Világvége előtti interjú Jerabek Csabával (F.O. System)

2012/12/18  ·   Ajánló   ·  mmi

A maják ősi gyökerekkel bíró civilizációjának tudósai valójában nem kataklizmát jósoltak 2012-re, hanem saját időszámítási ciklusuk végét és egy új korszak kezdetét. Ezt a korszakváltást ünnepli a Világvége Fesztiválon a VHK és az F.O. System, méghozzá éppen a régi világ végének kijelölt napján, december 21-én, a Pecsa Music Hallban.

Világvége előtti interjú Jerabek Csabával (F.O. System)

Az F.O.System négyéves kihagyás után tér vissza a színpadra, és ebből az alkalomból egy különleges kiadvánnyal lepték meg rajongóikat: október 31-én jelent meg az emblematikus zenekar 21 évvel ezelőtti (érted:21...) egyetlen albumának felújított, kétlemezes Deluxe Remaster verziója, melyen az eredeti stúdióalbum mellett a demók és korábbi kiadatlan felvételek hallhatóak – összesen 28 szám. A korábban beszerezhetetlen album az interneten is elérhető már: nemrég még az iTunes Top 10-es Rock listájába is bekerült. A napokban az Őrült világ című dalhoz egy videó is elkészült, mely itt látható. Régi dolgokról, új helyzetekről kérdeztük az F.O basszusgitárosát , Jerabek Csabát, aki a zenekar egyik alapító tagja is.

Milyen közeg volt az, amelyben az F.O. létrejött?

A nyolcvanas évek közepén kevés klub vagy kultúrház működött Budapesten, de ezen kevesek között volt egy különleges hely, ez volt a Fekete Lyuk, ami a 80-as évek végén nyílt meg, és furcsa emberek furcsa – underground – gyűjtőhelye volt. Mikor a Lyuk megnyitott, a kisebb klubokban rendezett koncertek után az F.O-nak volt akkora ismertsége, hogy már sikeres zenekarként tudott itt fellépni,  s utána a Lyuk aurájában éltük tovább a 80-as évek második felét.  Természetesen, volt pár nagyobb koncert, mint pl. a Petőfi Csarnokban, vagy országos turné az Európa Kiadóval, de ott volt a nyugat-berlini fellépés is – igazából azonban a Fekete Lyuk volt az a bázis, ahol ez a zenekar minden hónapban adott egy koncertet.

Mi volt akkor a divat, a korstílus a zenében?

Ott volt a punk, akkor alakult ki a magyar skinhead mozgalom, a new wave éppen lecsengett, és átvette helyét a dark wawe, ez a szomorúbb világ, és hát végül is az F.O.  ennek a hangulatában élt és koncertezett.

Honnan jött az elnevezés, a betűszóhoz kerestetek jelentést vagy fordítva?

A rendszer kritikája sosem állt távol tőlünk, de nem a „fos” szó volt az önmegvalósítás eszköze… A FUCK OF SYSTEM kifejezéssel falfirkaként találkoztunk, és meg is tetszett azonnal.

Óbudai zenekarként emlegetnek titeket.

Annyiban igaz, hogy amikor a zenekar alakult, akkor a Szendrei Zsolt- Mátyás Attila- Jerabek Csaba- alapító hármasból mindenki óbudai volt. S részben óbudai volt ez az egész kezdeményező, modern hangulat is, amely lehetőséget nyújtott akkor több zenekar megalapítására is. Mi azt az utat jártuk, hogy adaptáltunk nyugatról egy stílust, amit aztán a magunk módján magyarítottunk, és belehelyeztük abba a közegbe, ahol mi éltünk. Egyébként a későbbi dobosunk, Miklós Péter, és az azóta csatlakozott tagok már nem óbudaiak.

Mi volt a zenekarban a munkamegosztás?

Az elején mindenki csinált mindent. Ezekről a korai számokról egyébként nem is készült felvétel. Később, úgy ’88-tól leginkább a Matyival ketten szereztük a zenét, a szövegek nagy részét pedig ő írta. Aztán, ahogy ismertebb és sikeresebb lett a zenekar, egyre több tennivaló lett körülötte. Menedzsert nem akartunk, nem is nagyon tudtuk volna finanszírozni, így aztán az ilyen jellegű szakmai dolgokat én vállaltam magamra.

Megéltetek belőle?

Nem. Senki nem élt meg a zenélésből, én például közben és mellette is folyamatosan dolgoztam a földtani kutatásban, mellette mindenféle mással, fotógrafikákkal és egyebekkel is foglalkoztam. Pedig én is szeretek pihenni, de mindig új lendületet ad egy gondolat, ami aztán megoldásra váró feladattá válik, majd ebbe az ember belebonyolódik, és nagyon sok energiát fordít arra, hogy bizonyos dolgokat megcsináljon – maximális elvárással. A zenekarok mellett nekem mindig is volt más elfoglaltságom.

Könnyebb vagy nehezebb volt sikert elérni akkor?

Nekünk ez elég egyszerű volt… Mi nem indultunk soha semmiféle tehetségkutatón. Igazi underground zenekar voltunk, abban az értelemben, hogy elmentünk koncertezni, lenyomtuk azt a zenét, ami nekünk tetszett, s szerencsénkre, annak a közönségnek, akik efféle klubokba jártak, abban a korhangulatban ez a zene tetszett… Elég gyorsan, csak a zenétől és a következetes és stílusos performance-tól önmagában ismertté vált a zenekar, és egyre többen jártak koncertekre. ’90-ig egy riport nem jelent meg rólunk sehol. De egy szó sem… Már négy éve játszott a zenekar a Petőfi Csarnoktól kezdve az óriási fesztiválokig, de még egy mondatot nem nyilatkoztunk. Úgy gondoltuk, hogy ez nem erről szól.

Ti nem álltatok kötélnek, vagy nem kerestek benneteket?

Mi sem kerestük a lehetőséget, de az újságok sem.  Akkor is az volt, most is az a szokás, hogy a zenekar vagy a zenekar menedzsere próbálja meg felhívni a figyelmet a zenekarra. Mi ezt teljesen elkerültük. Akkor is voltak olyan bandák, akik mindenféle fórumon próbáltak ismertté válni, és egyébként nyilván akkor is ez volt a legkönnyebb út. Nekünk ilyen szinten nem voltak céljaink – legfeljebb vágyaink, de azt gondoltuk, semmiképpen nem akarunk – ebben az időben ennek volt egyfajta rossz kicsengése- „támogatott” zenekar lenni, akik közel állnak a rendszerhez.

Meddig sikerült ez?

Azt hiszem, egészen addig, amíg megjelent a ’90-es lemez. Igaz, ekkor már a zenekar tudta, hogy be fogjuk fejezni. A döntés az volt, hogy csupán csak addig hagyjuk létezni az F.O-t, amíg a lemez megjelenik, és ezzel gyakorlatilag lezárjuk a munkásságunkat. Amikor a lemez megjelent, pár riport le is jött, a megszűnés után viszont töménytelen mennyiségben jöttek a megkeresések – s a tulajdonképpen „posztumusz” cikkek.

Mi volt a döntésetek hátterében?

Nagyon összetett dolog volt ez, mindenki más úton akart menni a zenében, más irányt képzelt el. Ahogy én tudom, Mátyás Attila úgy érezte, hogy kiírta és kiénekelte magából ezeket a hangulatokat, és egy hangosabb, rockos világot képzelt el következő lépésként. Én meg sokkal inkább valami kísérletezőbbet szerettem volna. Neki bejött a rockos vonal, az én elképzelésem csak részben valósult meg. Egy biztos, az, hogy másképpen képzeltük el a jövőt, közrejátszott abban, hogy befejezzük. Mindent higgadtan, és gyerekfejjel is bölcsen zártunk le, hiszen vita nélkül és a produkció kiteljesítésével hagytuk abba.

Merre indultál te?

Az F.O. után volt egy zenekarunk, a MASZK : Lakatos  Gyuri-szinti, Geletei  Gyuri-dob és Gabrieli Ricsi- gitár volt a felállás.  A MASZK után 10 évig egyáltalán nem voltam színpadon. Minimális zenei kísérletek voltak, inkább csak szórakozásból, például Bery Arival csináltunk egy 15 próbás produkciót, ami – bár érdekes és jó hangulatú dolog volt – végül elhalt. Szóval, voltak próbálkozások, de nem azért, mert hiányzott a színpad. Egyáltalán nem hiányzott. Volt mivel eltöltenem az időt – a zenélés mellett nem sok lehetőség maradt az egyéb engem érdeklő dolgokra, mint például az utazás vagy a fotózás. Meg is lepődtem, amikor 10 év után a 2006-os koncerten újra felkerültem a PeCSa színpadára, ami előtt egy komoly, 2000 fős tömeg gyűlt össze, és egyáltalán nem éreztem, hogy lámpalázam lenne, s hogy most nekem izgulnom kellene… Annyira természetes volt, hogy kimegy az ember, és ugyanott folytatja, ahol 15 évvel azelőtt befejezte a pályafutását.

Gyakorolnod sem kellett a koncertre?

Azért ez nem olyan, mint a kerékpározás, hogy újra felülünk, aztán gyerünk… 10 év kihagyás után az embernek újra a kezébe kell rakni ezeket a futamokat, amelyek lehet, hogy agyban részben megmaradtak, de ha nem használjuk a kezünket, gyakorolni kell. Nekem többet kell dolgoznom most is a többieknél, mert mind a Matyi, mind a Zana Zoli és az immáron zenekari tag, Földi Tomi is aktívan zenélnek.

Ennyi kihagyás után miért léptetek újra színpadra?

Ez egy érdekes dolog, mert sokáig elzárkóztunk a lehetőségtől. Pedig sokat unszoltak minket, hogy mindenképpen elevenítsük fel, jelenítsük meg újra a színpadon ezt a hangulatot. Azt hiszem, a Matyinak is el kellett jutnia egy bizonyos pontra. .. Ez meg úgy történt, hogy egy születésnapon elővették a Sex Actiont, s utána úgy gondolta, hogy akár az F.O.is újraéledhet.

Most a Matyiról beszélsz, tehát ő kezdeményezte?

Általában tőle mint énekes-frontembertől várták, hogy történjen valami, és ő volt az, aki eddig a leginkább elzárkózott ezektől a  dolgoktól . Nekem sem volt feltétlenül szükséges, hogy fellépjünk, mert én jól éreztem az emlékeimben is magam.  Így aztán ez egy összetett, egymásra épülő kockákból álló, lassú folyamat volt, elég sokáig tartott, amíg kitisztult a kép, és úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk. Csaknem 2 év telt el, mire megtaláltuk azt a konstrukciót, amelyben létre lehetett hozni a koncertet: fontos volt, hogy méltó helye legyen, s hogy találjunk befektetőket is, akik ezt az egészet a saját üzleti szempontjuk szerint véghezviszik.

Kik a szponzoraitok?

Nincsenek szponzoraink. Mindig úgy csináltuk az F.O. System-koncerteket, hogy senki nem járt rosszul soha, mindenki, aki benne volt, megkapta azt a nem túl sok, de elfogadható nagyságú pénzt, ami neki járt. A technikustól a sofőrig mindenki elégedetten ment haza. Büszke is voltam arra, hogy ez a produkció megállt úgy a lábán, hogy nem kellett „segélyekből” (vagyis szponzorokból) élnie. Mindig el tudta tartani azt a nagy stábot, ami hozzá tartozik. Ha kellett, mert túlköltekeztünk, akkor mi, a Matyival nem kaptunk egy fillért sem, de mindenki ki volt fizetve – ami egy jó dolog, mert manapság a zenekarok nem állnak meg a lábukon, és ez régen sem volt olyan egyértelmű. Mi mindig százalékért játszottunk, és a közönség lehetőségeihez igazított jegyárakból és a lemezbevételekből tudtuk fenntartani a produkciót.

A 2006-os koncert után nem fordult meg a fejetekben egy turné gondolata?

Akkor úgy terveztük, hogy ez az egy koncert lesz, egy jó visszatérés, ami pont jó a szívnek,  jó a léleknek is – és annyi. Aztán egy váratlan fordulattal kiderült, hogy a CULT játszik a VOLT-on, és minket is meghívtak oda, pont előttük koncertezni…  Azt gondoltuk, hogy egy olyan bulit nem hagyhatunk ki, ahol egy  fiatalkorunk meghatározó élményét jelentő zenekar lép fel előttünk… Így aztán – zuhogó esőben- játszottunk a  fesztiválon, és a CULTosok  ott álltak a színpad szélén, s az énekes 16 éves fia a CULT félretolt dobszerkóján  „kísért” minket…

A lassúbb - de átgondoltabb- konstrukció a titka annak, hogy amit létrehoztok, abban aztán mindenki jól érzi magát?

Nyilvánvalóan nagyüzemben olcsóbbá lehet tenni mindent, csakhogy egy nagyüzemi produkcióból sok minden kiesik: a hitelesség, a különlegesség, ezért a ritka fellépések híve vagyok. Azt gondolom, hogy nálunk tényleg minden úgy van kitalálva, hogy a szereplők jól érezzék magukat.

Akkor az sem mondjuk most nyáron dőlt el, hogy december 21-én játszotok…

Másfél éve merült fel először egy újabb koncert lehetősége, de már akkor leszögeztük, hogy csak ezen a napon – a maja világvége, jobban mondva világváltás napján – lépünk fel. Először kétnapos buliról volt szó, aztán számtalan tárgyalás után és sok más okból kifolyólag úgy alakult, hogy egy napon lép fel a két főzenekar (F.O.System-VHK) egy előzenekarral (Kollaps).

A VHK és az F.O. System közönségében van átfedés?

Lehet, mert annak idején a régi koncertlátogató közönség nagyon hasonló volt. A Fekete Lyuk-béli koncerteken játszottunk együtt például a VHK-val is. Akkor elég sok közös rajongónk volt, de szerintem ez a réteg már vékonyabb lett. A később generálódott két közönség eltávolodott egymástól, amit akár jónak lehet nevezni a 21-i buli szempontjából, mert eszmeiségben vagy gondolatiságban nincs akkora távolság a két zenekar között, így a két közönség megnézi az egymástól nem túl távol eső mindkét produkciót is.

Fekete Lyuk, régi F.O., régi VHK – nem nosztalgiázni jön a közönség?

Mi is azt hittük, ezzel szemben a közönség nagy része azokból áll, akik abban az időben nem jutottak el a koncertekre, vagy egész egyszerűen később ismerték meg a zenénket.  A régi F.O-soknak már csak a töredéke jár el a koncertre.

És mi lesz a koncert után?

Több dolog is felmerült, hogy remixeket csinálunk, hogy akusztikus feldolgozásokat csinálunk, az is megfordult a fejünkben, hogy más, nagy nevekkel, például Yonderboy-jal kevertetjük át a számainkat, esetleg felkérünk embereket, hogy jelentkezzenek a feladatra  – konkrétan az egész lemezt meg akartuk csináltatni másokkal –, szóval vannak tervek, ötletek, de a megvalósulás eléggé távoli, mert újabb másfél-két év kellene hozzá, hogy az elképzeléseket a realitásokhoz igazítsuk. Azt, hogy a megfelelő kapu kinyíljon, meg kell várni, mert ha máshol-máskor megyünk be, akkor egy olyan üzleti világba kerülnénk, ahol nem biztos, hogy jól éreznénk magunkat.

21-e közelebb van: hivatalos kép-és hangfelvétel készül a koncertről?

Nem, illetve igen: archiváljuk a koncertet saját célokra, de nem lesz sok kamrával felvéve vagy sávozva – csak belső használatra. Majd később kiderül, mihez kezdünk vele.

Ezek szerint bízol abban, hogy túléljük ezt a napot?

Mindent túlélünk. Miért pont ezt ne élnénk túl?


Képtár

  • Világvége előtti interjú Jerabek Csabával (F.O. System) kép 8811
 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek