Pedig ott voltam korábban is sok, meg az utóbbi időben is minden fontos (30 éves a zenekar, 50 éves Lecsó stb.) koncertjükön, némelyikről tájékoztattam is az én kedves olvasóközönségemet itt a koncert.hu-n (korábban meg máshol), de ez évben úgy alakult, hogy amikor ott voltam pl. Kapolcson, ők aznap este léptek fel, amikor nekem haza kellett jönnöm, amikor Budapesten zenéltek, akkor nekem aznap kellett vidékre mennem, szóval ezt az egy alkalmat kivéve jól elkerültük egymást.
Azóta persze elkaptam a frakkjukat, vagy legalábbis a koncertjüket a Gödör klubban, de az már nagyon nem nyár volt, viszont remek koncert, de ezt igazából mondanom sem kell, hiszen a PUF-nál minden koncert más, nemcsak annyiban, hogy egy számot kétszer nem lehet ugyanúgy lejátszani, hanem annyiban is, hogy minden koncertre kissé más műsorral készül – és tényleg készül – a zenekar, nem ugyanazt ugyanabban a sorrendben darálják koncertről koncertre. Ez nekem nagyon szimpatikus, másrészt viszont nekik eléggé melós lehet minden koncertre feleleveníteni és betanulni néhány rég játszott dalt.
A Quimbyre mondjuk tisztán emlékszem, hogy idén volt, a tavalyi 25 éves Papp Lacis, közel háromórás műsor után most Nagyharsányban, a focipályán csíptem el őket az Ördögkatlan fesztivál keretében, arról írtam is, remek buli volt. Ők persze eleve kevesebbet is lépnek fel Budapesten (meg most talán már Tusványoson is, hála a hülyéknek), szóval kevesebbszer lehet látni-hallani őket élőben, de pár alkalom azért biztosan volt az idén is, de ezt az egyet kivéve bizony azokról is lecsúsztam. Mozgalmas volt a nyár, én meg tücskültem (ami azt illeti, még zenéltem is, valóban, bár ez volt a legkevesebb), azóta annak a böjtjére hangyulok.
Az a Quimbyről is elmondható, hogy nem ugyanazt a repertoárt játsszák mindig – bár a régi számokat sokan hiányolják-hiányoljuk, de persze több mint száz dalból mindig kimarad a tetemes rész, mondjuk az Ördögkatlanban egyébként rendszeresen játszott dalokat is hiányoltam –, viszont szemben Lecsóék inkább csak a zenére alapozó, egyébként meglehetősen puritán külsőségek közötti műsorával Kiss Tibiék még a kisebb helyeken és a szabadtéri fesztiválokon is egész komoly multimédiashow-val lépnek fel, a háttérben az adott dalokhoz tervezett és készített, nagyon átgondolt és jól megtervezett videók vetítésével körítve a remek zenét. Na igen, XXI. század, bár ami engem illet, én nem mindig szeretem ezt a VJ-s mókát, az egyes koncerteken fellépő alkalmi VJ-k véletlenszerűen odakent, a zenéhez csak hézagosan – vagy úgy sem – illeszkedő mutatványai sokszor kifejezetten zavarnak, de esetükben pont az átgondoltsága miatt tetszik.
És most ott lesznek egyszerre, egy helyen, hú, de jó!
... Lenne, ha egymás után lennének, és nem egy időben az Akvárium két külön termében (Kishal – PUF, Nagyhal – Quimby), szóval az ember erősen gondolkodik, hogy melyik ujját harapja meg, hogy jó legyen, kockadobás, levéltépkedés szeret-nem szeret helyett PUF-Quimby-PUF-Quimby formában, kiszámolós, és még sok egyéb lehetőség közül lehet választani, mindenkinek a fantáziája szabhat csak határt.
Viszont most elképzelek egy olyan helyzetet, hogy vajon mennyire szidhatja és kit, aki karácsonyra valakitől az egyikre, másvalakitől a másikra kap jegyet, merthogy, ja, Pistikém (Bencuskám – nem tudom, melyik név ma a menő), tudom, hogy te ezt szereted... – mert hát annyira nem tűnik elképzelhetetlen szituációnak, mivel a két együttes rajongótábora között jelentős az átfedés, amennyire saját, koncertlátogatásokon arcok bámulásával végzett empirikus felmérésem mutatja, persze a KSH naprakész adatait nem kértem ki a témában.
És tartok tőle, hogy ekkor Pistikének (Bencuskának) lesz pár olyan keserű pillanata karácsonykor, a szeretet legnagyobb, még a nőnapnál is nemzetközibb ünnepén, amikor valakit biztosan nem fog a kellő vagy legalább ilyenkor elvárt mértékben szeretni (remélhetőleg nem a jó szándékú ajándékozók lesznek azok) – és ezt még csak ki sem mondhatja tiszta szívből, mert hát hogy venné már az ki magát.
(Persze még mindig egyszerűbb a dolga, mint Varga Laca basszusgitárosnak volt tavaly, amikor egyszerre lett volna koncertje a PUF-fal a Kobuciban és a Hiperkarmával a Budapest Parkban, az egyikre el is mentem, mert kíváncsi voltam, hogyan sokszorosítja magát – maradjunk annyiban, hogy megoldotta, legfeljebb az egyik koncerten kicsit máshogy nézett ki, inkább Giret Gáborra (Gizsó) hasonlított; ez a sok zenekarban zenélés hátulütője, persze hol van ez Zsoldos Tomitól – szintén basszusgitár –, aki volt, hogy egyszerre 12 zenekarban játszott, na ahhoz kell a szervezőkészség… csak sajnos, ez neki sem volt meg, voltak erős ütközések, amikor mondjuk éjfél után kezdődött emiatt a 9-re kiírt koncert).
Most mondanám, hogy aki nem tudna eljutni a Quimby ezen koncertjére, az nem késett le semmiről, mert nem egészen 1 héttel később, január 1-jén megint ott lesznek az Akváriumban a szokásos Varázszene-koncertjükkel (ahogy régen a Gödörben tették sok éven át; a hely GPS-koordináták alapján ugyanaz, csak változott a név, meg minden egyéb is).
De nem mondom, mert egyrészt az más műsor szokott lenni, másrészt már hetekkel ezelőtt elkelt minden jegy a koncertre, szóval az után már csak nyálcsorgatva sóvárogni lehet.
(Decemberre egyébként is egész erős műsort dobott össze az Akvárium gárdája, Vad Fruttik 3 telt házzal, Frenk, Irie Maffia stb...)
Pál Utcai Fiúk – Quimby, 2017. december 26., Akvárium
Pál Utcai Fiúk, Quimby, koncert, Akvárium
Szólj hozzá!