Szomorúan ballagtunk tovább a Tarot labirintushoz, ahol elméletileg az ember a végére megismerheti önmagát. Na, tegnap nekünk ez sem sikerült, mivel egy fél órás ácsorgás után is kb. csak két lépésnyit haladtunk előre a sorban. (Senki nem ismeri magát?) Általában türelmesek vagyunk, de mivel hétkor jelenésünk volt a nagyszínpadnál a color partyn, ezért most inkább a menekülő utat választottuk.
Útközben betértünk az Ability parkba, ahol kipróbáltuk, milyen lehet vakon közlekedni. Hát, mit mondjak? Őszinte tiszteletem minden fogyatékkal élő embernek! Én a rövidnek tűnő labirintusban úgy eltévedtem fehér bottal a kezemben, hogy csak segítséggel találtam meg a helyes utat. Borzalmas érzés elveszíteni a tájékozódó képességed. Szentül meg voltam győződve, hogy jó irányba haladok, közben kiderült, hogy tettem egy kört, és a kezdőponthoz értem vissza. Hát ezt még gyakorolni kell. Kipróbáltuk azt is, milyen lehet szürkehályoggal labdázni. Hát ez sem volt egyszerű. A fejemre rakott úszószemüvegen keresztül, amin két kis tölcsér díszelegett, gyakorlatilag két apró pontot láttam. A felém repülő labdából viszont már semmit, úgyhogy gyakorlatilag egyszer sikerült elkapnom, de az is véletlennek köszönhető.
Szerettünk volna még körbenézni, de menni kellett. Viszont ma még biztosan betérünk ide is! A nagyszínpadhoz közeledve egyre több ember kezében láttunk pici színes zacskókat, ami azt jelentette, hogy a szervezők elkezdték osztogatni a colourparty kellékekeit. Azonnal ráugrottunk az első önkéntesre, akinek nagy fekete hullazsákot láttunk a kezében, és igyekeztünk minél több színt összeszedni. Szegény lányt nem irigyeltem, mert gyakorlatilag mindenki ráfeküdt, hogy egy kis "anyaghoz" jusson. Ezek után annyira türelmetlenek voltunk, hogy a szokásos visszaszámlálás előtt már elkezdtük egymást vadul sózni, aminek az lett a vége, hogy a hivatalos indításkor az én kezemben már egyetlen zacskó sem volt. Viszont szerencsére voltak még segítőkész és előrelátó szigetelők, akik dílerként osztogatták az anyagot, így sikerült plusz egy zacskóhoz jutnom. Egyébként nekem ez volt a csúcs a napi hétórás összejöveteleket tekintve. Jó volt látni a sok önfeledt embert, amint egymást porozzák, és a levegőben repkedő színes kis szemcsék is igazán szép látványt nyújtottak. Ilyet jövőre is kérnénk szépen!
Miután mindenki kitombolta magát, a nagyszínpadot az Editors foglalta el, akik már nem először járnak kis hazánkban. Tulajdonképpen kedvelem őket, bár nekem néha olyan érzésem van velük kapcsolatban, mintha picit a Coldplay-re hajaznának. Tudom, tudom! Nem illik hasonlítgatni a zenekarokat, mert nem veszik jó néven, de ez van. A koncert kicsit hullámzó volt, az eleje szépen indult, aztán egy kicsit bealvós lett, és a végén újra felpörgött. Nem volt rossz, de nálam a dobogóra sem kerülhet a heti koncerteket elnézve.
No, viszont amire, vagyis akire megint nagyon kíváncsi voltam, az az est sztárfellépője Mika, aki szintén járt már a Szigeten korábban, és akkor is nagy bulit csapott. Még az átállásos szünetben előreverekedtük magunkat a második sorig, így szinte testközelből láttuk, mit művel az úriember a színpadon. A díszlet tökéletesen illett a kissé bohókás fiúhoz, akinek ruganyos és utánozhatatlan mozgáskultúrája azonnal mosolyt csalt arcunkra. Azon túl, hogy eleve imádom a hangját és a dalait (nem érdekel ki mit gondol a pop dalokról), egy végtelenül szimpatikus, eleven, nagy gyerek benyomását kelti. Egyszerűen imádnivaló! Olyan showműsort csapott, hogy bármelyik idei fellépő megirigyelhetné! Bár vár még ránk az utolsó nap, de én már most kijelentem, nálam az idén a popszakma vitte el a pálmát, az aranyérmes pedig egyértelműen Mika!
Annyira jó volt a buli, hogy egy idő után már elpakoltam a fényképezőt, és a körülöttem lévő szigetelőkkel együtt üvöltve énekeltem, és tomboltam a hátralévő számokra. Komolyan mondom, ha nekem berakják ezt a programot rotációba, még most is ott ugrálnék a színpad előtt. Hab a tortán a szokásos konfetti és szalageső, amiből nekünk bőven jutott, illetve még a koncert közben előkerültek a színes és jó nagy labdák is, amit Mika kétszer is kipukkasztott, mielőtt még a közönséghez került volna, de ez is csak emelte a buli hangulatát. Perfekt koncert volt! Hálás köszönetem!
Az éjszakai forgatagban megpróbáltunk eljutni a cirkuszi sátorig, de sajnos pont az előadás végére érkeztünk, így erről nem tudnék sokat mesélni. Ezek után még egy kósza ötlet volt a Luminárium esti fényben, de Murphy törvénye, hogy már oda sem engedtek be minket. Picit még lazultunk, beszélgettünk, de mivel "hajnalban még a nap is más" ahogy a slágerben is szerepel, és egy cseppet elkezdtünk vacogni, így inkább a hazautat választottuk.
És ma - a búcsúnap! Igyekszünk minél több helyszínt besűríteni a programba, de hát, ugyi, ember tervez, a Sziget meg végez...
Előzmények:
-1. napi beszámoló
0. napi beszámoló
1. napi beszámoló
2. napi beszámoló
3. napi beszámoló
Szólj hozzá!