Nem szeretnénk újra és újra leírni ugyanazt, ezért, ha valakit TÉNYLEG érdekel, milyen is ez a szerbiai kisfesztivál, olvassa el ezt és ezt is. Lesznek átfedések e mostani írással (ami nem kritika!), mert azt, amiért nagyon szeretünk ide járni, minden évben hozza a Malom. De azért a nagy képet a három beszámoló együtt alkotja meg.
.jpg)
Szigetes kitérő
Negyed század után ez volt az első év, hogy nem mentem ki a Szigetre. Az elengedés folyamata hosszú volt: évekig még egy-egy nap becsúszott, tavaly pl. a Malomról száguldottunk vissza, leraktuk a kocsit, és szaladtunk a Hajógyárira. Most úgy döntöttünk, száguldozás helyett a magyarkanizsai Tisza-parton lebzselünk még egy napot. Számtalanszor leírtuk: mindenki keresse meg magában, miért volt neki fontos évtizedekig a Sziget, és ha ott nem találja meg, engedje el, adja át az új generációnak, és keresse meg ezt az érzést máshol. Mi Oromon találtuk meg. Reméljük, nem veszítjük el, mint ahogy az a Sziget esetében történt. Ezeket az "érzéseket" próbáljuk most címszavakban összeszedni.
Jó ez a bolygó ™
Noha ez volt az első év, amikor a kempingezők holmiját biztonságiak vizsgálták át, a Malom még mindig a határtalan szabadság fesztiválja. Pontosabban: határos, mert a határban, egy kukoricaföld által körülvett térben rendezték meg idén éppen tizedszer, ami egy kisfeszt életében óriási szám, ráadásul úgy, hogy a szervezőcsapat nagy részét önkéntesek alkotják – ők készítik el a dekorációt is.
A fesztivál egyik része az oromi strandra épül rá, a Bazenre – szerbül "medence", ebből jött a fesztiválhelyszín neve is: BaZen –, és amikor a beléptünk eme medence felőli bejáraton, pont az az érzés volt, mint amikor ráfordultunk anno a K-hídra: bejárat egy másik világba, ahol hagyod magad sodorni az eseményekkel. (Azért szoros fogásban volt a műsorfüzet is...)
Az egész tér hatalmas, amitől nem érzed azt, hogy beszorítanak a színpadok közé s nem tapossák egymás sarkát az emberek, és amikor este ülsz a hatalmas tábortűznél – két hónapja nem esett a Vajdaságban eső, azt hittük, elmarad ez a napzáró rituálé – és rád borul a Budapesten kevés helyről látható csillagos ég, úgy érzed, jó helyen vagy. Elég jó helyen.
Ahol esténként pl.írásvetítővel világítják meg a sörpadokat :)
Kukorica-feeling
Az általunk látogatott egyéb fesztiválok szinte mind urbánus környezetben vannak. Vagy egy köpésre valami jó nagy várostól, amelynek csápjai úgyis utolérnek. Azt nem tudom, mennyire élvezték a medence mellett sátorozók, de mielőtt elkezdődik a DJ-szett a víz mellett (10.00), kakas fújja az ébresztőt, mi a fesztivált a termőföldek között vezető földúton közelítettük meg (3 év után találtuk meg a legrövidebbet) és este a Nochill Stage mögött a kukoricaszárakat festik meg fénnyel.
Itt még a merch-pult is kukoricából van :)
Az Akácos Színpad előtt szalmabálákon ücsöröghetsz, igaz, a harmadik napon már úgy néz ki a talaj, mint egy istálló padlója – ez viszont megoldás a por ellen, ami a hely és a hónapok óta tartó szárazság sajátosságaiból fakadóan leküzdhetetlen. Fura, hogy amíg a Szigeten kikeltél magadból ez ellen, itt velejáróként kezeled, és nem akadsz ki. Módosul a tudatállapot :) Itt nincsenek hipermarketek (1 db bolt van), plázák, forgalom, tömeg, taxik, hiénák, nagyvárosi farkasok, csak a kakas, a tyúkok és egyéb haszonállatok, meg két kutya (egy tacskó – a főnök – meg az eggyel nagyobb foltos szolgája), akik éjjel-nappal belógtak a tanyára, ahol a szállásod volt. Meg a kuvik. És pár száz légy.
És az oromi önkéntes tűzoltók ♥
Kicsit sajnálom, hogy azt a pillanatot nem tudtuk elkapni közelről, amikor a Szabadkai Színház kisbusza begördül konkrétan a kukoricásba és a Stereo Mc's tagjai kikászálódnak a járműből – megnéztük volna az első reakciókat :) Bár 40 év alatt bizonyára jártak már efféle különleges helyszínen.
Connected*
Amikor kirakták, hogy The Head (Nick Hallam) és csapata lesz a fesztivál egyik headlinere, egyrészt bazira (bázenre) örültem, mert a balatoni kompos bulijukról lecsúsztam, másrészt kicsit elcsodálkoztam, mert valahogy a hiphop-dance formáció nem nagyon illett a (zenei) képbe, ami 2 év alatt kialakult bennem a Malomról. De végül is, bár nem tudtak róla, ők hozták el a fesztivál himnuszát, bár ezt a számot – és az albumot – már 1992 óta ismeri a világ.
A kapcsolódási ugyanis a fesztivál szuperereje.
Mindennel és mindenkivel. Rákapcsolódhatsz mondjuk a magyar népzenére (vö. Sziget – táncház sátor), rá a vajdasági/szerb könnyűzenére – sztárokra és feltörekvőkre egyaránt –, de a legeslegjobb feeling az emberekkel való összekapcsolódásod. Vadidegenekkel, magyarországi magyarokkal, vajdasági magyarokkal, fiatalokkal, idősebbekkel. Még a gyerekekkel is, mert ezen a helyen akkora boldogság van, hogy – bár műanyag játékokat nem látsz – késő este is föl-alá rohangálnak világító izével a nyakukon, de amúgy bárhol bármikor elvannak,
napközben még inkább, amikor az artistaképzősök foglalkoznak velük fáradhatatlanul.
.jpg)
Már a második napon rábukkantál öribarikra, akiket életedben most láttál elkőször – srácok, egy élmény volt veletek, jövőre találkozunk :) – , de nem kellett dumcsizni ahhoz, hogy kapcsolódj: a fesztiválon minden este a nyakában égősorral felbukkanó óriás úgy integetett, amikor a végén kihajtottál a fesztiválról, hogy kicsordult a könnyem...Róla beszélek, remélem, ha titokban jött el, nem leplezzük le :)
Pedig csak annyi volt a kapcsolat, hogy amikor már századszor futottatok össze valamelyik koncert alatt, a méretét meghazudtoló gyengédséggel megpaskolta a vállad... S akad oylan is, akivel minden évben összefutunk itt, ő szerintem a fesztivál rangidőse, és MINDIG bringával jön át Magyarországról. De megtörtént, hogy a haverjaiddal vízi tornát imitálva bohóckodtál a medencében (bázen...), aztán egyszer csak bekapcsolódtak a többiek is :) Amúgy meg respect a medencénél található pizzéria személyzetének, mert egy percre sem kapcsolták ki a vendégszeretést, pedig szerintem egy fesztiválon minden vendéglátósnál eljön az a pillanat, amikor a medencébe tudnád fojtani valamelyiket :) De valójában itt valahogy mindenki tud viselkedni.
Az meg a másik, hogy itt még látsz fellépőket is bulizni. A Síelő és a Jeti (nyitóképünkön) koncertjére ugyan hiába vártunk két órát, hajnal négykor feladtuk, de előtte ott ültek mellettünk a Casablancában (ahol a világ legjobb gintonicját mérték 350 helyi pénzért, ami alig haladja meg az ezer forintot), amúgy sajnáljuk, hogy lemaradtunk a koncertről, mert TÉNYLEG sílécen játszik az ember. A nagyszínpados fellépő cseh zenekar frontembere meg az első sorban ugrált a budapesti Siketfajd meglehetősen expresszív koncertjén, az Akácoson.
Meg még ott vannak a sajátjaid is. A Sziget fénykorában egyrészt mindehol ismerősökbe botlottál, mára már ez olyan, mintha szembe jönne valaki egy lakatlan szigeten. Másrészt volt egy bandád, akikkel évről évre kint buliztál. Ez a banda az évek alatt szétesett – de 2024-ben Oromon újra összeállt a java :) A malomfesztiválozást két barátunk kezdte el, még jóval a covid előtt, idén már 13+2-en kecóztunk az Öreg Rocker Tanyáján. A tavalyinál még aktuálisabb volt az esemény: idén (is) megrendeztük a tanyán a Parasztolimpiát (megnyitó nem volt, nehogy valami baj legyen belőle), amely többek között hagymalökésből, ólajtószörfből és breaktáncból állt (feat. Dj. P.A.R.A.SZ.T.). Sírtunk a röhögéstől. Olyan volt összekapcsolódni a hülyeségben, mint régen.
.jpg)
A Pillanatok
Koncertre bárhol és bármikor elmehetsz, a kedvenceidet bármikor meghallgathatod. De a pillanatokért talán leginkább a fesztiválokra érdemes járni. Azokért a pillanatokért, amikor másfél méterre elemelkedsz a jó termőföldről, és azt érzed, ha csak ez az egy megtörtént, már megérte. És itt megint jó sok volt belőle. "To the Left, to the Right" óbégattad, és azt érezted, a kukoricaszárak veled lengedeznek balra és jobbra.
Az Animát a Sziget óta, vagy 10 éve nem láttam (bocs), de amit Oromon letettek az asztalra, az frenetikus volt. Pedig nem is akartam megnézni – ember tervez, a zene változtat... A zenekart Kézdy Luca tette teljessé hegedűjátékával, ezúttal Magyar Bori (is) énekelt, ami azért volt különleges élmény, mert eleddig egy teljesen más zenei közegben, a Makám együttesben hallottuk a hangját.
A cseh Toot Ensemble feledtette velem a csontjaim közé applikált "vasakat", és ugráltam, mint egy eufórikus állapotba került kecske. Új felfedezés – rajongók lettünk.
A Vodka for Kids megint akkora bulit csapott, hogy kénytelen voltam a két színpad között rohangálni, mert a nagyon éppen a Belga ment. Ahogy tavaly is, a "vodkás srácok" idén is a közönségben, gitárokkal pogózva fejezték be a koncertet. A másik említett a koncerten meg talán többen voltak, mint előző napon, a Stereo Mc's-en, és nagyot ment a Nemzeti Hiphop, de igazán a koncertzáró Egy-két há-nál robbant fel a küzdőtér. Azon már csak röhögtünk, hogy számos Belga-koncert után ez volt az első alkalom, amikor valaki – egy jól, legalábbis nálunk jobban öltözött pasi kiakadt a káromkodáson:) De a haverjaitól azért kapott rendesen...
A Too Much of Such (RS) látványnak sem volt utolsó, de a zenéjük is belekerült az "Új feldfedezések" mappájába.
Emlékezetes volt az is, amikor a medencénél kivételesen nem egy-két dj (végig a legkiválóbbak) szolgáltatta a zenét, hanem a szélére felállt a Makats és a Spirál elnevezésú, elektronikus formáció ("acidba mártott társadalomtudatos pszichedelika"):
A Sin Seekason meg beálltunk a szódás körtáncba, erről van videónk is:
S az is szép, emelkedett pillanat volt, amikor az utolsó nap estéjén a szervezők idén is felálltak a színpadra, hogy megköszönjük egymásnak mindazt, amit a Malom fesztivál adott.
Apró kis félelmek
Az érzések közé ezek is beletartoznak... A mainstream magyar média eddig elkerülte a fesztivált, most az egyik leglátogatottabb – független – portálon jelent meg beszámoló (a leglátogatottabbsággal az is jár, hogy a kommentelők között akadnak olyanok, aki közül némelyiknek el tudtuk volna egy kukoricacsutkával verni a kezét, olyan parasztságot írt egy általa még egyébként soha nem látott fesztiválról). Ezen a ponton persze elválnak a szervezők és a mi érdekeink: mi lesz, ha jövőre boldog-boldogtalan idejön? :) Nem lesz ebből egy második "Sziget- vagy Kapolcs-sztori"? Bírni fogja-e a fesztivál az esetlegesen nagyobb tömeget, nem veszíti-e el pont azt, amitől igazán jó? Ez persze a jövő zenéje, de elrettentésül megosztjuk újdonsült barátaink tapasztalatát: a tarlón levert sátorban ébredni a hőségben nem egy kifejezett apartman-érzés, csak az jöjjön, aki bírja és tudja hogy végigcsinálja élvezni mindazt, ami a komfortzónáján kívül itt megadatik neki, mert az nem kevés. Aki csak azért utazna el idáig, mert menő malomozni meg a többihez képest occó bepiálni, annak ez nem fog bejönni. Másfajta az itteni közösség, ez abból is jól látszott, hogy a koncerteket nem a másik mobilképernyőjén keresztül néztük, igaz, EU-n kívüli zóna, drága a roaming. De évek óta az a tapasztalat, hogy ide nem telefont nyomkodni jönnek az emberek. Ide az emberségért jönnek, a színes felhozatalért, a nyitottságért, a békés együttlevésért. Meg persze a rengeteg zeéért. Mint amiért mi anno a Szigetre jártunk.
Itt találjátok az idei fellépők listáját, minden más, fontos és hasznos infót elmondunk majd akkor, amikor az első beharangozót közöljük a 2025-ös fesztiválról.
Mert jövőre velünk ugyanitt – legjobb a nyár!
s ha jöttök, akkor majd figyeljetek arra, hogy
.jpg)
Malom Fesztivál, Szerbia
Szólj hozzá!