"Több mint hat évig dolgoztam a könyvön, munkámra támaszkodtam a Poptarisznya internetes rádióban hetente csütörtökönként jelentkező műsoromban, a Blues megállóban is. Korábban nem volt szakmai kapcsolatom a blues-zal, csak zenekedvelő és lemezgyűjtő voltam, és a nyolcvanas évektől, amikor Magyarországon igazán intenzív lett a bluesélet, rendszeresen jártam a koncertekre" – mesélte Kovács József az MTI-nek. Mint felidézte, 2008-ban a New York-i Greenwich Village-ben rajongóként hallott blueskoncert volt rá olyan elemi hatással, hogy úgy döntött, hazatérve a blues-zal fog foglalkozni. 2009-ben megalakította a Blues Night Long elnevezésű formációt, amelyben azóta is basszusgitározik (ide kattintva elérhető a felvételük), plusz beleásta magát a blues történetébe, így a műfaj igazán a szenvedélyévé vált.
A könyv a blues fejlődési szakaszait történelmi, gazdasági és kulturális környezetben mutatja be az Afrikából behurcolt néger rabszolgák Amerikába érkezésétől egészen napjainkig, a hazai bluesélet ismertetéséig. A kötet átfogó képet ad a blues stílusairól, ismerteti a legjelentősebb blueselőadók életútját, legjobb lemezfelvételeit.
Kezdjük a végén, mert annak van igazán magyar vonatkozása: a könyv záró fejezetében harmincoldalas áttekintés olvasható a blues magyarországi történetéről. A szerző Radics Bélát nevezi meg az első magyar blueselőadónak – a gitáros Jimi Hendrix, a Led Zeppelin és más angolszász bluesrock előadók számait játszotta először a magyar közönség előtt.
"Vas Zoltán már a hetvenes évektől akusztikus bluest játszott, de nem lehetett lemeze. Az 1978-ban indult Hobo Blues Band sikerrel tudta magyarul előadni a bluest és széles körben befogadhatóvá tenni. A nyolcvanas-kilencvenes években a Palermo Boogie Gang Fekete Jenővel volt nemzetközi mércével is nagyon komoly formáció, de napjainkban is számos kiváló csapat működik, köztük Ferenczi György és a Rackajam" – nyilatkozta Kovács József.
A szerző egyébként több száz bluesdalt ajánl meghallgatásra az olvasónak. Arra a felvetésre, hogy melyiket tekinti a blues három legfontosabb felvételének, a Crazy Blues (Mamie Smith 1920) mellett Muddy Waters 1948-as lemezét, az I Can't Be Satisfied-ot említette másodikként.
"Waters zenéje óriási hatást gyakorolt a hatvanas években a brit zenei életre, annak stílusára, a fehér blues kialakulására, ez a dal ihlette a Rolling Stones Satisfactionét. Amikor az ötvenes évek végén Waters fellépett Angliában, a nézők között ott voltak a fiatal rock- és blueszenészek, akikből később világsztárok lettek" – jegyezte meg.
A harmadik mérföldkőnek az 1965-ös newporti fesztivált említette, ekkor váltott akusztikusról elektromos gitárra Bob Dylan, akit a feketékből és fehérekből vegyesen álló Paul Butterfield Blues Band kísért.
"Dylan addig a folk és a country sztárja volt, elektromos gitárjával akkor új korszakot nyitott a blues történetében is".
A könyv a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, a képre kattintva elérhető.
Radics Béla, blues, zenetörténet, könyv, Kovács József
Szólj hozzá!