Hogy mitől fáradtunk el szombaton?
Először is megnéztük a saját egyházzal (timuriánus) és templommal (ez nem igaz) rendelkező Timur Lenk zenekar akusztik koncertjét az Art Zone-ban. A véresen komolyan komolytalan zenekar hatalmas sikert aratott a külföldiek körében, főleg, hogy Taki egy kalitkából énekelt, és a dalok előtt megpróbálta összefoglalni a mondanivalót angolul, ami az "Egy tál dödölle" esetében nem volt annyira egyszerű.
A 19.00 órai őrület szombaton a colorparty volt. Leszarom, mondtam, és eltettem a gépet, egyszer már én is benne akarok lenni a cuccban nyakig. Sikerült - bokáig. Köszönet a német srácnak, akitől színes port kunyeráltam a markomba, és adott egy teljes zacskóval :) Próbáljátok ki egyszer, felszabadító érzés a visszaszámlálás után takkra a levegőbe hajítani egy zacskó piros port, és aláállni. Semmi értelme, de jó, és utána egész este prüszkölhetsz és porolhatsz, de amikor még órák múlva is szembejönnek a színes emberek, akkor nem tudsz nem vigyorogni.
Nagy szomorúságunkra a Leningrad koncert percre pontosan akkor kezdődött, mint a Muse, így fájó szívvel lemondtunk orosz kedvencünkről, némiképp azonban kárpótolt minket az amerikai Kulturshock koncertje, ami olyan volt, mintha összekavarták volna Goran Bregovic bandáját és a Leningradot. A közönség is legalább annyira imádta őket, mint az előbb említett kettőt.
Belenéztünk Sigur Rós koncertjébe – hát ekkora csendes ülős bulit a Szigeten még nem láttam, mindenki a földön ült/feküdt, kivéve a Muse-ra helyezkedők, akik nem merték ezt a kockázatot bevállalni. Milyen nyelven énekel? – kérdezték mellettem, bálnául – volt a válasz, és tényleg úgy tűnt. Ez az a koncert talán, amit simán be lehetett volna tenni az A38-ra, hogy aki mindenképpen mély depresszióba akar esni, annak legalább tető legyen a feje fölött (képzavar).
A szombat este abszolút szárja a Muse volt, és ennek az elvárásnak meg is feleltek. Ez az a buli, amit szívesen néztem volna testközelből, de ahogy a hírek megerősítették a félelmemet: a kemény mag odabent az életéért küzdött, és állítólag csak azért nem estek el a nyomás és lökdösődés miatt, mert nem volt arra hely. De ezt majd Labancz kolléganő kifejti, mert ő ott volt... Abból a távolságból, ahol mi álltunk, voltak a koncertnek olyan percei, amikor konkrétan nem hallottunk semmit, a kivetítőn láttuk, hogy azért történik valami. Az a jó, ha egy ilyen koncert hangereje leszedi az ember fejét, de nyilván ehhez a környező kerületek lakosságának is volt hozzátennivalója. A vége felé a mi szegmensünk elfáradt a nagy fülelésben, és megkezdődött a népvándorlás, de összességében – látványban és hangzásban – egy igen profi koncert volt, és mondom ezt úgy, hogy nem igazán vagyok fan.
A végefüggöny után rohantunk az A38-ra, ahol a másik nagy kedvenc, a Molotov zúzott. Azon röhögtünk, hogy még így is biztos beleesünk némi putázásba, erre belépünk, és a kivetítőn egy hatalmas felirat: PUTA – és persze mindenki ezt üvöltötte. Így legyen ötösünk a lottón.
Mivel múltkor csak a végét sikerült látni, megvártuk a csúszásban lévő Nagy Utcaszínházat, hogy pótljuk az első felét. A negyedik napon az embernek kissé lejjebb van az ingerküszöbe, tehát amikor már ment az előadás, és egy magyar fiatalokból álló csoport a földön álló embertenger közepén állva ordítozott – az eseményeknek háttal, nagy nehezen felcihelődtem, és megkértem őket, hogy ordítozzanak már egy kicsit távolabb. 20 éve járok szigetelni, de ez volt az első, hogy én is tapsot kaptam.
Következett a magyar színpad, ahol a Vad Fruttik tolta – hatalmas és lelkes tömeg előtt, tehát a Fáj a fejem... úgy szólt, mintha egy kisebb település teljes lakosságát vették volna igénybe egy algoflex reklám forgatására.
Ha csömöröd van a mindenféle zenéktől, és már csak a nagy rocklasszikusok tudnak felrázni az apátiából, mindenképpen javasolható a Jack Daniels-udvar, ahol jó eséllyel az összes sláger felcsendül, amire a szigetelésben megfáradt lábak újfent lelkes bokázásba kezdenek, nem beszélve a névadóról... Hát, valahol itt ért véget a szombat este, és kezdődött a vasárnap...
***
Szóval, ott kezdtem, hogy vasárnap megpihenek, de aztán elmúlt. Az van, hogy az ötödik napon már az energiaital sem segít, de amikor átléped a beléptetőkaput és túl vagy a motozáson, azonnal bekapcsol a Sziget-üzemmód. Túl sok helyen nem jártam, de azok abszolút elégségesnek bizonyultak.
Nagy szerencse, hogy a Fidelio színpadon kényelmesek a babzsákok, az ember 3 órán keresztül is elheverészik rajtuk, és még kiválóan szórakozik is. Az Óbudai Danubia zenekar kezdett hatkor, utána az Alföldy-féle Varázsfuvolából látttunk-hallottunk részleteket, énekeltünk az Örömódából, szigorúan magyarul, majd cigány zenét játszott a zenekarral és nélküle Vidák Zsigmond – mindezt a közönség lelkes figyelmétől kísérve. Két magyar srác ugyan megpróbálta széttrollkodni a dolgot, de a biztonsági őr roppant udvarias ajánlására elhagyták a terepet. (Megjegyzem, itt is kénytelen voltam csend-őrködni, egyszerűen nem értem, ha játszik a zenekar, akkor mér kell ordítva beszélgetni – ráadásul egy szakmabelinek.) Szóval, a komoly zenétől félnetek nem kell.
A java csak a végén jött: a menetrend szerint ekkor lehetősége van bárkinek arra, hogy vezényelje a zenekart. Egy kisfiú kezdte, a cukiságfaktor persze működött, majd egy vagy bepiált, vagy alapjában véve is bolond csaj jött, aki kisebb showműsort csinált a dologból, mellettem az operaénekesek sírva röhögtek – meg úgy mindenki. Az is roppant szórakoztató, ha pedagógiai jelleggel a zenekar abban az ütemben játszik, ahogy a karnagy vezényel... Két srác azonban olyan profizmussal kezelte a pálcát, hogy tomboló taps kísérte a produkciójukat, majd a végén, aki csak akart, felállhatott a színpadra, így tömegvezénylés zárta az estet. KÖSZI!!!
Egyetlen koncert volt a kívánságlistán, és mivel a nagyszínpadon Guetta kezelte a laptopját, egész könnyen meg lehetett közelíteni a világzeneit, ahol Rachid Taha röpítette át egy másik világba a közönséget. Mindenhol mindenki táncolt, nem is lehetett másképpen, annyira magával ragadó a zene, meg persze a pasi is, aki remek hangulatban (...) és cigarettával a kezében vezényelte le az arab őrületet.
Egyetlen program volt még hátra, az újcirkusz. Szerencsére rossz sorba álltam, így sikerült egy zseniális, sosem látott produkciót megnézni a már két éve látott – mondjuk,azóta felújított – magyar műsor helyett. Ennek az ára 3/4 órás sorban állás volt, és így is az utolsó 10 ember között voltam, akit még beengedtek. Volt némi pánik, mert a sor vége nekilendült, amikor elindult a beengedés, és az alját nemes egyszerűséggel nekipréselték a kordonnak, de egy józan szigetelő addig ordított, amig abba nem hagyták a nyomulást. Cirkuszi előadás kádra, csaptelepre... SOAP. Nem spoilerezném, hátha valaki meg akarja nézni, annnyit mondanék, hogy a közönség állva tapsolt a végén, és közben is a maximumon volt a tetszésnyilvánítás. Óriási volt, na. Fontos tehát: ha meg akarjátok nézni, egy órával a kezdés előtt oda kell állni a sátorhoz, ezzel jár az élmény, ami azonban mindenért kárpótol majd.
Monday, monday
A kultikus britpop szenzáció, az Oasis egykori gitáros-dalszerzője, Noel Gallagher mutatkozik be a Sziget hétfői napján a Nagyszínpadon mostani formációjával, a High Flying Birdsszel. Ma ad koncertet Sia, a CHVRCHES, az M83, a Systema Solar és Lajkó Félix is.
A már jó ideje feloszlott Oasis 2000-ben járt a Szigeten, de akkor Noel Gallagher nélkül. A manchesteri gitáros-énekes előtt a szintén brit Years & Years és Kaiser Chiefs, utána a tehetséges ausztrál dalszerző-énekesnő, Sia (Sia Kate Isobelle Furler) zenél a Nagyszínpadon a fesztivál utolsó előtti napján.
Az A38 színpadon az egyaránt brit Tourist, CHVRCHES és TroyBoi, az amerikai Neighbourhood, majd éjfél előtt a francia M83 lép színpadra, a Világzenei színpadon a hazai Cimbaliband után az olasz Mau Mau, az egyaránt kolumbiai LA-33 és Systema Solar, végül Lajkó Félix zenél, utóbbi az Óperentzia együttessel.
A Telekom Arénában a magyar Belocca és a lengyel Blinders után két holland produkció, a Volt & State és Nicky Romero, végül, már hajnali 4-től a belga Yves V játszik.
A Petőfi Rádió-VOLT Fesztivál színpadon A Dal 2016 győztese, Freddie 16 óra 30 perctől énekel, utána következik a SuperStereo, az Anima Sound System, a 30Y, Odett, éjfél után pedig Tesco Disco lesz. Az Európa színpadon a dán Palace Winter, a német Fatoni, a belga La Smala, a luxemburgi Say Yes Dog, illetve a cseh En.Dru mutatja be műsorát.
A Blues kocsmában a Pribojszki Mátyás Band és a Paddy and the Rats szórakoztatja a közönséget, a Fidelio klasszikus, opera és jazz színpadon az állandó program, az Óbudai Danubia Zenekar, a Talamba Ütőegyüttes, és az operaóra mellett a Párnitzky Quartet is muzsikál. Az Afro-latin-reggae faluban Samba Fever címmel afro-brazil táncshow lesz, később kubai dj-k, Jose Dj és Dj Salazar pakolják a lemezeket. A Budapest Park tribute színpadon a The Bits Beatles-számokat játszik, a Hollywood Rose pedig Guns 'N Roses slágereket.
Hajrá!
Szólj hozzá!