1977-ben a grúz polifonikus zene hagyományaiból is válogatott az az aranylemez, ami a híres Voyager űrszonda fedélzetén az emberiség üzenetét képviselte. A Trio Mandilit alapító három énekesnő még meg sem született, amikor a szondát útjára bocsátották, de erről a zenei hagyományról azóta is legfeljebb távoli univerzumként hallhattunk a nyilvánosságban. A lányok meredeken felfelé ívelő pályája azonban kivételes, mert ebből az örökségből merítve ma követők millióit érik el, és az otthonuktól nagyon messze juttatják el a grúz többszólamúság üzenetét.
A “mandili” egy grúz fejkendő fajta, ami tradicionálisan azt a kendőt jelenti, amit a földre dobnak, ha két vitázó férfi között békét akarnak teremteni.
A filmbe illő történet kezdetén, kilenc évvel ezelőtt, három barátnő: Tatuli, Tamara és Irina egy patak partján sétálva az Aperka című dalt éneklik valahol a Kaukázus mélyén. Egyikük a telefonjával felveszi a számukra hétköznapi eseményt, és feltölti egy nagy videómegosztó platformra. Ekkor kezdődik, ha nem is a csillagközi, de a kultúrák közötti utazás a lányok számára. A videót néhány hét alatt több millióan nézik meg. Közép-Ázsiában, szerte Európában, majd a tengerentúlon is világzenei helyszínek, folk-műhelyek, óriásfesztiválok hívják meg őket fellépni.
Idén Róma, Basel, Jerván, Amsterdam, valamint Barcelona után érkeznek Budapestre. Mindeközben népzenei albumokat készítenek, és az anyagokat továbbra is a szinte védjegyükké vált egyszerű, eszköztelen videókkal kommunikálják a közönség felé.
De miért lehet olyan egzotikus és vonzó az európai fül számára a grúz folk-kultúra?Grúziában a polifónia nemzeti identitásképző erő is, hiszen ezáltal különböznek a környező népek leginkább egyszólamú zenéjétől. Aligha véletlen, hogy ez az első grúz kulturális érték, ami a UNESCO Szellemi Kulturális Örökség jegyzékébe is bekerül. Másfelől, ez a zenei gondolkodás alig ismeri a szóló éneklés fogalmát. Persze, ez a zenei alapanyag különösen elválaszthatatlan az élő előadástól – a dalok a három lány szerény jelenlététől, személyiségétől és előadásmódjától válnak elevenné. A Kelet-Grúziában használatos húros hangszer, a panduri, és egy nyolc lyukú furulya, a salamuri az egyetlen kíséretük, minden más a hangjukra van bízva.
A koncertjeiket a személyesség és a tiszta közösségiség képzetei kísérik, mert a lányok a zenekar nevéhez méltó alázattal viszonyulnak az altatótól a gyógyító dalokon át a templomi énekekig mindahhoz, amit ez a hagyomány az emberi életszakaszok szépségeiről, mélységeiről tud és kifejez.
Május 11-én este a KOBUCI Kertben megmerítkezhetünk a világukban, a felvezető koncertet az Ötödik Évszak kamarazenéje adja.
***
Ami pedig a Kobuci további programjait illeti, 17-én Sub Bass Monster látogat vissza Óbudára, aztán Lovasiék szabadítják ki a beszorult mondatot – nagy meló, mert 3 napon át teszik majd, de lesz Ocho Macho-, Braindogs- és 2 Budapest Bár-koncert is, a hónapot pedig a 30y bulija zárja.
***
Külön kiemelnénk, hogy gyereknapon Paár Julcsi táncoltat rókát a Kobuciban: gyermekzenei kategóriában idén Fonogram-díjat kapott a Rókatánc. A népszerű előadóművész és zeneterapeuta eme lemez alapján készült színpadi előadása magával ragadó, nép- és világzenei elemekből összeszőtt, táncos, mesés kavalkád. A virtuóz zenészek – Szakál Tamás (hegedű, ének, mese), Kováts Gergő (tenor-és szoprán szaxofon, basszusklarinét), Szabó Dániel (cimbalom), Könczei Bálint (brácsa), Bognár András (nagybőgő) – és a humoros táncszínházi elemek – Csiki Gergely táncművész, néptáncpedagógus – lendületes sodrású, korosztályokon átívelő mesevilágot teremtenek a koncerteken, nem lesz ez másképpen a kobucis gyereknapon sem.
Trio Mandili, Grúzia, Kobuci
Szólj hozzá!