Az Editors frontembere szólóban az Akváriumban

Az Editors neve Magyarországon nem ismeretlen. A birminghami zenekar a 2000-es évek közepén robbant be a brit indie élvonalába, és azóta többször is visszatértek hazai színpadokra, kluboktól fesztiválokig. Lemezeik következetesen építették tovább azt a sötét tónusú, mégis dallamos világot, amelyben Tom Smith bariton hangja mindig központi szerepet játszott. A zenekar az elmúlt húsz évben végig aktív maradt, turnézott, új dalokat írt, és sosem tűnt el hosszabb időre.

A szólóprojekt nem vészkijáratnak vagy szünetnek tűnik, inkább egy régi igény megvalósulásának: Tom Smith már az Editors kezdetétől ír olyan dalokat, amelyek végül a zenekari hangszerelésben teljesednek ki, de a kiindulópontjuk sokszor jóval egyszerűbb: akusztikus gitár, zongora, egy szál hang... 

Tom így magyarázta, miért lépett egy időre hátra az Editorsból:

„Művészként rájöttem, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami tisztábban tükrözi azokat a dalokat, amelyeket írok - abban a stílusban, ahogy mindig is tettem - akusztikus gitáron vagy zongorán, egyszerűen előadva. Fogalmam sincs, hogy ez folk, country, crooner vagy valami más, egyszerűen csak mindig is éreztem a késztetést, hogy szomorú dalokat írjak és énekeljek. Ezek a dalok gyakran a zenekarral (Editors) együtt valami mássá, nagyobbá, gyakran konfrontatívabbá válnak, de ezzel a szólóprojekttel azt szerettem volna, ha a felvételek egyszerűbbek és közelebb maradnak az eredeti ötlethez, ahogy megszülettek.”

Smith nem az első az Editors környékén, aki külön utakat is kipróbál. A zenekar tagjai az évek során producerként, vendégzenészként, filmzenékben és más projektekben is feltűntek, de Tom esetében ez most tudatosan névvel, albummal és turnéval járó lépés lett. A reakciók sem meglepőek: a rajongók egy része pontosan erre a letisztultabb, személyesebb megszólalásra volt kíváncsi, mások inkább az Editors energiáját keresik továbbra is. A két dolog talán nem zárja ki egymást...

A There Is Nothing in the Dark That Isn’t in the Light című debütáló szólóalbum ennek a gondolkodásnak az eredménye. Smith saját megfogalmazása szerint olyan dalokat akart rögzíteni, amelyek közelebb maradnak ahhoz a pillanathoz, amikor megszülettek. Nem műfaji kérdésként tekint rájuk, inkább hangulati és érzelmi irányként. 

A lemez egyik kulcsdarabja a Lights of New York City, amelyhez klip is készült.

„A Lights of New York City az elveszett fiatalság utáni vágyódás, egy dal, amely visszatekint életem egy korábbi fejezetére, a csodálattal teli, tágra nyílt szemű korszakra” – nyilatkozta.

A március 21-i budapesti koncert ültetett, intim környezetben zajlik majd, és bár a szólóanyag áll a középpontban, az Editors legismertebb dalai is megszólalnak, új értelmezésben.