Az este a Varga János Project fellépésével kezdődött. Kifejezetten jól éreztem magam őket hallgatva, korrekt módon megszólalt a zenekar, és nagyon jó számaik vannak! Sosem hallottam még őket korábban, és negatívumként csak azt az egy dolgot tudnám elmondani róluk, hogy ők nem a TOTO, vagy ahogyan azt az egyik zenész barátom a helyszínen megfogalmazta: ez egy tök jó koncert lenne, ha nem a TOTO jönne utánuk… Vártuk már őket nagyon, ez az igazság, de innen is gratula a Varga János Projectnek, derekasan helytálltak!
Nem sokkal fél kilenc után aztán végre megérkeztek. Nem teketóriáztak, némi hatásos intróval, majd Steve Lukhater gitározásával elindult a show! Az első dolog, amit megtapasztalhattunk, hogy kifejezetten jól szól a műsor. A hangszórók előtt álltam ráadásul, tehát minden esélyem megvolt rá, hogy rosszul halljam, de nem, úgy látszik, a Pecsa Music Hall technikai berendezései is jók, és maga a koncert hangosítása is példás volt szerintem. A vokálok annyira arányban voltak a zenéhez képest, hogy először azt hittem, nem élő, aztán rájöttem, hogy „csak” profi.
Egy kétórás koncerten harmincöt év slágereit nehéz volna mind eljátszani, de azért a legismertebbek nem maradhattak el: Africa, Hold the line, Rosanna. Imádta a közönség, imádtuk mind!
A doboknál az a Simon Phillips ült, aki ugyan nem alapító tag, de húsz éve a zenekar dobosa. Aki netán nem ismerné, viszonylag könnyen jellemezhető: egyszerűen legenda. Zseniális zenész, hatalmas, monumentális dobfelszereléssel, profin megszólaló hangszerparkkal, világszínvonalú dobolással.
David Paich zongorázott és énekelt is. Szerencsére visszatért a zenekarba, jó pár évig ugyanis nélkülöznünk kellett őt. Zseniális zenész ő is.
Nathan East basszusgitározott. Számomra ő az est fénypontja! Iszonyatosan profi, nagyon jól szólt a hangszer a kezében, és nem csupán egy sessionzenész ő, hanem egy showman is! Grimaszolt, táncolt, közönséget énekeltetett, mosolygott, és a legbonyolultabb uniszónókat is olyan könnyed eleganciával oldotta meg, mintha csak cseverészne. E sorok írójának megadatott az élmény, hogy „lepacsizzon” vele.
Stewe Porcaro szintetizátorozott. ATOTO 35 éves munkássága alatt csak pár évig zenéltek együtt, a kezdetekkor és manapság. A tesó, Mike Porcaróra kifejezetten emlékeztetnek az arcvonásai is. Láttam, ahogy egy „I LOVE YOU!”-t kiabált Stewe Lukhater a szintis felé. Olyan jó pillanatok ezek!
Jenny Douglas-McRae vokálozott, és a Hold The Line-t duóban énekelték a vége felé Joe Williams-szel. A Hölgy állati nagyot énekelt benne!
Néhány momentum erejéig megvillant a másik vokalista, Mabvuto Carpenter is, persze ő is nagyon profi.
Tulajdonképpen mindkét vokalista jobban énekelt a főénekes Joe Williamsnél. Biztos sokan vitatkoznának most velem, de vállalom: szerintem az egyetlen gyengébb pont a fő énekes volt. De sietek hozzátenni, simán lehet, hogy csak elfogult vagyok, hiszen Bobby Kimball hangját nehéz volna bárkinek is túlszárnyalni vagy reprodukálni. Alighanem a cél az lehetett, hogy legyen másmilyen, mint amilyen Kimball. De ugyanúgy énekelte, ugyanazt énekelte, és ráadásul hibátlanul, szóval jó volt ő, csak valahogy mégsem éreztem igazinak. Mintha egy elegáns száraz rozé után egy egyszerű asztali bort itatnának velem. Valahogy nem jött át az energia, de vélhetően a nagy előd nyers erejével hasonlítom össze akaratlanul is.
A nézőtér lelkes rajongókkal és lelkes zenészekkel telt meg. Ezen nem csodálkoztam egy percig sem, megszokhattuk már, hogy a szakma krémje tiszteletét teszi egy TOTO bulin. Ezt nagyon szeretem!
E cikk írása előtt rákerestem a TOTO zenekarra a wikipédián. Ott az áll, hogy Stewe Lukhater, az utolsó alapító tag bejelentette, hogy megszűnik a TOTO. A bevezetőben már említést tettem az aggasztó hírekről. Igen, volt úgy, hogy megszűnik a zenekar, és az is igaz, hogy az eredeti basszusgitáros, Mike Porcaro egy ritka autoimmun betegségben szenved, amely a mozgásért felelős idegeket roncsolja. Mike-ért ma is aggódunk, a zenekar megszűnésétől viszont nem kell félnünk, hiszen turnéznak, szenzációs zenészekkel kiegészülve érkeztek és egy igazi élménnyel gazdagítottak minket. Jó volt. Lehet, hogy nem véletlen a hat Grammy-díj és a harmincötmillió eladott lemez?
Stewe Lukhater ezt a koncertet is Jeff Porcaro, a húsz éve meghalt dobos emlékének ajánlotta, mint minden TOTO koncertet. A legközelebbi TOTO bulit már most várom, a legközelebbi Stewe Lukhater bulira viszont csak áprilisig kell várni, akkor ugyanis a saját pojectjével a Pecsa Music Hallban zenél nekünk ismét!
Szólj hozzá!