Az augusztus 24-i nyitókoncerten rögtön a korszak egyik legjelentősebb szereplőjét, az amerikai harsonás-zeneszerző Glenn Millert idézi meg három kiváló énekesnő – Koós Réka, Fehér Adrienn és Tunyogi Bernadett – az őket kísérő Dixie Kings of Hungary zenészei segítségével.
Miller első zenekarát 1937-ben alapította meg, de az átütő sikert az 1939-ben indított big bandje hozta meg. Újszerű, swinges hangzásukkal rövid idő alatt az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb zenekarává váltak, olyan korszakos slágerekkel, mint az est címadója, az In The Mood, a Moonlight Serenad vagy épp a Chattanooga Choo Choo, amely a zenetörténet első aranylemeze lett. A sikernek az időközben kirobbanó II. világháború vetett véget, melynek hatására Miller úgy döntött, katonai szolgálatba lép, és újonnan szervezett szolgálati zenekarával nyújt morális támaszt a harcoló csapatoknak 1944 decemberében épp Párizsba tartott egy karácsonyi műsor miatt, amikor repülőgépének nyoma veszett a tenger felett. Annak ellenére, hogy karrierje fájóan rövidre sikerült, a jazzre gyakorolt hatása messze túlélte.
1928-ban, pontosan 90 évvel ezelőtt a korszak minden addigi konvenciót átlépő sztárja – páratlan előadó művészete mellette aktívan részvett polgárjogi mozgalmakban, publikált és egyetemeken tartott előadást a szegregációról –, Josephine Baker első alkalommal lépett fel a budapesti Orfeumban. A 20-as évek Magyarországán a „Bronz Vénusz” mind egzotikus külsejével, mind szexuálisan túlfűtött előadásával alaposan felkavarta a főváros életét. Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapba írt egy glosszát róla, az Orfeum akkori igazgatója, Zerkovitz Béla pedig dalban örökítette meg a híres-hírhedt performanszot. A Gyere Josephine óriási sláger lett: maga Baker is imádta a szaftos sorokat tartalmazó szerzeményt, és Párizsba visszatérve gyakran énekelte a belőle készült francia verziót. Augusztus 25-én ez a dal is elhangzik majd, mind a magyar, mind a francia változatban. Utóbbiban Baker 21. századi megtestesítője, a francia-amerikai énekes-színésznő, Nicole Rochelle lesz a Bényei Tamás vezette Gramophonia Hot Jazz Orchestra segítségére. A jazzélményt a Keep Swinging Tánccsoport és Kautzky Armand narrálása teszi majd teljessé.
Geroge Gerswin alakja és munkássága egyfajta híd a klasszikus zene és a jazz között. Az amerikai zeneszerző munkásságát sokan ismerik, ám azt már kevesebben tudják, hogy nem csak olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az Egy amerikai Párizsban, a Rhapsody in Blue vagy épp a Porgy és Bess. A sikerek előtt a fiatal Gershwin pluggerként – zeneboltban dolgozó zongoristaként, aki az épp aktuális slágereket játszotta a vásárlóknak – kereste a betevőt. Ebben az időszakban nemcsak a korszak szinte teljes könnyűzenei repertoárját ismerte meg, de a „slágergyártás” mivoltából is ízelítőt kapott. A New Orleans Swingfesztivál utolsó estéjén ebből a gyűjteményből kaphatunk egy bővebb merítést a Szalóky Béla vezette kvintett tolmácsolásában, akikhez erre az alkalomra csatlakozik a kiváló stride-zongorajátékáról ismert Rossano Sportiello is.
Szólj hozzá!