Koncert.hu: Honnan jöttetek?
Óbudáról…
(Nem igaz, tudom, hogy Csehországból jöttetek)
… Csehországból jöttünk, pontosabban Trutnovból. Ez egy nagyon érdekes fesztivál (Trutnov Open Air festival, más néven Trutnov Woodstock), hiszen Vaclav Havelt tartották és tartják is a mai napig a nagy indián főnöküknek. Pont azt mondtuk, hogy Hável volt a helyi cseh, nekünk meg egy Cseh Tamásunk volt, sajnos, már egyikőjük sem él, s az ég áldja meg őket odafenn, úgy tudom, ismerték is egymást…
Hogy kerültetek oda?
Én úgy jutottam ki oda 2002-ben, hogy amikor megszűnt a Vágtázó Halottkémek nevű formáció, nem tudom, hány éve, nekem soknak tűnik, akkor ők még mindig a Vágtázó Halottkémeket keresték, éppen rajtam, mert az én elérhetőségem volt meg nekik, s mondtam, hogy sajnos már nincs VHK, de van a MagUra Napotvet (2001-2005), ami nagyon hasonló zene volt akkor még. Abban az évben a Fear Factory nevű metálzenekar helyett léptünk fel a nagyszínpadon, óriási sikerrel. Már akkor beleszerettem ebbe a Geronimo-kultuszba: szépséges indiánok, különleges hangulat, csodálatos környék – hogy a kedves rádióhallgató olvasók is el tudják képzelni: egy svájcba illő, gyönyörű szép hely. Most azt figyeltem meg, hogy megnőtt a fesztivál, szerintem kétszer akkora területen fekszik csak a sátortábor. Idén már a Grandpierre Attilát keresték meg, hiszen anno a siker kicsit a VHK-nak is volt köszönhető, meghívtak minket ide – s egy gyönyörű szép koncertet teljesítettünk mintegy 24 órával ezelőtt… Nem, 25… Mindegy: onnan jöttünk ide, a gyönyörű szép másik helyre, amit imádunk, azért is, mert a barátunk a Zéró (Varga Balázs, a Fekete zaj szervező-alapítója).
Balázs azt mondta, nem is léptek fel másik magyar nyári fesztiválon, csak itt.
Ez teljesen igaz. Sőt: ha tehetném, csak hasonló jellegű fesztiválon lépnék fel. A metálszakmában dolgozom, két éve a Pokolgéppel, az Akelával és egy csomó más rockzenekarral járom az országot mint színpadmester- road- sofőr-keverőpultos, és szerencsére ma már olyan csodálatos, szinte magánjellegű fesztiválok is vannak, mint például ez. Mi, azon felül, hogy őrültek vagyunk – s gyakorlatilag a világon senkiben, csak magunkban teszünk kárt, tehát egy legyet nem tudnánk lecsapni –, természetvédők is vagyunk, és nagyon szeretjük a sört. A Mátraalja meg gyönyörű – én hegyi bringás vagyok, akkor is jönnék, ha nem lenne a fesztivál, és imádom a Zérót azért, hogy megcsinálta. De mivel létezik egyfajta természetes rotáció, s nem lehet minden évben ugyanazokat a zenekarokat a nagyszínpadra tenni, ameddig van a fesztivál itt, addig, remélem, kétévenként jöhetünk, és nagy boldogsággal tesszük is meg.
Hogy nézett ki a nyaratok?
A nyár…? Arra én nem emlékszem… Úgy ment el, mint ahogy itt ülünk és beszélgetünk. Nekem minden hétvége utazással telt. De, ugye, most nem rólam kérdezel? A nyár gyakorlatilag az új lemez utómunkáival ment el. A címét ugyan nem merem elárulni, még dolgozunk rajta, de igen meglepő lesz, csakúgy, mint a többi (A halál móresre tanítása; A világösztön kiugrasztása ; A semmi kapuin dörömbölve stb.). Nem árulok el titkot azzal, hogy szeretnénk – szép magyar szóval – egy bonus tracket is rátenni: ma élőfelvétel készül itt, s hogy ha az ég is megáld minket, akkor sikerül azt az egy plusz számot ma rögzíteni, és kis utómunkával hozzá tenni. Szóval a nyár a tavasszal rögzített, közösen feljátszott új Életerő-lemez utómunkálataival telik – folyamatosan. Egyfolytában kint vagyunk az SSR Stúdióban, Törökbálinton, egy csodálatos emberrel dolgozunk, a Subscribe gitárosával, Horváth Attilával. Így telik a nyár, úgy október végéig, mert a nyár addig tart, amíg bringázni lehet...
Beszéljünk kicsit az A38-as buliról, hogy éreztétek magatokat?
Az A38-as buli megfelelt a várakozásnak. Kicsit pökhendi dolognak tűnhet, hogy egyből két koncertet vállaltunk be, de vannak már tapasztalataink, mekkora helyet tudunk megtölteni. Mivel tudjuk, hogy az A38 hány embert tud beengedni, be mertük vállalni a dupla „megelőlegezett” lemezbemutatót. Plusz filmbemutató (VHK – Akik móresre tanították a halált magyar dokumentumfilm; Rendező: Nagy Júlia; Főszereplők: Grandpierre Attila, Soós Lajos “Szónusz”, Mestyán Ádám, Balatoni Endre “Boli”, Németh László “Fritz”, Molnár Lajos “Lujó” ; Weboldal: www.vhkfilm.hu). Büszkék vagyunk rá. Egyébként ezt a koncertünket is rögzítette egy stáb, amit val’szeg leadnak majd a "Koncertek az A38-as hajón" sorozat keretében. Új üstdobosunk van (Köles Vazul), akit imádunk, már családtag lett (sőt a kedves neje is, Mandula Éva, aki ma este a kivetítést csinálja, mi több: ő készíti az új klipünket, ami állítólag animációs lesz). Szerintem meglovagoltuk azt, amit szerettünk volna megcsinálni. A VHK-nál mindig a legutóbbi koncert a legjobb, s mivel Trutnovban óriási buli volt, akkor itt a Fekete Zajon most valami bombasztikus bombaerős dolognak kell történnie.
Következő fellépés?
Ha jól emlékszem, Pécs, a Pesti Est Cafe megnyitása. Addigra a Mestyán (Ádám) már Oxfordban fog élni és alkotni és okítani az egyetemen, tehát újra teljes mivoltában fog a színpadon állni a Szónusz (Soós Lajos Szónusz), a basszusgitárusunk, egyben front- és üvöltőemberünk. És mielőtt rákérdeznél, van még ez a december 21. (Világvége Fesztivál; F.O. System +VHK). Leszögezem, hogy imádom a Zérót, aki azt a bulit is szervezi, de azt is leszögezném, hogy mi nem a világvégéről beszélünk, hanem a rossz világ végéről, s úgy tartjuk, hogy pont ugyanabban a pillanatban elkezdődik egy új, egy jobb, egy gyönyörű korszak, ami a földgolyóra és az egész világegyetemünkre érvényes – tehát mi ezt fogjuk ünnepelni. Olyannyira, hogy bakelitalakban is kapható lesz a lemezünk (lemezborító: Barscsik Géza), tehát mi így szeretnénk kiugrasztani a világösztönt és móresre tanítani a halált. Úgy vélem, hogy nemcsak a világ számára, hanem nekünk is egy új korszak fog kezdődni.
Aztán onnan már nincs messze a tavasz, és akkor megint mehetek bringázni…
Szólj hozzá!