Idén kilencedik alkalommal gyűltek össze a kukorica gyermekei a vajdasági kis faluban, Oromon. Azt volt az igen erős érzésünk, hogy most valamivel kevesebben akarták kivenni a részüket az oromi örömből, ami nekünk persze jó, de talán a szervezőknek kevésbé örvendetes tapasztalás volt. A boltban azt mondták – ebben a faluban bárkivel bárhol igen jól el lehet beszélgetni –, hogy talán ennek az is az oka lehet, hogy a nem messze található Zentán is fesztivál volt, plusz beárultak néhány oromit is, akik meg a Szigetről jelentkeztek be :)
Percről percre-beszámoló helyett kiemelnénk pár okot-indokot, ami miatt idén is szívünkbe zártuk a fesztivált. (Megjegyeznénk, hogy mi egy másik fesztiválon voltunk, mint azok, akik bent sátoroztak, mert a névadó malom környékén napközben is jócskán volt program, de ezekről a szállásunk és az immáron tízfősre hízott társaságunk adottságai miatt – "korán" hazaérés, későn kelés, bogrács, csevap, effélék – lemaradtunk.)
"Wifi nincs, beszélgessetek!"
Ismerős ez a vendéglátós beszólás? Nos, fesztivál területén volt wifi, ehhez képest itt mindenki beszélgetett! Az Akácosban, a tűz körül, a malom tövében, a sörpadoknál, mindenhol. Vagy éppen kártyáztak. Társasoztak. Közösségi életet éltek, azt a fajta közösségi életet, amit a fesztiválbiznisz elsodort. Bárkivel szóba elegyedhettél, legyen az pultos, árus vagy fesztiválozó, de amikor a saját haverjaink belógtak a backstage-be (bocsi), még a fellépők is szívesen dumáltak velük. Mint ahogy a rock and roll sem egy tánc, a fesztiválozás sem csupán koncertek sora. Erre emlékeztetett minket a Malom. Meg arra, hogy milyen volt telefon nélkül létezni egy efféle rendezvényen. Itt nem láttál folyamatosan a telefonjukat nyomkodó embereket (ugye, ez nem EU, nem free a roaming, de majd jövőre elmondjuk a tutit), és felemelő volt, hogy egy koncertet simán végig tudtál nézni – a saját szemeddel, nem pedig az előtted állók kameráján keresztül.
Milyen a Malom fesztiválos "szett"?
A nagyfesztiválok velejárója a sok-sok fotógalériás tudósítás arról, hogy milyen ruhakölteményekben vonult fel a tisztelt publikum... Volt ennek egy aranykora, amikor tényleg arról szólt, hogy külsőségekben is megnyilvánult a nagy-nagy szabadság, mára már inkább a szenzációt kergetik az érintett hölgyek és urak. A malom körül nincs semmifajta szett, outfit, design. Abban vagy, amiben jólesik. Itt senki sem játszik egy külön, erre fesztiválra megírt szerepet. És ettől mindenkinek jobb. Annyira, hogy egyes pluszkilókkal küzdő júzerek is simán belecsobbantak a vízbe anélkül, hogy sötétben, álcahálóval, kúszva közelítették volna meg a medencét... :)
Mert van ám itt medence is
Mivelhogy a fesztivál területe ilyenkor magában foglalja a falusi strandot is. Kánikula idején ez komoly előny minden más fesztiválhoz képest. Ráadásul a partjára kitelepült dj-pultból egész nap szól a zene, versenybe hívva a szomszéd ház kakasait :)
.jpg)
És a malom sem fantázianév, este a fénnyel megfestett oromi malom – amelyben a hatvanas évekig őröltek – látványa egészen lenyűgöző. S ha hozzáveszed még az Akácos lampionsorait, a pultokon pislákoló mécseseket és a sokkal nagyobb lánggal lobogó tábortüzet: a fesztivál alkonyat után ölti magára azt a ruháját (szettjét...), amitől még akkor is egy másik univerzumban éreznéd magad, ha nem szólna a zene.
A zene pedig szól
Bár a nagyszínpadon is elég jó koncertek voltak, eljött ismét a tavaly már elsöprő sikert aratott B.C.U.C (ZA), akik talán egy nappal az oromi fellépés előtt a Szigeten tették tiszteletüket, és 48 év után először lépett fel a VHK a Vajdaságban, továbbá láthattuk élőben a horvát legendát, Darko Rundeket és zenekarát, de a zárókoncertet adó Orchestre International du Vetex is lehengerlő volt a színpadot teljesen betöltő, 13 fős vidám brigádjával.
De az igazi, fesztiválos nagy pillanatokat idén az Akácos színpadon és az Etnocampben éltük át. Talán a fesztivál egyik legjobb koncertjét adta a pécsi Vodka for Kids, de ezért a címért valójában sokkal többen versenyeznek, mert oltári jó volt CoLee koncerte is, és imádtuk a horvát illetőségű Sarena Pojavat is. Az Akácos színpadról tudnotok kell, hogy a közönség egy karnyújtásnyira áll, ül, fekszik az előadóktól, akik rendre "lejöttek" a színpadról, némelyiküket még meg is ölelgették, és az is megesett, hogy a gitáros egy kislány nyakába akasztotta a hangszerét – a gyerek – és apukája – arcát sosem fogom elfelejtni :)
Tényleg nagy pillanatoknak voltunk kis tanúi ezen a helyen. De például az is sokat elmond a fesztivál hangulatáról, hogy a pécsi kölykök a koncert után elvegyültek a fesztiválozók között és tovább élték a bulit – szerintünk így van értelme igazán a dolognak, mert amikor beesel a turnébusszal, lenyomod a koncertet és robogsz tovább, az már egy igen másik műfaj.
És mindaz, ami az Etnocampben történt estéről estére, az is szinte elmondhatatlan. A népzenei "sátor" fullon volt minden nap és hatalmas buli kekerekett zenével, közös énekléssel, tánccal. Megesett, hogy sajnálatos módon nem sikerült egy zenekari beállás és a fiúk levonultak, mert gerjedt minden és nem hallottak egy hangot sem, kissé leverten távoztunk, de amikor visszatértünk, egy padon állva muzsikált a frontember, mögötte pedig nem csak a saját bandája, de vendégzenészek is húzták akusztikban, a közönség pedig egy emberként énekelte, hogy hej, dunáról fúj a szél... Személyes élmény, hogy egy nappal a fesztivál után megszólított egy hölgy a boltban: "Idén nem jött citerázni..." :)
Határok nélkül
"A Malomfesztivál egyik fő célja idén is, hogy eltörölje a határokat – az összeset: a belsőket, az egymás és az országok közöttit" – áll a fesztivál honlapján. A fellépők gerincét a szerbek és a magyarok adták, de – a fentebb említetteken kívül – volt itt vendég Horvátországból, Romániából és Olaszországból is. Ez egy fesztiválon nem akkora truváj, ami mégis az, hogy a fesztivállátogatók is hozták ezt a fajta színességet – és mindenki kiválóan elvolt egymással. Eléggé beszédes, hogy a csapatunkat több tételben is azzal bocsájtották útjára az otthoniak, hogy "jaj, aztán vigyázzatok a migránsokkal..." Erre a fesztiválra az orrát sem dughatta be az aktuálpolitika, erre a polcra szerencsére nem tudott felmászni, sokkal magasabban volt.
Szubjektív körülmények
Sok minden kell egy jó fesztiválhoz, de a kellékek egy részét nem a rendezvényt szervezők szolgáltatják, hanem magadnak intézed... Mutatom, hogy nekünk hol sikerült szállást találnunk:
Elég jó, nem? (Ne reménykedj, lestoppoltuk már... :) ) Ráadásul a vendéglátóink oltári kedvesek voltak velünk, ez megmutatkozott több kör pálinkában és süteményben, valamint folyamatos odafigyelésben és a beszélgetésekben is. Ezúton is köszönjük Bognár Attiláéknak a szíveslátást! ♥ Mi nagyjából 3 km-re voltunk a fesztiváltól, így minden nap bringával közelítettük meg, és bár nehezített terepen (murvás, csúszós út, földút, füves talaj, vaksötét, sör- és borhatás) kellett mindezt megtennünk, két eltévedéssel (Hol vagyok?/Mi van a talpad alatt...?) és egy enyhe bordarepedéssel megúsztuk a dolgot. Kerékpárt amúgy a fesztivál területén is lehet bérelni. A bringák jól jöttek a fesztiválozáson kívül is, mert így talán sosem láthattuk volna a fürdőépítő kalákában felépült Baráthok kútját – és nem is fürödhettünk volna az itatóból kialakított falusi fürdőhelyen, amelynek vizét is előszeretettel viszik palackokban a helyiek. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, mint ahogy a magyarkanizsai Tisza-part is kötelező program, nem beszélve a szabadkai burekról. (Fontos: Szerbiában nem lehet bureKET kapni, kizárólag burekOT! Ne téveszd el :) Ha már átléped a határt – jövőre, a fesztivál előtt mondunk pár okosságot ezzel kapcsolatban –, nézz körül a fesztiválon kívül is.
A zárszót ismét a fesztivál honlapjáról kölcsönözzük, minek átfogalmazni, amikor tökéletesen benne van a lényeg:
Szólj hozzá!