Hát az, hogy nincs utánpótlás, és a mai napra jóformán csak a legendás előadók maradtak. Nyilván meg lehet szervezni egy minőségi zenekarokból összerakott fesztivált, de nem idehaza, mert itthon még aggasztóbb a helyzet. A VOLT fesztivál ennek ellenére elég testes programot rakott le az asztalra, de sajnos elég bugyuta sorrendben, mondhatni vakon pakolta a fellépőket a nagyszínpadokra. Igen, mert volt A és B nagyszínpad. Az átszerelési szünetek elkerülése végett. Talán a szombati nap volt az egyetlen logikusan összerakott menü. Függetlenül attól, hogy számomra az egész aznapi program az érdektelenség homályába veszett.
Csak azokról a zenekarokról fogok írni, akiket láttam, és nyilván nem lehetek egyszerre két helyen, ezért akikről nem írok, azokat vagy nem láttam, vagy egy kalap szart sem értek. Volt előadó, akit beraktam volna egy ToiToi-ba, és kitoltam volna őt a napra pár órára. Bocsánat, de ez a nagy büdös helyzet. Szó szerint.
Szerdán pont lekéstem a Triggefinger koncertjét (itt írtam róluk) mert olyan nyomorgás volt a bejáratnál, mint Etelközben, amikor bejöttünk. Szépen be is szorultunk, és laposabbra húztuk össze magunkat, mint Berki heréje. A leleményesség még mindig a magyar sajátja. Fiatalok fejenként egy hűtőtáskával állnak a sorban, és az egyik kinyitja, kivesz belőle egy kolbászt, félrerakja, majd megfog egy jégakkut, lepattintja a kupakját, és lehúz belőle egy jó nagy kortyot. Teljesen abszurd látvány. Rám néz, és megkérdezi, hogy kérek-e én is. Kösz, nem élek mérgekkel... Nos, a hűtőtáska jóformán csak akkukat tartalmazott, és a kolbász csak elterelésnek volt benne. Volt ott minden azokban az akkukban: pálinka, whiskey, jager, rum.... Csillagos ötös!
Amikor beértem a fesztiválra, már ment a Kiscsillag koncertje. Semmi extra. Kiscsillag. Köszönjük, további jó nyarat, Lovasi! Ezek után jött a Tankcsapda, akik akkor is a haza legprofibb alakulata, és a büdös életben senki nem tudja ezt utánuk csinálni itthon, hogy szinte a csúcson vannak folyamatosan (itt írtam róluk).
Egy gyors manőver a koncert végé,n mert a hátunk mögötti B nagyszínpadon kezdődik a Quimby. Egy jó direktori forgószéket kellett volna magammal hoznom… Viszont egyenletesen barnultunk: másfél óra háttal a napnak és másfél óra szemből.
Quimby után SLASH Ft. Myles Kennedy & The Conspirators koncertje következett, amit a legtöbben vártak. Köztük én is, mert régen bizony nagy Guns-rajongó voltam. Szerencsémre, a buli alatt jöttek is a Guns ’n Roses dalok szépen. Iszonyatosan jó koncert volt, és aki teheti, menjen el a Papp László Arénába a novemberi koncertjükre.
Utánuk jött a Brains, akik tényleg letépték a fejem és valami gigantikus koncertet adtak. Ők tényleg profik és kurva hangosak. De jó is az.
Sok sör miatt annyit jártam vécére, hogy elfáradtam, és itt számomra véget ért a szerdai nap.
Csütörtökön nagyon jó programot készítettek be egészen 21:20-ig, amikor is a Rise Against után valaki úgy gondolta, hogy berakja a nagyszínpadra a Vad Fruttikat... A Fish! délután 3-kor a 70 fokban nagyobb bulit csinált, mint este a Fruttik. Volt ott minden, főleg, amikor Kovács Krisztián úgy szedte ketté a tömeget, mint én a pilótakekszet, csak annyi különbséggel, hogy egymásnak is eresztette őket, ahogy azt kell. Nagyon remek koncert volt, és remélem, jövőre nem délutáni időpontot kapnak. Ignite, Parkway Drive – egyaránt felejthetetlen volt. Energia és zúzás, ami a csövön kifér, és azt a jó huzatot, amit a Fish! megkezdett délután, hozta magával a Rise Against is kora estére. Tombolás és pogó minden mennyiségben. Kezdett egy fesztiválhoz hasonlítani a VOLT. Amíg a Bastille meg nem fejelte a hallójárataimat a Vad Fruttik után, és nyáltengerbe nem fulladtam. Ülj le, egyes. Sok sör-wc-fáradt lábak: alvás!
Pénteken egy olyan káosz-nap volt, amit úgy lehetne jellemezni, hogy egy ovisnak adtak egy ceruzát, hogy színezze pirosra, kik legyenek a fellépők. Mary Popkids, Supernem, Halott Pénz, Motörhead, Parov Stelar, David Guetta, Punnany Massif, Tiga. Azért van a felsorolásban fekete bárány, mi? Mutassuk meg ezt az átlag tini fesztivállátogatónak, és kérdezzük meg, hallott-e már a Motörheadről. Nyilván fogalma sincs róla. A Halott Pénz bezsebelt két díjat a Fonogram gálán, és egymaguk megtömték a Budapest Parkot, a Punnany szintén rottyra rakja bármikor, és Guetta parasztvakítása már bizonyította – a Szigeten két éve és a Soundon tavaly –, hogy tömegek mennek erre a szarra. MIÉRT? Kérdem magamtól, hogy mi a fenét ékeskedik mások szerzeményével ez a túlsztárolt dj? Ennél szarabbat rég láttam életemben. De David már hazajár, mert minden fesztiválon ott virít és hülyíti a népet a nullával. Parov Stelar legalább használt hangszereket, és jó is volt, csak nem a Rock Keresztapja után.
A Motörhead egy külön cikkben lesz, Találkozásom Lemmyvel címmel, de meg kell említsem, hogy bizony annyian voltak az öregek koncertjén, hogy örömkönnyek szöktek a szemembe. Kell a népnek a jó zene! És pont. Na ezeket az előadókat egy napra rakni maga a szakértelem csúcsa. Akkora tömeg volt, hogy dugódíjat kellett volna bevezetni. Élvezhetetlen présház volt, ahogy a két színpad között cserélődik egy nagyobb településnyi embertömeg. Sok sör-wc-fáradt lábak: alvás valamikor reggel 7-kor, mert rendesen rányomtam erre a napra örömömben. Hogy miért? Na, majd a Lemmy-cikkben kiderül.
Szombaton pont semmi nem érdekelt, ezért betévedtem a borfaluba, és igyekeztem a tegnapi Guetta-gyerek förtelmét elfelejteni. Pély Barna zenekara, a BThe First lépett a kis színpad deszkáira. Hát, mit tolt az arcunkba ez a gyerek?! Ott ültem, és nem tértem magamhoz. Pély a hazai popzene szimfonikusa! Rockra vette a figurát, és jelentem kurva jól csinálja. Tessék utánanézni. A The Biebers gőzöm nincs, mit keresett a fesztiválon. És gőzöm nincs, mitől lett második a Nagy-szín-pad versenyen. Szót se többet róluk. Az Ocho Macho viszont visszaidézte a régi fesztiválhangulatot a ska és reggae elemekkel tűzdelt műsorával. Élmény volt őket nézni és hallgatni a 38 fokban, miközben egy panelház eloltásához szükséges vízmennyiséget locsoltak szét a közönségre a szervezők tűzoltó kocsikból. Igazi hangulat lett. Marhára élveztem.
Wellhello, Ákos, John Newman, Fatboy Slim és Sigma. Ákos hozta az Ákos-minőséget, és ami ezután következett, az számomra maga volt a színpadok meggyilkolása. Nagyszínpad, egy ember integet egy asztal mögül, kivetítőn megy a mozi és ennyi. Régen videó dj-nek hívtuk ezt a jelenséget. Elhiszem, hogy Fatboy Slim egy fasza gyerek és letett valamit már az asztalra, hisz producernek sem utolsó, de nem hinném, hogy ezt a mintát követni kéne a fesztiválokon – egy ekkora behemót színpadra berakunk egy darab emberkét... Ez maradjon a Sound sajátossága, ahol nem gyalázzuk meg azt a deszkát, ahol Lemmy a halál árnyékából a színpadra lép, és 40 év rockban érlelt ráncait láthatjuk, ahogy este fél nyolckor süti a jó meleg 100 fokos nap.
Ilyen beszélgetést csíptem el:
- A Motörhead egy német metál zenekar, és nem értem miért játszanak Guetta előtt, pedig Guetta nagyobb zenész, mint ők.
Tessék? Bimm, egy pofon! Akkora lángost kapsz, hogy hazáig sózod!
A klubokból előjöttek a dj-k a fesztiválokra, míg a zenekarok beszorultak a klubokba. Nem hinném, hogy kevesebb ember járna fesztiválra, ha tényleg meghagynánk a zenei színpadokat a zenekaroknak. Van elektronikus fesztivál ahol ott a helyük az egyszemélyes szupersztároknak, de ne engedjük má’ mindenhova be őket... Én még muzsikusokat, zenészeket és zenekarokat láttam anno a fesztiválokon. A mai fiataloknak mit adnak a fesztiválok zeneileg? Költői kérdés volt.
A VOLT mostanában rendre kihúzza nálam a gyufát, mert ha ott telt ház van, akkor nem tudsz menekülni a tömeg elől. Egyszerűen nem lehet elférni, és a szelfikészítő csoportok kétszer annyi helyet foglalnak már. A szelfibotok úgy magasodtak ki a tömegből, mint anno a sátorrudak, amiken zászlók voltak. A MasterCard sátor mi a szarért van ott évek óta azon a helyen, ahol az egyik legforgalmasabb kereszteződés van? (Ezért – aszerk.) Ott dugul be az egész, és hajnalig nem oszlik a forgalmi dugó.
Elhiszem, hogy öreg vagyok már és túl sok VOLT fesztiválon voltam életemben (13), de pont ezért tudom mihez hasonlítani: az egész fesztivál feeling úgy tűnt el, mintha soha sem létezett volna. Egy-két olyan dinoszaurusz, mint én, próbál még tényleg fesztiválemberként élni, de inkább már csak látványosság vagyunk. Egy röpke adat, hogy életemben hány fesztiválon voltam: az idei Sziget lesz a 150. fesztiválom! És higgyétek el nekem, nem normális, ami hazánkban megy a fesztiváloknak kinevezett vurstli címszó alatt.
Milyen volt a VOLT? Hát ilyen! Kettős érzés, és szurkolok, hogy ismét a szívem csücske legyen az ország csücskében rendezett fesztivál. Mert imádtam régen. Régen....
Szólj hozzá!