Egy bűne volt csak, túl jó volt. Éppen ezért nem tudtak mit kezdeni vele a zenei élet nagy szereposztói, akik nem csak dalokat cenzúráztak, az énekesekkel is úgy játszottak, mint a sakkbábukkal a hetvenes-nyolcvanas években. Cserháti Zsuzsa sok volt. Mert remekül táncolt, csinos volt és mellette zseniálisan énekelt minden műfajban. Nyugaton a tenyerén hordozta volna a popszakma, itthon viszont ahelyett, hogy helyet adtak volna neki, inkább eltiporták, az éjszakába száműzték. Betörni ugyanis nem tudták.
A háború után, 1948-ban született. Az édesanyja énekelt, innen kapta a tehetséget. A színpadi mozgást pedig onnan, hogy kiskorában tíz évig klasszikus balettre járt. A balettintézetbe végül nem vették fel, ő pedig egy óra-ékszerüzletben dolgozott a Divatcsarnokban. 1965-öt írtunk ekkor. Ebben az évben elindult a Ki Mit Tud-on is, ám nagy bánatára végül képernyőre sem került. Két évvel később, mikor fellépett az Ifjúsági parkban, már írtak róla néhány mondatot az újságok, ám a nagy kiugrás elmaradt.
Aztán 1969-ben, az akkor már befutott Szécsi Pál hallotta meg énekelni a Balaton bárban, ő vette magához háttérénekesnek. Innentől nem volt megállás.
1972-ben a Táncdalfesztiválon megismerte és megszerette az ország. A férfiak nagy bánatára a csinos énekesnő ekkor már két éve férjnél volt, egy civilhez, a műszerészként dolgozó Szirtes Ádámhoz ment hozzá 22 éves korában.
Cserháti sztár lett (bármennyire utálta ezt a kifejezést) a tánczene mellett dzsesszt is remekül énekelt, de ha kellett, a soul és a funky műfajában is lubickolt.
Aztán megszületett a kisfia, Krisztián, s vele együtt az Édes kisfiam című sláger. (Magyarországon a férje volt az első apuka, aki gyesre ment a felesége helyett. Ez eddig biztos. De. Négyéves volt a kisfiú, amikor elváltak, a bíróság az apának ítélte a gyermeket. Amikor már maga dönthetett sorsáról, Krisztián 14 évesen visszaköltözött az énekesnőhöz. Nem sokkal később édesapja rákban meghalt. Ez az egyik – sajtóban fellelhető – verzió. A másik változat szerint is elváltak, de 4 éves volt Krisztián, amikor édesapja váratlanul elhunyt, ekkor került vissza édesanyjához. Ám van egy 3. verzió is: nagy szeretetben nevelték fiukat, ám másfél évtizeddel később Cserháti Zsuzsa férjét három hónap alatt legyőzte a rák - Krisztián 15 éves volt ekkor. Értetlenül állunk a jelenség előtt, hiszen nem volt olyan rég – aszerk. koncert.hu.)
Ám hiába imádták Cserhátit az emberek, hiába jelent meg nagylemeze (ami nagy szó volt akkoriban), időről időre helyre tették az újságok. Habár 1978-ban a Képes Újság megpendítette, hogy Cserháti lassan felzárkózhat Kovács Katiék szintjére, a következő évben valami történt.
1979-ben a Magyar Ifjúság például az év egyik nagy csalódásának titulálta Cserháti nagylemezét, aki „limonádé táncdalokra fecsérli a tehetségét.” Az énekesnő körül tehát kezdett elfogyni a levegő, amikor aztán 1981-ben visszautasította a lemezgyár ötletét, hogy a Neoton együttes vokalistája legyen, egyszerűen törölték a nevét a rendszerből.
Sosem dolgozta fel. Habár a tehetsége révén a Budapest Sportcsarnokban kellett volna énekelnie, helyette füstös bárokban, lokálokban dalolt az éj leple alatt Budapesten. Jobbára külföldieknek, akik tátott szájjal figyelték, hogy micsoda hang jön ki a torkán. Belebetegedett a száműzetésbe.
Azt is csak később mesélte el, hogy a pályatársak, akik tovább fürödtek a rivaldavényben elvétve keresték, mindenki tudomásul vette, hogy Cserháti Zsuzsa nincs többé.
Két embert említett, akik a pokoljárása alatt is fogták a kezét. Az egyik az énekes Payer András (sajnos már ő sincs közöttünk), a másik pedig a Nirvana bár tulajdonosa, Krasznai László, akit nem érdekelte, hogy száztíz kilóra hízott, megadta neki a lehetőséget. Cserháti egyébként mindig bajban volt a súlyával, már 1974-ben, a Szabad Földnek adott interjújában azt mondta, a 165 centis magasságához sok az 53 kiló. Félt a feles kilóktól, ezért megesett, hogy még a hetvenes években a koncertek után farmerben elment futni. A kilók viszont rohamosan jöttek a mellőzés időszakában, ő pedig depressziós lett.
Tizenöt évig élt az éjszakában. Amíg a pályatársak sorra adták ki a nagylemezeket, vagy éppen a tévében szerepeltek, róla nem lehetett hallani.
1983-ban aztán a rendszer a Képes Újságon keresztül is szíven döfte. „Cserháti Zsuzsa tipikus példája lett annak, hogy a tehetség önmagában nem elég. Pedig nagyon tehetséges, de legendásan képtelen saját magát adminisztrálni”– írta a lap (lásd még Arcanum Digitális Tudománytár).
A többit tudjuk. Cserháti Zsuzsát aztán rehabilitálták. 1996-ban Horváth Charlie-nak is köszönhetően visszatért és a Hamu és Gyémánt című lemezével mindenkit lenyűgözött. Lefogyott, énekelt, minden pillanatát élvezte, hogy végre újra a rivadafényben lehet.
Azonban hiába adott vissza valamit a sors, a 15 éves mellőzés megbetegítette lelkileg. Az utolsó éveiben komoly depresszióval küzdött, nem találta a helyét, és képtelen volt feldolgozni, hogy tizenöt évet elvettek a karrierjéből.
Minden idők egyik legjobb, ha nem a legjobb énekesnője 2003-ban, mindössze 55 éves korában hagyta itt ezt a sokszor kegyetlen világot – idén lenne 71 éves. Hirtelen halálakor sokan öngyilkosságra gyanakodtak. Orvosai szerint azonban természetes halállal halt meg.
Köszönjük az Újságmúzeumnak a közlés lehetőségét.
Cserháti Zsuzsa, Szécsi Pál, Horváth Charlie, Újságmúzeum
Szólj hozzá!