Ezek tudatában örömmel mentem a 23. Gastroblues Fesztivál sajtótájékoztatóra, aztán kb. a 3. felszólalónál már kissé elbizonytalanodtam, hogy biztosan jó helyen járok-e, nem pedig rossz ajtón nyitottam be, és egy közös Fidesz-Jobbik kampányrendezvényre tévedtem véletlenül. Hellyel-közzel ugyan esett néhány szó valamiféle fesztiválról is, de leginkább politikai nyilatkozatok hangzottak el paksiaktól és testvérvárosaik (Visk, Kézdivásárhely) poltármestereitől, kezdve a „szégyenletes 2004. december 5-ei népszavazással” (szerintem barom ötlet volt a kiírása, az egyetlen helyes megoldás szerintem az volt, ha az ember nem ment el szavazni – a paksi polgármester szerint Pakson érvényes volt a népszavazás, és az állampolgárság megadása mellett szavaztak, naná, mint is mondhatna, amikor az asztalnál mellette többen is a történelem sajnálatos alakulása révén külföldre szakadt magyarok ültek) a Fidesznek tett kvázi hűségnyilatkozatokig a magyar állampolgárság megadásáért (szerintem pofátlanság egy másik ország belügyeibe nem ott lakóknak beleszólni – igaz, hogy csak 2 parlamenti helyet jelent, de pont ezzel a kettővel lett meg tavaly a Fidesz 2/3-a, amivel jó szokásukhoz híven sikeresen vissza is éltek, amíg megvolt, de az ország javára nem tettek semmit, pedig tehettek volna; ha rajtam állna, hoznék egy olyan törvényt, hogy a 2/3-os törvényekhez a parlamenti pártok 2/3-ának egyetértése és ne a képviselők 2/3-ának szavazata kelljen, pont az ilyenek elkerülése végett), sőt, azt is elkezdték magyarázni, hogy az ország számára iszonyatos terheket jelentő, nagyon túlárazott Paks II. miért is lesz jó az országnak.
Bocs, hogy eddig nem a zenéről meg ételről-italról írtam, de hát nagyrészt a sajtótájékoztató első felében sem arról volt szó a felszólalásokban.
Volt persze zene is, mivel – és ezért minden elismerésem – a sajtótájékoztató a felszólalások tartalmát kivéve rendhagyóan, de nagyon jól volt megszervezve, ugyanis több élő fellépés is volt közben.
Mindjárt az elején Ferenczy György és a Rackajam kíséretében a pár hónapos gyerekét is elhozó Pál Eszter népdalénekesnő (a jól ismert, kiváló Pál István Szalonna prímás húga, aki azért nem tudott jelen lenni, mert épp Lembergben – Lvovban/Lvivben, igaz magyaroknak Ilyvón, nem is tudom, nem volt-e szentségtörés a német Lemberg néven emlegetni, a mennyezet mondjuk nem szakadt le – volt koncertje másnap), az egyik testvérvéros Visk szülötte énekelt el egy népdalt mintegy kedvcsinálóként a sajtótájékoztatóhoz, Ferenczy Gyuri szokásos humoros felkonferálásától kísérve: Jimi Hendrix egyetlen fennmaradt kalotaszegi gyűjtése következik! (Ahogy láttam a műsorfüzetben, népzene egyébként nem nagyon lesz a fesztiválon.)
Ezután jött néhány felszólalás (lásd fentebb), majd újra némi zene, ezúttal Benkő Zsolt és Garda Zsuzsa adott elő néhány bluest gitár-ének felállásban. Aki ismeri a neveket, annak nem kell bővebben magyaráznom, de aki nem, annak azért elárulom, hogy Zsolt az ország egyik legjobb bluesgitárosa, kiváló jammelési és improvizációs képességekkel és virtuóz gitártudással, Garda Zsuzsa pedig egy remek hangú énekesnő, és már jó ideje zenélnek együtt.
Az ezt követő felszólalások már inkább a zenére és magára a fesztiválra irányultak, többek közt a fesztivál szervezőinek és Nemes Nagy Péter újságíró kollégának, a blues hazai felkent krónikásának köszönhetően, akiről talán elég annyit megjegyezni, hogy amit ő nem tud a bluesról és a blueszenészekről, hazait és külföldit is beleértve, az nincs. Péter a fesztivál kezdeteitől (mivel ez a 23. fesztivál, nem nehéz kiszámolni, hogy 22 éve, 1993-tól) részese a szervezésnek, sokszor konferál is a koncerteken, tehát tőle azért várható is volt, hogy a politika helyett a szakmára helyezze a hangsúlyt.
Megtudhattuk tőle, hogy jelen lesz a fesztiválon Beth Hart énekesnő (sajnos, ezúttal Joe Bonamassa gitáros nélkül), aki Janis Joplin életvitelét folytatta egy darabig, de aztán ő sikeresen megúszta, neves elődjével ellentétben, és szolidabb életformára váltott.
A külföldi hírességek közül fellép még a Carl Verheyen Band (a Supertramp egykori gitárosának zenekara), ezúttal Bettina Schelker-rel közösen, aki amellett, hogy gitározik és énekel, profi bokszoló is, és láthatjuk ezenkívül Pakson a Martin Barre Bandet is, amely pedig a Jethro Tull gitárosának együttese.
Természetesen a legnagyobb létszámban magyar fellépők vesznek majd részt az eseményen, határon innen és határon túlról, többek közt Tátrai Tibor (több formációban is), Szűcs Antal Gábor (Tátraival), Varga János (remélem, mindenki észrevette, hogy eddig leginkább gitárosok voltak említve – hiába, a blues egy ilyen kegyetlen műfaj, a gitárost meg az énekest megjegyzik, a többieket a kutya sem), de hogy más hangszerest is említsünk: lesz Póka Egon is, ezúttal nem Hobóval, hanem saját Experience-ével, Deák Bill Gyula, Török Ádám a Mini helyett egy Big Mouflon nevű formációval, Takáts Tamás és már nem dirty Blues Bandje, meg hogy a női vonal se maradjon említés nélkül, Tóth Vera, Keresztes Ildikó, Pleszkán Écska, valamint a fentebb említett Garda Zsuzsa.
Ezt követően jött a sajtótájékoztató igazi meglepetése – ugyanis véletlenül Magyarországon tartózkodott a Gasztroblues Fesztiválon korábban már fellépett Sean Carney fehér bluesgitáros, és vele tartott a csinos (és mint kiderült, elképesztően jó hangú és rettentő laza) néger énekesnő, Shaun Booker is (érdekesség, hogy a két utónév/keresztnév kiejtése – magyar fülnek – közel azonos: són, és elnézést, de mivel néger bluesnak nevezik a műfajt, hadd ne feketézzek, pláne ne afroamerikaizzak, mellesleg ezeket a túlkompenzálós PC-skedéseket marhaságnak is tartom, pont úgy, ahogy Magyarországon a romázást, amit a cigányok jelentős része sem szeret), akivel épp együtt turnéznak Európában.
Sajnos, Magyarországon épp nem lesz fellépésük, csak a turnészabadságukon ugrottak át ide, de mivel kaptak meghívást a sajtótájékoztatóra, eljöttek – így utólag csak azt tudom mondani, hála istennek, mivel ha már ott voltak, a szervezők fel is kérték őket pár dal előadására. Mivel erre nem készültek előre, Sean Benkő Zsolt gitárját kérte kölcsön, Shaun meg a saját hangját adta, és az pont elég volt. Bár szívesen hallgatok olykor bluest, de nem vagyok kifejezetten bluesrajongó, ezt viszont órákon át tudtam volna hallgatni.
És ha már gasztro-, kaptunk némi kóstolót a paksi pálinkákból (igaz, csak 1-1 kortynyit, de többfélét is megkóstoltam, mind nagyon finomak voltak), a szekszárdi, villányi, tokaji és balatoni borvidékek boraiból (ezek a termelők állítólag mind ott lesznek a fesztiválon, ami főleg annak fényében jó híre, hogy Tokajban, a Hegyalja Fesztiválon elképesztő gagyi borokat lehet csak kapni – a híd túloldalán meg a világ legjobbjait, hát mégiscsak Tokaj), valamint olyan különlegességekből, mint szarvaskolbász vörösborral és anélkül, paprikásan és nem csípős változatban, valamint olyan jellegzetesen magyar édességek, mint a túrós és mákos rétes.
A fesztiválon remélhetőleg a politikáról kevés szó esik majd, és a zene lesz az uralkodó, úgyhogy a július 3. és 5. közötti hétvégére a jó ételeket-italokat (ezúttal a főzőverseny – természetesen a halászlé mellett, hisz mégiscsak Paksról beszélünk! – a borral készült ételekről szól majd, bár valójában minden étel készíthető borral, legfeljebb nem az ételbe, hanem a szakácsba kerül a nedű a főzés során) és a blueszenéket kedvelőknek tudok egy kiváló programot ajánlani, a helyszín Paks.
Aki ezek után többet szeretne megtudni a rendezvényről, az keresse fel a www.gastroblues.hu webhelyet, ott részletesen is megtalálja a programokat, és valószínűleg a későbbiekben a fellépők részletesebb ismertetését is Nemes Nagy Péter tollából.
Szólj hozzá!