A Kossuth díjas színművésznek negyedszázada jelent meg az első lemeze, rajta többek között az azóta legendássá vált Lövölde tér című dallal. A töretlen népszerűséggel bíró albumon kívül több lemez is fűződik Kern András nevéhez, a legfrissebb 2010-ben jelent meg, Semmi baj címmel. Közelgő nagykoncertje kapcsán a zenéről és a lemezeiről kérdeztük.
Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi a művész színházi beosztását, szinte csoda, hogy a próbákat és magát a koncertet is be tudja illeszteni sűrű elfoglaltságai közé. Szerencsére megoldotta a dolgot, mert generációkon átívelő rajongótábora már türelmetlenül várja az eseményt.
Több interjúban megemlítette, hogy egy gyermekkori élménye – a Budapesti tavasz című film utcai forgatása –volt az, ami a színész pályára terelte. Akadt ilyen meghatározó élménye a zenében is?
Nem, ilyen konkrét nem volt... Egyszer csak rájöttem a sok rockzene meg sanzon hallgatása közben – amelyek összefüggenek a fiatalsággal, és az ember hallgatja őket 16 éves korától 30 éves koráig –, hogy mekkora műfaj ez, hiszen lehetővé teszi, hogy három percben elmeséljünk valamit a világról... Egy efféle kötött műfaj biztos valami nagyon jó dolog – így támadt kedvem hozzá.
1985-ben, 20 éve jelent meg az első lemeze. Hogy született meg és valósult meg az ötlet?
A hanglemezgyár elküldött nekem egy anyagot azzal, hogy nem énekelném-e el egy nagylemezre. Nekem az nem tetszett. De felvetettem, hogy sajátot szívesen énekelnék, olyat, amelynek én írnám a szövegét s különböző zeneszerzők a zenéjét, erre azt mondták: JÓ! Akkor megnéztem 12 vázlatszerű szöveget, hogy valójában mi lenne az, amit elénekelnék, azt aztán megzenésítették különböző emberek (Bornai Tibor, Laár András, Horváth Attila, Másik János, Heilig Gábor – a szerk.), no meg a szöveget is helyrepofoztuk közösen – így született ez az első album.
Ahogy nézzük a lemezek sorát, vannak olyanok, amelyek között egy év, másikak között tíz év is eltelt. Van-e a nagyobb szüneteknek valami különleges oka?
Szerintem nincs: amikor ránk tört... Vagy éppen összegyűlt egy lemeznyi mondanivaló vagy akarás, vagy összejöttek a dalok, vagy valaki fölkért, hogy csináljunk egy lemezt – akkor éppen lett egy. Máskor meg nem. Nekem ez nem fő foglalkozásom, hanem inkább hobbim vagy mellékfoglalkozásom, így ezek a dolgok véletlenszerűen alakulnak: sodortatom magam az élettel. Nincsen előre eldöntve, hogy mikor jelenjenek meg, ráadásul mostanában mintha már kiment volna a divatból az egész lemezgyártás. A lemezvásárlás biztos. Nem nagyon csinálnak az emberek úgynevezett nagylemezt, 10-12 számmal forgó korongot... Nagyon változik a világ. Attól is függtek a megjelenések, hogy akkor éppen kellett-e, éppen divatban volt-e, volt-e időnk, mondanivalónk, agyunk, mindenfélénk – inkább véletlenek voltak ezek.
Formálódik esetleg most egy következő lemez anyaga?
Most éppen nem formálódik...Beszélünk róla mindig, de éppen az előbbiek miatt nehéz. Mindenki csak egy számot csinál, aztán felteszi az internetre...
Több helyen megfogalmazta, hogy dalai a „budapesti életérzést” közvetítik, mégis olyan emberek örök kedvencei ezek a számok, akik még sohasem jártak a Lövölde téren, s csak Öntől tudják, hogy ott mindig hideg van...
Az nem úgy van, hogy csak azokat ragadja el, akik ismerik a helyeket: engem is elragad a New York-i 42. utca... Amikor például az Amerika, látlak, Amerika című számot írtam, tényleg még sosem jártam ott. Nem úgy van, hogy ahhoz ott kell élni, hiszen Helsingörben is kevesen jártak, mégis sokan szeretik a Hamlet nevű történetet nézni... Nem kell ahhoz ismerősnek lenni, csak úgy kell beszélni róla, hogy az mindenkihez szóljon.
A zenélésben mit szeret jobban: a stúdiózást vagy a közönség előtti koncertezést?
Kifejezetten a stúdiózást. Hosszú ideig féltem is a közönség előtt való énekléstől, hiszen kizárólag csak lemezre csináltuk az első pár felvételt... Igen, a stúdiót szeretem jobban. Mostanra persze már kevésbé félek az élőkoncerttől, mert megszoktam azt is, de ez csak két-három éve van így!
Mondhatjuk-e azt, hogy zenészként ÉS színészként is kiveszi a részét a kulturális életből, vagy inkább „csak” színész, aki olykor-olykor kirándul egyet a zenébe?
Inkább a második... Most véletlenül tényleg sokat dolgozom, de nem szerepelek mindig ennyit: de tényleg szinte minden nap játszom. Márciusban-áprilisban is 30 körüli előadásszámom van.
Hogyan tudja a feszes színházi programjába beilleszteni a Kongresszusi Központ-béli nagykoncertet? Van valami különleges felkészülési módszere?
Nincs ilyen. De mivel a Vígszínházban csináltunk már ilyet, nem teljesen idegen számomra, hogy nagy helyen is fellépjünk. Ugyanúgy fogunk felkészülni, mint egy másik koncertre. Csak ez most éppen a kongresszusiban lesz. A Heilig Gabival, aki nekem nagy segítőtársam, mesterem és barátom áténekeljük a repertoárban szereplő dalokat, amelyeket én már tulajdonképpen tudok, hiszen mára már azért vagy 30-szor elénekeltük itt, ott, amott, csak mindig elfelejtjük, ezért fel kell újítani. Aztán a zenészekkel is próbálunk – majd egyszer csak előadjuk...
Szokott koncert közben változtatni a dalok sorrendjén?
Nem!
Lesznek-e vendégei a Kongresszusi Központban?
A koncerten Heilig Gábor lép még fel, említettem már, hogy régi barátom, sok számnak is a szerzője, no meg a Hernádi Jutka, aki szintén régi barátom, vannak közös dalaink és színdarabokban is játszunk együtt. A Fesztbaum Béla is ott lesz talán... Én vagy 20-22 számot énekelek majd, ők 4-4-et. Nem lesz más vendég.
Ha már másokról volt szó: milyen zenét hallgat szívesen?
Borzasztó és destruktívan hangzó lesz a válasz: semmilyen zenét sem hallgatok szívesen, mert olyan zajos környezetben élek, annyian beszélnek, zenélnek, kiabálnak, színdaraboznak a fülembe állandóan: vagy próbálunk, vagy filmet csinálunk, vagy koncertezünk, vagy játszunk, hogy én legszívesebben a csöndet hallgatom.
Ha választhatna – helytől és időtől elszakadva – melyik előadó koncertjére menne el szívesen, ki lenne az?
Alan Price... (orgonista, az Animals egyik alapítója – a szerk.)... Hetvenes évek... Nem vagyok egy nagy zeneértő.... Tulajdonképpen nem is mennék el semmilyen koncertre...
Nos, egy koncerten mégis biztos ott lesz Kern András...
Szólj hozzá!