25 év Black-Out

2017/01/18  ·   Ajánló   ·  Zerge

Ki gondolná, hogy ennyire telik az idő, és már 25 éve koptatja a színpadot (sajnos, az utóbbi években egyre ritkábban) ez a ¾-részt Békéscsabáról indult együttes. Érdekesség, hogy a Csányi-testvérek, a gitáros és fő zeneszerző Szabi és a dobos Zoli, valamint Kowalsky (azaz Balázs Gyula) azonban – hiába egy korosztály és éltek egy időben egy nem túl nagy, talán 60 ezres városban – csak Budapesten ismerték meg egymást. Igaz, Kowa nem tősgyökeres békéscsabai, hanem a közeli Komádi lakosa volt, ám Békéscsabán tanult. De hát így alakult.

25 év Black-Out

Az eredeti Black-Out három tagja – nem, itt még nem Kowáról van szó, hanem Andrics Laci basszusgitárosról – korábban a Waterlooban zenélt együtt. Kowalsky ekkor még a glam rockot játszó Cathouse énekese volt, és a véletlenek szerencsés összejátszása folytán pont akkor hagyta ott együttesét, amikor a fenti trió is úgy gondolta, műfajt váltana, és kilépett a Waterlooból, Csányi Szabi pedig jó érzékkel lecsapott rá.

Eleinte a Black-Out is glammel próbálkozott – a zenekar a nevét is a glam rockos kinézetű, de a glam átlagánál keményebb zenét játszó Love/Hate együttes Blackout in The Red Room című számából kölcsönözte –, de aztán egy éven belül műfajt váltottak, és az itthon akkor még nem igazán népszerű grunge stílusban kezdtek el zenélni. Ez persze kinézetbeli változásokkal is járt, a zenekar is illeszkedett a műfaj rajongóinak és zenészeinek Amerikában megszokott bakancs – kockás ing viseletéhez. Én már ebben a korszakukban ismertem meg őket a népligeti E klubban és a szép emlékű pesterzsébeti Black Jackben (utóbbi mára sajnos romhalmaz – számomra az első 2–3 évében Budapest legjobb rockklubja volt, pedig akkoriban azért volt néhány, pl. Tüzes Víz, Viking, a fent említett E-klub, még az első Wigwam a MOM-parkban, valamint a Riff-Rööfff Zuglóban, a Bosnyák közelében). Érdekes látvány volt a négy nálam pár évvel fiatalabb bakancsos srác, egy magát a padlóra dobáló énekessel – mindig féltünk, nem törik-e el valamije –, ekkor még angol nyelvű dalszövegekkel (az első albumuk még angol nyelvű dalokkal jelent meg) és sokszor két-, néha háromszólamú vokállal, a saját számok mellett amerikai grunge-bandák feldolgozásaival, játszottak pl. Pearl Jam-et, Stone Temple Pilots-ot és Alice in Chains-t is, ezek akkoriban még nem nagyon szerepeltek hazai együttesek műsorán (bár akinél volt MTV – mármint Music TV –, az azért láthatott már bőven grunge-bandákat).

Aztán 1994 végén a Fekete-kék album már magyar szövegekkel és a korábbinál egy hajszálnyit lágyabb zenékkel került a boltokba, és ma, több mint 22 év után sem tudok rá mást mondani: úgy hibátlan, ahogy van, nincs rajta rossz szám vagy töltelékszám (és még a hangzása is egészen jó, már amennyire ez kazetta esetében lehetséges, mert először csak kazettán jelent meg; ez nagyrészt Németh Lojzi és a Fekete Lyukban lévő stúdiója érdeme).

Ekkora Kowa színpadi akciói is visszafogottabbá váltak, már nem vetődött 40–50 vállast-hátast a koncerteken, és két remek országos turnét is lebonyolítottak az akkoriban meglehetősen népszerű Southern Special, majd az akkor már befutott Tankcsapda társaságában (a sutterekkel közös turnén annyira baráti volt a két együttes közti viszony, hogy nem előzenekar–főzenekar felállásban adták a koncerteket, hanem hol egyik, hol másik banda játszott elsőként; mivel akkor épp nem volt egyéb dolgom, ezen a turnén volt szerencsém végig részt venni, többször is Andrics Laci Trabantjában utazva a zenekar ¾-ével, és mivel elég jól ismertem az országot korábbi stoppos időszakomból, így időnként helyi idegenvezetőként működve közre).

A Fekete-kék album annyira jól sikerült, hogy felfigyeltek rá a nagy lemezkiadók is (akkor már – mai szemmel: akkor még – mindegyik képviseltette magát Magyarországon), és az együttes végül a Sonyhoz szerződött, a következő néhány lemeze ott jelent meg.

Talán a nagy kiadónak, talán az eltelt éveknek köszönhetően aztán a következő album, az Esőnap már meghozta a zenekarnak a sikert is (hogy a kiadó törődése mennyit jelentett, nem tudom, emlékeim szerint a magyar rockzenekarok reklámozására sem a Sony, sem más kiadó nem nagyon költött), rajta az együttes talán máig legnagyobb slágerével a Spirál-lal (és olyan méltatlanul kevéssé értékelt számokkal, mint egyik személyes kedvencem, az Óz és a csodák temploma). Ez az album már CD-n is megjelent a kazetta mellett, a borítón és a CD-hez adott füzetkében Kowa festményeivel. Hogy kereskedelmileg mennyire lett sikeres, azaz mennyi kelt el belőle, azt nem tudom (a zenekarnak talán egy lemeze sem lett aranylemez – sajnos), hogy a koncertek telt házzal mentek, azt viszont igen.

Ekkor mindenki arra tippelt, hogy a Black-Out lesz a következő nagy dobás a magyar rockzenében a Tankcsapda után. Ez sajnos aztán valamiért mégsem következett be, hogy miért nem, annak okait kideríteni talán lehetetlen is. Nyilván az egyik ezek közül, hogy a zenekar mellett nem állt egy olyan tehetséges és rámenős menedzser, mint Kémeri Péter a Tankcsapda mellett, de számos egyéb ok is közrejátszott.

Az egyik, hogy a lemez megjelenését követően következett be az első nagyobb változás a zenekar életében, Andrics Laci ugyanis úgy döntött, hogy pécsiként a család mellé nem fér be a Pécs-Budapest közti heti többszöri ingázás és a zenekarosdi, és kiszállt. A helyére 1997-ben a nagyon tehetséges, technikás, kiváló zenész Fehérvári Attila került, aki máig a Black-Out basszusgitárosa. Vele ismét változott kissé a zene, valamivel lágyabb, progresszívabb irányba elmozdulva a korábbi grunge-os hangzásvilágtól.

A másik, hogy Kowa ekkortájt került közelebbi kapcsolatba a Krisna-tudatú hívőkkel, és már nem mindig a zenekarra koncentrált, egy időben borotvált fejjel és krisnás öltözetben lépett színpadra a koncerteken is, majd egy időre egészen el is vonul a világtól, míg rá nem jött, hogy ez a túl sok megkötéssel járó életmód nem neki való.

A következő, Ezüstkötet című lemezre a zenekar azt a koncepciót dolgozta ki, hogy egyfajta stúdiókoncertként, élőben veszik fel az anyagot. Természetesen stúdió-utómunkák ezen is vannak, de sokan ezt tekintik az együttes legegységesebb lemezének. A lemezt megturnéztatják, de valahogy már ekkor érezhető, hogy mintha porszem került volna a gépezetbe.

A V.V.V. (azaz Valaki vagy valami) című lemez esetében az együttes kihasználta a CD adta időbeli lehetőségeket, és egy meglehetősen hosszú, több mint 1 órás albummal állt elő, bár ez a lemez közel sem annyira egységes, mint a korábbiak, nekem kicsit inkább kísérletezgetősnek tűnik, mintsem átgondoltan összeállított anyagnak, a pár évvel korábbi grunge-os hangzásnak ekkorra már nem sok nyoma van.

2001-ben aztán ínhüvelygyulladás miatt egy időre Fehérvári Attila kénytelen felhagyni a zenéléssel, bár mind ő, mind a többiek úgy gondolják, hogy továbbra is a zenekar tagja marad. Ez idő alatt Temesi Berci helyettesíti, a Szabadlábon című lemezt vele veszik fel. A Black-Out jubileumi, 10. születésnapi koncertje 2002-ben a (már az új, Fehérvári úti) Wigwamban kap helyet ezzel a felállással, dugig telt házzal.

2004-ben Fehérvári Attila gyógyultan visszatér a zenekarba, és a következő évben már ő működik közre a Radioaktív lemezen, a Kowalskyval készült utolsó albumon, amely 2005-ben jelenik meg, olyan dalokkal, mint a Kozma Orsival közösen felénekelt Ragadozó (nekem lemezen túl lágy, koncerteken, kicsit keményebben megszólaltatva sokkal jobban tetszik), az együttes (illetve inkább Kowa) történetét röviden és helyenként önkritikusan elmesélő Black-Out és a méltán az együttes legnagyobb slágerei közé emelkedett Tetovált sorszám. A lemez elnyeri az év legjobb hazai modern rock albumának járó díjat, ami talán a Black-Out történetének legnagyobb szakmai elismerése.

A Szabadlábon és a Radioaktív újra rockosabban szól, mint a V.V.V. vagy akár az Ezüstkötet, és az előző években kissé megfogyatkozott közönség is kezd visszatérni a koncertekre, de…

Mivel Kowalsky egyre több energiát fordít a 2003-ban hobbizenekarként indult, de meglehetősen nagy közönségsikert elért Kowalsky meg a Vegára, úgy dönt, hogy kiszáll a Black-Outból, és 2007 márciusában, 15 év után egy dupla koncerttel lezárják a Kowalsky-korszakot. Akkor még nem lehetett tudni, de mára kiderült, hogy ezzel aztán végleg vegetációs üzemmódra is kapcsolják az együttest. Ki hinné, hogy ez már csaknem 10 éve történt…

A megmaradt tagok aztán egy ideig trióban zenélnek és koncerteznek. Ennek során derül ki, hogy nemcsak vokálként, hanem önálló énekesként is megállják a helyüket mind a hárman, de közben azért keresnek énekest, és Csordás Robi, a Soundshine énekese személyében találják meg a megfelelőnek tűnő embert. Robi egyértelműen jobb hangú énekes ugyan, mint Kowa, de a közönség jelentős része nem tudja elfogadni, és bár a koncertek mellett egy lemezt is felvesznek vele (A szív diktál), ami nem is rossz, ez a formáció mégsem ér el különösebb sikereket, és végül három év küzdés után 2010-ben a régi rajongók megelégedésére mégis visszatér Kowa az együttesbe. Sőt mi több, a visszatérés lendületében Csányi Szabival egy akusztikus műsort is kidolgoznak, és ezzel kisebb színpadokon (A38 tetőtér, Gödör klub kávézó stb.) is fellépnek, időnként Vilkóval, a Guns N’ Roses-feldolgozásokat játszó Hollywood Rose gitárosával kiegészülve. Bár láthatóan mindhárman élvezik az unplugged zenélést, egy idő után valamiért ennek is vége szakad.

Az utóbbi években a Black-Out sajnos mindössze évi 1–2 koncerttel véteti magát észre (pedig igény lenne rá), gondolom, főleg Kowa miatt, aki a Vegára koncentrál, a Black-Out kiváló zenészei pedig emiatt egyéb projektekben zenélnek – külön-külön, pedig ritkán látni zenekarban akkora összhangot, mint amikor együtt játszhatnak, tényleg mintha egymás minden rezdülését éreznék.

Nos, száz szónak is egy a vége (ez pedig jóval több volt 100 szónál), január 21-én a Black-Out a 25 éves jubileumát ünnepli a Barba Negrában, a hírek szerint ehhez a kerek negyedszázados jubileumhoz méltóan összeállított műsorral (bár a koncertjeik általában akkor is két óra körüli hosszúságúak, ha semmilyen különleges alkalomhoz nem kötődnek – már ha azt nem vesszük különleges alkalomnak, hogy egyáltalán van Black-Out koncert; mert vehetjük).

Ráadásul ebből az alkalomból mintegy előzenekarként Black-Out-feldolgozásokat adnak elő zenészbarátaik Black-Out Icon néven, szóval érdemes lesz időben odaérni. Az eddig bejelentett fellépők között van az Ocho Macho, a Zanzibár, az Ørdøg, az Uzipov, a Mrs. Columbo és az Oltári Fiúk (Csordás Robival, aki a Black-Out Szív diktál lemezén énekelt), szóval a Black-Outtól egészen eltérő stílusú zenekarok is, amelyek megpróbálnak 1–1 Black-Out-dalt a saját képükre formálni. És ha igazak a hírek, akkor a Black-Out két régebbi basszusgitárosa, Andrics Laci és Temesi Berci is emeli majd az est fényét, ahogy az egy 25 éves jubileumi bulihoz dukál.

 


 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek