A Don Cheadle által rendezett Miles Ahead nem hétköznapi életrajzi film: Cheadle nemcsak főszereplőként, hanem rendezőként is újragondolta, hogyan lehet vászonra vinni Miles Davis történetét. Nem a szokásos, gyerekkortól a halálig tartó kronológiát választotta, hanem egy izgalmas, félig fikciós cselekményre épített: a hetvenes években visszavonult, magányosan élő Davist látjuk, akinek ellopják a stúdiófelvételeit, és a nyomozás közben egyszerre bontakozik ki a zenész személyisége, a küzdelmei – és a zsenialitása. Így a lopott hangfelvétel körüli hajszából valójában egy szellemes, jazz-improvizációra emlékeztető portré születik.

Harrold nemcsak eljátszotta Miles hangját – olyan hitelességgel tette, hogy a film egyik soundtrackje Grammyt nyert.

Harrold Fergusonban, Missouri államban született 1980-ban (Miles Davis 1926-ban jött a világra), zenés családban. A New School jazz szakán tanult, de pályája messze túlmutatott a hagyományos csatornákon: együtt játszott Common-nel, Robert Glasperrel, kollaborált Jay-Z-vel, Beyoncé-val, Rihannával, Eminemmel – sőt, olyan rock ikonok, mint Keith Richards és Jeff Beck mellett is zenélt. Stílusában keveredik a melegség és mélység, amelyet élő fellépéseken is legendásan érzékeny és szenvedélyes szólók fémjeleznek. Wynton Marsalis annak idején azt mondta róla:

"Keyon Harrold a trombita jövője"

2009-es Introducing Keyon Harrold lemeze jelezte a fiatal trombitás tehetségét, majd a The Mugician (2017) című albumán drámai narratívákat szőtt zenei mágusként. 2024-ben megjelent Foreverland-je Grammy-jelölést kapott a “Best Alternative Jazz Album” kategóriában, miközben személyes témákat – mint veszteség, szeretet, önmegvalósítás –vett elő, közreműködők között például Laura Mvula, Common és Robert Glasper szerepeltek.

Harrold pályája bizonyítja: a jazz nem elitista műfaj. A filmzene, a toplistás kollabok és az önálló lemezek mind ugyanazt mutatják — a jazz élvezetes, befogadható és releváns. A műfaj nem zárt klub, hanem hidak épülnek belőle más stílusokhoz — olykor egészen meglepő helyeken is, mint egy cápás kísérlet eredménye...

A budapesti koncert – mert bizony ez a remek zenész hamarosan (október 28.) az Eiffel Műhelyházban lép fel – lehetőséget kínál: élőben tapasztalhatsz meg valamit, amit a jazz nemcsak rítus, hanem közösségi nyelv is. Ráadásul 2026-ban lenne 100 éves Miles Davis, s az évforduló előtt tisztelegve a Jazzfest Budapest már ősszel elindítja a centenáriumi koncertsorozatot. Különösen szép az egészben, hogy míg Davis 1926-ban, Keyon Harrold pedig 1980-ban született, a zenéjük mégis generációkon ível át – ahogy a Miles Ahead című film is megmutatta: a jazz mindig képes új hangokon megszólalni, miközben hű marad a gyökereihez.

Legyen szép napotok!

Laborpatkányok, cápák, kokó és jazz feszt