hogy az édesanyja töltögette fel a dalolását a videómegosztóra, ahol rátalált egy menő producer. Egészen addig egy katolikus iskolába járt, focizott, jégkorongozott, mint korabeli társai, mellette autodidakta módon megtanult gitározni, dobolni és zongorázni. Aztán a felfedezése után folyamatosan lemezkészítés, tévészereplések, turnék, koncertek – kötelezettségek. Néhány év után ez felemésztette, elkezdett drogozni, a környezetében élőkkel szemben tisztelenné vált, haragos volt, nagyzolt, tönkre is mentek a kapcsolatai szépen sorban. A karrierjének se tett jót ez a fajta viselkedés.

Aztán egyszercsak jött Hailey Baldwin, aki mára már a felesége, és lassacskán minden megváltozott. Kívülről úgy tűnik, mintha Hailey-nek küldetéstudata (is) lett volna azzal kapcsolatban, hogy Justint kirángassa a drogok mérgező környezetéből és új utakra menjenek – ezúttal együtt. Újabban sokat hallani arról, hogy Justin Bieber ismét közelebbi kapcsolatba került Istennel (katolikus iskolába járt, úgyhogy valószínűleg csupán újra meg kellett találnia az odavezető utat). A dalai azonban most is menők, folyamatosan listavezetők és amúgy még elég jók is. Erről 2023. március 11-én erről mi is meggyőződhetünk.

Inspiráció–hátráltatás: 2,5–1,5

***

A belga szupersztár, Stromae ugyan nem jelentette be (még), hogy hazánkba látogat, de mivel turnézni indul, így joggal reménykedhetünk, hogy eljut Magyarországra. A Sziget fesztivál egyik spotjában felbukkant a Papaoutai című száma – több mint gyanús... Az ő története is nagyon érdekes. Mindig is érzékeny művészként állt az olyan súlyos hétköznapi problémákhoz, mint az alkohol, a közösségi média felszínessége, a betegségek, az apahiány, a gazdasági válság, munkanélküliség. Főleg a szövegei fontosak, ám szerinte a zenében nincsenek nyelvi akadályok, a lényeg, hogy érezzük, mit közvetít. Új dalai leginkább a mentális egészségről szólnak. Ennek az az oka, hogy eléggé mélyre került lelkileg az elmúlt néhány évben. Ennek közvetlen kiváltója egy malária elleni gyógyszer, amelyet két éve írtak fel neki, és ez olyan mentális borulást okozott, hogy alig tudott kikecmeregni belőle, többször majdnem öngyilkos lett. A sikerei csúcsán a producerkedést előtérbe helyező zenész hét év szünetet tartott a konkrét zenélésben, csak kevés megjelenése volt, például a Coldplay Arabesque című számában működött közre.

Az új dalaiban nyíltan beszél ezekről a mentális problémákról és igaza van, valóban nem szükséges beszélnünk a nyelvet ahhoz, hogy átjöjjön a mondanivaló. Egy francia tévéműsorban a vele készült interjúban egy ponton egyszer csak elkezdte énekelni a L'enfer című dalát, mondván azzal jobban ki tudja fejezni a gondolatait. A videoklip elmond mindent...

Hamarosan megjelenő albumán megint átlépi a határokat, szó szerint is, hiszen öt kontinens zenéi és ritmusai inspirálták, ezeket vegyítette anélkül, hogy ujjal mutogatna egy-egy országra, hiszen személyiségünk különböző karaktereket foglal magában.

Isnpiráció–hátráltatás: 3,5–2,5

***

Sok sztár beszél ma már őszintén a mentális problémáiról. Persze, mondhatjuk, hogy ez divat lett manapság, de valójában ha valaki még az öngyilkossági kísérlete előtt eljut egy szakemberhez, akkor az egyik első tanács ott az, hogy beszéljen ezekről a problémáiról, félelmeiről, szorongásairól, összességében az érzéseiről. Ne csak a szakembernek, hanem a környezetében élőknek is, hogy ők is megértsék az olykor furcsa viselkedését. Aztán ha sikerül kibeszélni, akkor talán új irányt vehet el az élet, a karrier. Van olyan banda, aki egész albumot szentelt annak, hogy miként próbáljuk meg magunkat elfogadni, szeretni, még akkor is, ha ez kissé megfoghatatlannak tűnik. Ők az az együttes, akiket már az indulásukkor, a karrierjük legelején kifejezetten durván bántottak mindenféle közösségi oldalakon, és csupán egy maroknyi lelkes rajongó vette fel a kesztyűt, és védte meg őket tűzön-vizen át a névtelen kommentelőktől. Itt olyasmikre kell gondolni, amikor arc és név nélküli profilokról valakinek a halálát kívánják, gúnyolódnak, mocskolódnak, de nem a produktumot kritizálják, hanem például a külsejüket, a származásukat, azt, hogy egyáltalán refletorfényben vannak, hiszen nekik mindent el kell viselniük.

Az effajta abúzus (lásd Tom Odellnél fentebb, de a Palaye Royale énekesét is megvádolta egyszer fake-profilról író lány a Twitteren, hogy megerőszakolta őt, aztán a rajongók utánanéztek a dátumoknak, időknek és ezek alapján egyáltalán nem állt meg a története, végül le is törölte az egészet, mint kiderült, pusztán egy kis figyelemre vágyott) szintén hatalmas károkat tud okozni a sztárok (értsd: emberek) mentális egészségében. Ennek a következménye aztán önéheztetés ("kövér vagy"), szociális fóbiák (ami egy popsztárnál nem túl szerencsés), szorongás, depresszió, végső esetben öngyilkosság.

Ezek a rajongók, akik igyekeztek golyóálló mellényként felfogni a támadásokat, nagyon sokat segítettek abban az akkor még 20 év alatti korú tagoknak, hogy ne adják fel és ne fejezzék be a működésüket, mentális támaszt nyújtottak nekik (ez furán hangozhat, de ez manapság az internet korában nem annyira meglepő). Ahogy a bántó kommentek érkeztek, úgy jöttek a támogatók is. A tagok őszintén beszéltek arról, hogy milyen sokszor voltak nagyon mélyen az abúzusok miatt. Így aztán, amiért megvédték őket a rajongóik, ők ezt megpróbálják maximálisan viszonozni, és most már ők segítenek a mentális problémák feldolgozásában a rajongóknak. Szigorúan a saját, zárt közösségi oldalukon teszik ezt (ez a Weverse, erről ezt a cikket osztottuk meg:  )

A menedzsment is maximálisan igyekszik őket megvédeni a rosszindulatú támadásoktól, kéretlen paparazziktól, erőszakos, akaszkodó, magánszférát nem tisztelő rajongóktól és a bulvártól. (Ez a zárt oldal nem rossz ötlet amúgy, sok probléma kiküszöbölhető lenne ezzel.) A fenti történet a közel tíz éve még durva bántásokat elszenvedő dél-koreai BTS-ről és annak hét tagjáról szól (akik mindannyian másképpen néznek ki és mind fiúk, valamint már mutáltak is...), őket ma a világ legnagyobb hatású popbandájaként tartják számon (a 2021 év végi American Music Awards-on három díjat is kaptak és nagyon szereti őket a szakma, a kollégák is) milliós rajongótáboruk egymást mentálisan (is) segítő közösségként működik a fentebb említett elveket szem előtt tartva.

Ezek a srácok készítettek egy egész albumot arról, hogy miként próbáljuk meg elfogadni, szeretni önmagunkat, eléggé komolyan körbejárva mindazokat a témákat, amelyek ebben a cikkben fentebb előkerültek: a sztárság fény- és árnyoldalai, a kéretlen kritikák, a rasszizmus témaköre, az önazonosság és hasonlók. Az ENSZ-ben is arról beszéltek, hogy mindenki, aki tanúja, elszenvedője bármilyen abúzusnak vagy képtelen elfogadni, szeretni önmagát, bátran hallassa a hangját és akkor egy támogató közösség tud segíteni neki. A szövegek nagy része esetükben olyan nyelven van, amelyet még kevesebben értenek, mint Stromae franciáját, de ahogy ő is vallja: "nem szükséges beszélnünk a nyelvet ahhoz, hogy átjöjjön a mondanivaló". Valószínűleg a Coldplay is így gondolhatta, amikor Stromae-val vagy a BTS-szel készített közös dalt.

Reméljük, hogy a BTS is tiszteletét teszi nálunk hamarosan és elhozzák ezt az üzenetet nekünk is. Idegenforgalmi eseménynek se lenne utolsó, annyian jönnének rá a környező országokból (és egész Európából), hogy az összes stadionunkban meg lehetne rendezni egyszerre a koncertjüket, akkor se férnének be az emberek. Annyian biztosan lennének, mintha rendeznénk egy olimpiát.

Inspiráció–hátráltatás: 4,5–2,5

***

Tehát az inspiráció – legalábbis ezek alapján – nagyobb arányban vezet. A művészek sajátos érzékenységgel dolgozzák fel ezeket a mentális gondokat, így belőlük inspirálódhatunk mi is. És mielőtt ítélkeznénk és beírnánk kommentben mindenhova, hogy "ez ki?" vagy rosszabb esetben "mi ez a sz*r, nem ismerem" (ez a kedvencem), tájékozódjunk, hallgassuk meg a zenét, nézzük meg a videoklipet, akár olvassunk utána, hogy miért is énekel arról például Stromae, hogy:

„Nem én vagyok az egyetlen, aki egyedül érzi magát, erre gondolok – És ha elkezdem számolni, hányan vagyunk… Olyan sokan. Néha hirtelen öngyilkossági gondolataim támadtak, és nem vagyok rá nagyon büszke.”

Mi, ismerőseink, esetleg családtagjaink is lehetünk/lehetnek érintettek, ha megpróbáljuk megérteni, min megy keresztül ilyenkor egy ember, akkor könnyebben tudunk talán segíteni neki.

P.S. Aszerk megjegyzése.
Magyarországon a mentális betegségek nagyon sok ember szemében afféle skarlátbetűt jelentenek, amelyek hosszú távon megbélyegzik a viselőjüket. Drogos, piás – röpködnek az ítéletek, előbb és utóbb is. A miénk kis ország, kis piaccal. Talán éppen ezért van az, hogy a zenészek közül nálunk nagyon kevesek állnak ki a nagyközönség elé a problémáikkal, és ha meg is teszik, ami utána jön, azt ebben a végletekig megosztott, intoleráns és felhergeltt kommentországban igazából senkinek sem kívánjuk. Persze, volt néhány kivétel, amikor a közösség maximálisan kiállt a problémáival küszködő zenész mellett, kívánjuk, hogy ez legyen az irány, meg azt is, hogy minél kevesebb ilyen eset legyen, ami ebben a pandémiával sújtott, koncertlemondós, pánikokkal sazggatott helyzetben nem kis kihívás jelent.

VAN segítség!

• Öngyilkossági gondolatok esetén
  Este 7 és reggel 7 óra között ingyenesen és anonim módon hívható telefonszám: +36 80 505 390
   
• Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ)
  tel.: 116-123
   
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)
  24 órában ingyenesen hívható telefonos segítség, ha menekülnie kell otthonról, krízis szállásra szorul. tel.: +36 80 205 520
   
• 24 év alattiaknak

- Kék Vonal: 17-21 óráig elérhető chat funkció, e-mail konzultáció (72 órán belüli válaszadás) ; tel.: 116-111
- Ifjúsági lelki elsősegély (ingyen hívható hétköznapokon 17-21 óra között): 137- 0