27 éve Testből testbe – Müller Péter Sziámi AndFriends, A38

Korábban tett ilyet a KFT – hazánkban talán ők kezdték, az első lemezük (Macska az úton) 25 éves jubileumára, valamikor 2006 táján, szintén az A38-on, aztán egyszer eljátszották az első koncertjük dalait is az akkori elhangzás sorrendjében, szerencsére valaki felvette a koncertet –, aztán a Junkies is többször, pár éve az Auróra is megturnéztatta az Előre, kurvák, gengszterek albumát 25 év után, az összes nevet nem sorolom fel (mert nem is tudnám), viszont most elérte ez a jelenség az egykori Sziámit is.

Ezúttal a reinkarnációt és a promiszkuitást két zseniális sorral (Testből testbe vándorol a lélek / Testből testbe vándorol a test) összekötő címadó dalt is tartalmazó Testből testbe lemez újrabemutatójára kerül sor (nem olyan egyértelmű ez, mármint hogy a címadó dal rajta van a lemezen, lásd pl. Doors, akiknek a Waiting for The Sun c. dala nem szerepelt a Waiting for The Sun lemezen, csak a kettővel – és két évvel – későbbi Morrison Hotel albumon kapott helyet).

Ez volt a Sziáminak az első olyan lemeze, amelyet Müller a „régi” Sziámi teljes gárdájától megválva és Zalába költözve egy teljesen új csapattal, a korábban Bazooka néven zenélő zalaegerszegi bluesegyüttes tagjaival hozott össze 1991-ben. Mivel a lemez 1992-ben jelent meg, ez a kerek 27 éves jubileum lesz. Ráadásul egy olyan ritkaságszámba menő lemezbemutató, ahol a lemezt összehozó gárdából egyedül az énekes lesz jelen, bár úgy hírlik, ez csak a szombatra (16.) igaz, a vasárnapi (17.) bulin az akkori tagok jó része is vendégszerepel majd.

A lemezzel kapcsolatban volt annó egy vitám Péterrel, hogy ugyan jó számok vannak az albumon (ami akkor talán még csak kazettán jött ki, nekem legalábbis sokáig biztosan csak azon volt meg, most már CD-n is), olyanok, mint a Világegyetemista, az Amiben élsz, a Zuhanórepülés, az Apokalipszis itt és most, valamint a címadó Testből testbe, amelyeket a mai napig örömmel fogad a közönség a koncerteken, nem véletlenül, mert egész jó kis alter-popzene, a Müllerre jellemző zseniális szövegekkel, de nagyon más, mint a Sziámi korábbi, Gasner Jancsival alkotott, zeneileg inkább az új hullámot képviselő, időnként a punkot is megidéző dalai (Internacionálé, Nem bízhatsz senkiben stb.), ráadásul egyetlen régi tag sincs a csapatban, szóval azt hánytorgattam fel, hogy miért kellett ragaszkodni a régi névhez (ugyanez a bajom egyébként a mostani Európa Kiadóval is), a Sziámihoz, hiszen sem az URH, sem a Kontroll Csoport tagjai nem ugyanazon a néven folytatták az együttesek szétválása és némi műfajváltás után. Péter akkor azon az állásponton volt, hogy az ember változik idővel, miért ne változhatna a zenéje is, ezt kénytelen voltam elfogadni, de egyet nem értettem vele, és igazából még most sem értek.

Az idő persze őt igazolta, mert miután ez a felállás nagyjából egy évtized után szétment, és újra Gasnerrel és más régi Sziámi-tagokkal kezdtek zenélni, ezek a dalok – meg ennek a felállásnak számos egyéb darabja – is bekerültek a repertoárba, mert a közönség igényelte őket, mostanában pedig a Müller Péter Sziámi AndFriends – kiváló zenészek, akikre Müller végtelenül jó reflexszel csapott el azonnal, ahogy Menyhárt Jenő az Európa Kiadóból szinte a teljes gárdát kirúgta – a koncerteken többnyire egy slágerválogatást ad elő az URH-tól a Kontroll Csoporton át a Sziámi különböző korszakaiig (sőt, egyes források szerint a Bizottság, a Neurotic és a PUF dalaiig – én ilyen koncerten még nem voltam, de attól még lehet, a Hold túloldalát sem láttam, ennek ellenére simán elhiszem, hogy létezik), beleértve a Gasner halála óta AndFriends néven szerzett számokat is. És mivel megöregedtünk, ez jó így, mert mi ennek (is) örülünk, a fiataloknak meg mindegy, ők már ezen nőttek fel, nekik ez a Sziámi (mert persze senki nem AndFriends néven emlegeti, hanem Sziámiként, megvan az összekacsintás, hohó, tudjuk, amit tudunk!).

Hogy a mostani, Testből testbe címet kapott koncerten mit játszanak még az adott lemez dalain kívül – és milyen sorrendben –, az majd kiderül. Az biztos, hogy az AndFriends budapesti koncertjein már állandó vendégnek tekinthető Ónodi Eszter most is fellép az együttessel, a többit meg majd meglátjuk a koncerten. Ami engem illet, én egyszer nagyon megnézném élőben a Mr. Pornowsky előkerül lemezt is a maga teljességében előadva, van rajta egy-két olyan remek dal, ami koncerteken nem szokott felcsendülni.

Mivel a 16-ai koncertre – ahogy várható is volt – hamar elkelt minden jegy, 17-én, vasárnap is ad egy koncertet az együttes, tehát aki megkockáztatja, hogy hétfőn esetleg kicsit fáradtabban menjen melózni, és még nincs jegye, az nem maradt le semmiről. Persze a vasárnap az nem szombat, de… legalább nem is hétfő. Legalábbis éjfélig.