A verseny, amelyen mindenki nyert – Zorall Sörolimpia

2018/08/28  ·   Fesztivál   ·  mmi

S még csak nem is a sör miatt – borosként például esélyem sem lett volna... Vasárnap hajnalban hatalmas zuhéval ért véget a 11. Zorall Sörolimpia, hálásak lehetünk az égieknek, hogy megvárták az utolsó koncertet.

A verseny, amelyen mindenki nyert – Zorall Sörolimpia

Már a szigetes beszámolómban pedzegettem, hogy egy fesztivál egészéről csak az tud viszonylag hiteles képet alkotni, aki meg is éli, éjjelét-nappalát egyaránt. Mert egy fesztivál szerintem nem koncertek láncolata, hanem egy napokig  0-24-ben hömpölygő eseményfolyam.

Tavaly szerettünk bele a Zorallosok bulijába, idén – a világ legrockerebb kismamája érdekében – kisebb evolúción mentünk keresztül: a sátor földjéről a mobilház kényelmes ágyáig emelkedtünk fel, a dolog a gerincünknek is csak jót tett, így lettünk homo mobilházikuszok, ami ugyan jóval drágább multaság volt, mint a sátorhely, de annál kényelmesebb, így idén kihagytuk a sorbanállást is a bejáratnál található éttermeknél, és magunk főztünk – durván jókat. Valahogy a reggeli is jobban esett asztalnál elfogyasztva, de ez biztosan a korral jár.

Nyárvégi fesztivált rendezni, amikor már mindenki kitombolta magát, elköltötte a pénzét, látott minden zenekart, akiket szeretett, a zenekarok is láttak már mindent, amit szerettek volna – kihívás. De úgy tűnik, mégsem lehetetlen küldetés (nem úgy, mint a nagysátor felé vivő úton felállított vaskereten fennmaradni 2 percig lógva, amiért 20 ezer forintot ígértek, bízva a magukat erősre ivott fesztiválozókban; csak azt nem mondták előre, hogy a vasrúd nincs rögzítve, és tényleg lehetetlen úgy kitartani a lógást, hogy nem tudod alaposan megragadni, mert egyszerűen elforog...).

Szóval, ezt a fesztivál szeretjük. Tavaly is, idén is elsütöttük a "Te, keresek egy rockert, fekete pólóban volt, nem láttad...."  poént, és még mindig tudtunk rajta röhögni, mint annyi máson – egyébként ez az ízletes fesztiválélmény első hozzávalója: a jó társaság.... Pipa!

Kell még hozzá egy jó helyszín is – ha eleresztjük a fantáziánkat, biztosan találunk a Balaton-partnál izgalmasabbat, de a rendelkezésünkre álló fizikális és financiális keretek között szerintünk ez az egyik legszerencsésebb választás. Főleg úgy, ha a ruhádat is leperzseli rólad a hőség. Azon már tavaly is remekül szórakoztunk, hogy ezen a strandon lehet az egy négyzetméterre jutó tetovált emberek száma a legmagasabb, hozzátesszük, valszeg azt is csak itt nézheted végig, hogy az esti koncerten keményen tomboló tetkós pasi nappal a kislányát tanítja úszni – szelíden és türelmesen...

Mert ez a fesztivál – nem hinnéd – meglehetősen családbarát. Mivel az átlagéletkor nem az, mint amit a trendi fesztiválokon megszokott az ember, érthető, hogy az időközben megcsaládosodott rockerek szívesen mennek oda, ahová a famíliát is magukkal vihetik, sőt, azok remekül is érzik magukat: így láttunk pelenkás kislányt halálfejes kendőben, cumival, jópár fülvédőt viselő totyogót, de hogy más generációknak is kedvezzünk: a nagyszínpad melletti réten hozott székbe letelepedő nyugdíjasokat is. Mutassatok még egy olyan bulit, ahol ez a sokféle korosztály ilyen remekül elvan egymással!

Mielőtt még azt hinné valaki, hogy ez egy baba- vagy nyuggerbuli: szép számmal jelen voltak a fiatalok is – a punkok például itt (is) demonstrálták, hogy nem haltak meg: kedvencünk a boltba boltosnéni! felkiáltással beszédelgő srác volt, akivel valahogy minden nap össze lehetett futni, mert mindenhol ott volt (lehet, klónozták??), s akit a fesztivál végére össze is firkáltak (nyilván volt rá alkalmuk...:) ): a hátára azt írták filctollal: HÜLYE PUNK!

Punkok, rockerek – lágyabbak és keményebbek –, metálosok, nemzeti érzelmű rockerek, szimpatizánsok és outsiderek – ebből tevődik össze a fesztivál közönsége, s annak ellenére, hogy a felsoroltaknak is számos változata van, mégis homogén közeggé alakul át, amelyben valahogy mindenki őszintébb, mint máshol, talán azért is éreztük így, mert itt nincsenek saját fontosságuk tudatától megmámorosodott vippesek (sic!) – ahogy a Zorall énekli: "mindenki táncol", azt' kész.

Persze, kell a catering is: ha már így nevezik a fesztivált, fontos szempont a sör – tavaly óta az ellátást is sikerült az igényekhez passzintani, így ritkábban kellett sorbanállással múlatni az időt, a kaja pedig abszolút megfizethető: a legdrágább étel talán a batyuban sült csülök volt tormával és fokhagymás tejföllel (ez utóbbiakat sem gyűszűvel mérték ki), ezért kétezret kértek és ketten degeszre ettük magunkat vele – ráadásul a hölgy a pultban oltári kedves volt, és ez úgy általában a komplett személyzetre elmondható.

Pedig nincs könnyű dolguk, sokan vannak (és szerintem pont elegen), de egy érdekes gondolatkísérletnek lehetünk tanúi: nincs tiltásokkal megszórva a lét: ide begurulhatsz motorral, bringával, rollerrel, hozhatsz kis kutyát, nagy kutyát, de még kígyót is, stílusban maradva: a kutya sem fog baszogatni, mégis zökkenők nélkül működik minden – legalábbis a felületes szemlélő számára.

Egyébként az is vicces volt, amikor a Zorall koncerten besétált a pasi a küzdőtérre a nyakában azzal a nagyon vastag kígyóval (valaki biztos tudja, miféle), s meg voltam róla győződve, hogy másodpercek alatt lesz vagy 5 négyzetméter tágas tér körülütte – erre nem odamegy mindenki pikkelyt simogatni? :) Hiába, no, a rockerek kemény csávók.

Hogy mennyire kemények, azt az is bizonyítja, hogy a délután ötkor kezdődő koncerteken sem volt üres a sátor, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert odabent kábé 30 szauna ontotta képzeletben a hőt, de szakadt a víz a zenészekről is rendesen. Ettől függetlenül mindenki beleadott apait-anyait: attól, hogy ez afféle kisfesztivál, a produkciók és a reakciók mellőzték a kisszerűséget, remekül tette mindenki a dolgát: a zenekarok teljes energiából zúztak, a közönség meg pláne.

Az is jó, hogy a két sátor közötti téren órákig lehet ücsörögni, ha elég szemfüles vagy és találsz üres helyet, és mivel egyik színpad sincs túl távol, bármikor berohanhatsz a tombolók közé, amikor éppen olyan szám jön, amit szívesen ordítasz el vagy kétezer emberrel.

Idén a sörolimpiai csapatjátékokból semmit sem láttunk, elég feszesre sikerült a program: volt olyan nap, hogy reggel négyig tartott a buli, tízkor indult a Zorall Bringás Baráti Kör túrája, ahonnan félúton vissza kellett jönni, mert szólított a konyhaszolgálat, be kellett vásárolni, megfőzni, meg is enni, aztán szaladni az ötkor kezdődő Sex Action koncertre... De azt azért megvártuk egy almádi strandkocsmában, hogy a frontember megmutassa telefonról a debütáló lemez pár dalát, köztük a bringás indulót, amelyet aztán – a strandoló közönséggel együtt – jól meg is tapsoltunk. (Külön köszönet azért, hogy a fesztivál végi bringás értékelésen újoncként az én nyakamba is érmet akasztottak.)

Az meg hab volt a tortán, hogy ugyanez a frontember, Szendrey Zsolt, vagyis Szasza, pénteken délután a Balaton-parton tartotta az esküvőjét, ami külön magasságba emelte az egész eseményt, s köszönhetően a lelkes bringásoknak, körülményeiben is meglehetősen különlegesnek és szórakoztatónak bizonyult. Bónusztrack.

Ha már itt tartunk, essen pár szó a házigazdákról is: a Zorall két remek koncertet is adott a fesztiválon – sőt hármat, de erről később –, mi több, Szasza még a kissé nehezen  beinduló Bikini-koncertet is feldobta a jelenlétével: ahogy elmondta, régi vágya volt egy duett D. Nagy Lajossal, amit aztán a "Részegen ki visz majd haza" számmal be is teljesített, közben és utána is jó érzékkel felpörgetve a közönséget. Egyébként a zenekar tagjai más formációikkal (Sing Sing, Junkies, Sex Action) is felléptek a fesztiválon, mindemellett volt energiájuk arra is, hogy kezeljék a koncerteken kívüli közösségi programokat, respect.

Az igazán nagy érdeklődésre számot tartó koncertek a papírforma szerint alakultak: a Tankcsapda mindent vitt, de például az Edda is jelentős rajongótáborral képviseltette magát. Nem, nem azt akarom mondani, hogy a többi bulin egy lélek sem volt, sőt. Csak hát, tényleg ők a nagy közönségkedvencek.

Két nagy felfedezést tettem: az egyik a Dorothy nevű, csak csajokból álló formáció, akik láthatóan komolyan hasítják a vizet, hogy kikösseneik a fesztiválok nagyszínpadain,

a másik pedig ettől kissé eltérő stílusban nyomuló, a Jankai Béla–Kálmán György–
Sipos Péter alkotta Triász, amely szerintem pillanatnyilag az ország egyik legjobb bulizenekara.

Meg kell emlékeznünk a fesztivál egyik legnagyobb arcáról, aki szinte off, mert a fesztivál területén kívül ad minden este maratoni koncertet: a vendéglő csupabőr cuccba öltözött, ifjúnak nem, de örökifjúnak bizton mondható szintise, aki a komplett magyar és külföldi repertoárt lejátssza azon az egyetlen hangszeren, belefűzve dalaiba a vendéglátók menüjét: először azt hittük, rosszul halljuk, hogy rántott sajt, biztos valami csajról van szó, de aztán amikor jött a rántott hús is, egyértelművé vált a dolog... Mindenesetre, akármikor arra sétáltunk, mindig állt a bál.

Azért négy nap elég sok, az utolsó estére már sem enni, sem inni nem tudtunk, teljesen beteltünk, és ez igaz volt a zenére is: tíz óra tájban úgy éreztem, még egy gitárszóló, és a zsinórjánál fogva rángatom bele a tóba az illetőt, de kitartottunk, mert kíváncsiak voltunk a Zorall Macskajajnak (...) elnevezett akusztikus formációjára – éjfélkor indult útjára a gyönyör. Nagy hiba lett volna kihagyni. Délután olvastunk a neten egy cikket, amely arról a rekordkísérletről szólt, hogy hány Rubik-kockát lehet kirakni egy levegővel víz alatt. No, ennek a fesztiválos megfelelője volt ez a buli: hány magyar slágert tud Barbaró Attila egy levegővel elénekelni... Mivel nem papírból játszanak, hanem szívből és lendületből, vicces volt nézni, ahogy zenésztársai arcára kiül a  tanácstalanság az első taktusok hallatán (vajon, most mi jön?), majd rögtön jött a felismerés, az AHA-élmény :) De még ennél is szórakoztatóbb volt a közönség, az a közönség, amely négy napon keresztül nyűtte a léggitárt, most önfeledten pogózott a Micimackóra és vonatozott a Demjén-számra, és alig akarta leengedni őket a színpadról. Zenészként és közönségként is emberfeletti teljesítmény volt, és annyira sodrós, hogy észre sem vettük, hogy közben kint leszakadt az ég.

A pocsolyákat kerülgetve baktattunk a hirtelen beállt csöndben, oh, de jó is ez, sóhajtottam, majd a kempingbe érve azt tapasztaltuk, hogy valahol azért még megy az after. A házunkhoz érve érzékeltük csak, hogy a saját haverjaink tartanak YouTube-kívánságműsort a teraszon, de csak két pálinka után kezdtem sírva könyörögni, hogy halkítsák le, mert egyetlen további taktus is a halálomat fogja okozni...

Szóval, mindenkinek ajánlom ezt az augusztus végi bulit! Jó tanács, hogy amint megvan a 2019-es buli időpontja, foglaljatok szállást, a Telekomosoknak meg üzenem, hogy nyugodtan hagyják otthon a készüléküket, mert a hálózat egyszerűen nem létezett a kemping és a fesztivál területén.

Jövőre menjetek! Addig még van idő összetakarékoskodni :)

További fotók a Facebook oldalunkon!

 

 

 

 

 

 

 

 

Zorall Sörolimpia, fesztivál, fesztiválozók

 

 

Szólj hozzá!


Állva ünnepelték a cannes-i fesztiválon az Elvis-film két főszereplőjét

Állva ünnepelték a cannes-i fesztiválon az...

A Király életének számos eddig nem ismert epizódját bemutató, pergő ritmusú alkotás díszbemutatóját szerda este tartották.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Sziget 2022 – az első negyvenesben az Arctic Monkeys, Dua Lipa, a Kings Of Leon, a Bastille és Stromae

„Már javában tárgyalunk a zenekarokkal, és jó eséllyel sikerül majd nagy sztárokkal emlékezetessé tenni a várva-várt visszatérést" – nyilatkozta korábban Kádár Tamás, majd közzétették a 2022-es fesztivál időpontját is: 2022. augusztus 10-15. Most megjöttek első nevek, lássuk, mennyire volt igaza a főszervezőnek.

Diana Krall, Jamie Cullum, Zaz, James Blunt – Tudjuk, mit csinálsz jövő júliusban!

Július 11. és 16. között rendezik meg a 2022-es, tizenkilencedik VeszprémFestet.

Több mint 50 embert vezettek ki a TOOL budapesti koncertjéről

Összesen 57 embernek kellett elhagynia a progresszív metálzenekar koncertjét, mert a banda kérése ellenére elővették a koncert alatt a telefonjukat – írja a HVG.

Szeláví! fesztivál: fényfestés a pilisi egri vár romjain

A tavaly útnak indult, általunk is nagyon megszeretett kisfesztivál ezúttal az egyik legnépszerűbb kiránduló helynél, az egri vár másolatának környékén rendezkedik be, hogy az élet apró örömeinek élvezetére invitáljon mindenkit, aki szeretne egy gondtalan hétvégét tölteni távol a város zajától május 27. és 29. között.
Új koncertek