Kendrick Lamar elrihannázta a Szigetet

2018. augusztus 09.  ·   Fesztivál   ·  mmi

A cím félrevezető, azt hihetné a kedves olvasó, hogy az illető úrról fog szólni az egész, de csak egy mondat lesz... Nem vártuk ki a végét ugyanis. Majd megmagyarázzuk... bár minden portál ezzel foglalkozott, valószínűleg nem mi hozzuk a hírt.

Kendrick Lamar elrihannázta a Szigetet

Én egyszerű vagyok, mint Micimackó, bár a mézet nem annyira bírom, mint ő. Éppen ezért úgy állok vele, hogy a nagy dolgokat én nem érthetem meg, töprenghetek rajta, esetleg megkérdezem Bagolyt, de amúgy nincsenek világmegváltó gondolataim. Éppen ezért nem tudom, mi a megoldás a beléptetésre, már ami a guest/vendor/press/artist voucherek beváltását jelenti... Mindenesetre akár egy mézes bödön is kurva jól jött volna, amibe bedughatom a fejem, mert 2 órát álltam sorba – jobbára a tűző napon. S bár itt elugattam, hogy mindenki menjen oda időben, jómagam mindenféle technikai nehézségek miatt nem tudtam megtenni, beleszaladtam a főműsoridőbe, már ami a sorban állást illeti, így az első két koncertet a Szigeten kívül sikerült (nem) abszolválnom.

A sorban állásnak is megvan a 3 évtizedes tapasztalat során kialakult rutinja. Adott 4 sor, mindegyik percről perce hosszabb lesz. Azonnal be kell állnod abba, amiről feltételezed, hogy a tiéd – ez arra a kissé káoszos helyzetre vonatkozik, amikor nincs egyértelmű utalás vagy utasítás. Aztán összespannolsz a mögötted állóval, nem kell feltétlenül azonnal ismerősöknek lennetek a FB-on, de annyira azért legyen élő a viszony, hogy tartsa a helyed, amíg kiállsz, és megkérdezed, jó sorban állsz-e. Ez történt. Az én hátsó szomszédom még vizet is hozott nekem! És miután kifaggattam a bódé mellett álló, odatartozónak látszó hölgyet, meg is nyugodtam, hogy minden sínen van. A vonat akkor ütött el, amikor én következtem, és kiderült, hogy az infó fals volt, ez mégsem az én sorom, álljak át a másikba... Következett némi emelkedett hangú szóváltás a biztonságiakkal (bocs, fiúk), majd sikerült a következő fordulót további ácsorgás nélkül megoldani. Bejutottam a Szigetre!

A tikkadt szöcskenyájak addigra optimális mértékben hidratált élőlények voltak hozzám képest, úgyhogy az első út a fröccselosztó helyhez vezetett, ahol legott le is roskadtam, hiába, a lábak sem a régiek... Épp akkor kezdődött StormyZ bulija a Nagyszínpadon, és noha nem mondhatom magam nagy fannak, sőt: egyáltalán nem vagyok az, meglepően jól indult ez az izé... koncert (mit mond az ember olyan nagyszínpados műsorra, ahol nincs zenekar – sem?), még ülőhelyzetben is sikerült pillanatok alatt ráhangolódni, és tartott mindez addig, amíg a pasi el nem kezdett istentelenül sokat pofázni két szám között (alatt? :), csak úgy repkedtek a FUCK-ok meg az ENERGY CREW-k. Na, kérem, az első efféle akadályt jól vettük, nincs para, milyen lesz a Kendricklamar.

Még mielőtt nekiduráltuk volna magunkat a Nagy Szigetkörnek, megvártuk a szokásos 7 órai tömegjelenetet, ezúttal BALL PARTY volt kiírva. 2 perccel ez event előtt a nagyszínpad előtt lecövekelő nép még tanácstalanul nézegetett jobbra-balra, mert labdák sehol... Aztán jóval a keverő mögött az égbe repült egy, aztán még néhány, és kiderült, hogy arra felé szórják a felfújható Föld-labdákat, úgyhogy szaladt mindenki oda, a nagy részük azonban teljesen hiába, mert viszonylag hamar elfogyott a készlet – nem volt túl nagy. Nem irigylem a hoszteszcsajokat, zavartan vigyorogtak a velük szemben álló tizenezres, kissé csalódott tömegre. Mire azonban kimentek a labdák, eljött az idő, viszont mivel kurvára hátul osztogattak, nagyon kevesen jutottak vissza az össznép labdadobáláshoz a színpad elé... Így lehet rossz szervezéssel egy jó dolgot elcseszni, de még így is vicces látvány volt.

Elindultunk hátra, a spiccre, közben benéztünk az Art Zone-ba, hogy beregeljünk a mai Frida Kahlo festészetre, de persze már nem volt hely, ebből is látszik, hogy mennyire jó az ötlet. Ezeket kéne megtartani a Sziget utáni időkre is.

Meglátogattuk a borudvart is, amiről azt hallottuk, jóval nagyobb lett, hát, biztos van egy másik is, mert ez pont akkora, mint vagy 10 éve, csak egy kicsivel kevesebb pavilonnal...

A sajtóbejáráson felhívták a figyelmünket a Zen Zuhanyzóra, be is kukkantottunk: tekintve a hömérsékletet és a levegő páratartalmát, mintha Saigonban jártunk volna :) Ne hagyjátok ki!

Már amikor busszal körbevittek minket, éreztem, hogy a Cöxpont lesz az én kedvenc helyem, ehhez képest méltatlanul kevés időt tölthettünk csak ott, mindössze 2 Gotan  project számnyi időt, de imádtam. Elnyúlsz a szőnyegen, szól a kellemes zene, vízipipa-illat száll elevegőben, a Duna lomhán folyik melletted, és elengeded minden problémád... Naplemente included. Ez a zen kérem, nem a zuhany :)

Egyébként a szigetlakók úgy néztek ki, feltehetően a hőség miatt, mint akik nem is az első napot töltik, hanem mondjuk az utolsó előttit... Szerte hevertek-aludtak-ültek a népek már délután hatkor is, pedig még csak akkor indult a buli...

Ha fényképezőgéppel a kezedben járkálsz, MINDIG megállít valaki, hogy fotózd már le, misztik, miért...

Menet közben – a bikán kívül – találkoztunk sertéssel,

csikóhallal,

szitakötővel,

egyszarvúval,

és sárkánnyal is:

És persze még rengeteg lénnyel, valójában ezért szeretjük ezt az egészet, a minden szegletében felbukkanó apró csodákért és azokért a humanoidokért, akik a gyermeki játékosságot nem keverik össze az infantilizmussal. Ez utóbbiból is akad bőven, de hát ettől szép.

S ha már ezzel a fotóval visszakanyarodtunk a Nagszínpadhoz, essék szó a nap headlineréről, Kendrick Lamarról is. Kollégáink sajnos elvitték a pálmát, a Fesztblogosok ugyanis azt a címet adták a beszámolójuknak, hogy "A kedvenc számaim Kendrick Lamar Szigetes koncertjének első feléből". Hát, ez megaLOL. Rihannában és az említett úrban az a közös, hogy egyaránt megváratták a közönséget, uszkve 40 percnyit, ami fesztiválos méretekben nem kevés, ráadásul a csendpara miatt nincs mód a koncert végének kitolására. A különbség viszont az, hogy Lamar – a beszámolók szerint, mert mi végül felkerekedtünk, és elhúztunk onnan –  igyekezett felpörgetni a bulit, hát, nem tudom, hogy egy ekkora fesztiválon 1/2 koncert mennyire győzi meg a hallgatóságot, de ha valaki megvárta, meséljen.

Még annyi jó történt az este, hogy pisiltem Eddel (bocs a szar képminőségért, eddigre szemem-masinám tele volt porral, csikorgott minden):

aztán a Fidelionál egyszerűen átkerültem egy másik dimenzióba, és szó nincs az elfogyasztott fröccsök vagy más hatásáról, egyszerűen lenyűgözött a látvány, ami a sátorlap fényfestéséből és a "Deep light" (ők mondták) technikából rakódott össze:

Mielőtt elhagytuk volna a Szigetet, két meghatározó élmény ért minket. Egyrészt a Nagy Utcaszínház, amelyről az első 15 percben azt gondoltam, a leguncsibb produkció evör, aztán estem pofára, de amúgy rendesen: megrendülve ültem és bámultam, nem spoilerezem meg illusztrálom fotóval: látni kell, csak az elejét várjátok ki, és nem látványban lesz amazing, hanem gondolatvilágában. Ja, azért a látvány sem semmi, csak most ne számítsatok repülő, forgó vagy más kényszerpályán mozgó szerkezetekre meg zenekarra meg tűzijátékra...

A másik meg... Nagyon kevés olyan helyzet van az életemben, amikor szól a zene, és nem mozdul ritmusra a lábam. Például, ha lekötöznének vagy betonba öntenének, az egy efféle szituáció lenne.  De amikor a Sláger színpadon belehallgattam a Kerozinba – meg "beleláttam" – az egy tökéletesen ilyen szitu volt, mert gyak. földbe gyökerezett a lábam. Jó, jó, volt nekünk egy ilyenünk már, Korda György meg Rebeka meg effélék, de az valahogy poén volt, ez meg nagyon nem. Egy meglehetősen fád fiatalember pengette a gitárját, egy, a kutyakozmetikusomra erősen hasonlító hölgy ugrabugrált... A Happy Gang-et már nem volt bátorságunk – és erőnk – kívárni...

Nagyjából a felét írtam le annak, amit láttunk vagy ami történt, dühítően hosszú lenne az írás. A nyitónapon nem igazán a koncertek miatt mentem, ami miatt meg de, arról lemaradtam vagy el sem kezdődött, de így is annyi minden történt velem, mint mással egy hónap alatt, valszeg ezért szeretm annyira ezt a képződményt, ami már tényleg nem az, ahogy megismertük, de hát még mindig Szigetnek hívják...

 

 

Sziget 2018, Kendrick Lamar

 

 

Szólj hozzá!


Így került egy mondatba Robbie Williams és Elvis Presley

Így került egy mondatba Robbie Williams és Elvis Presley

Mégpedig ebbe: Robbie Williams és Elvis Presley a brit albumeladási lista legsikeresebb szólóelőadói.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Norvég popfenomén pótolja a tavalyi lefújt koncertjét a Dürerben

A KAKKMADDAFAKKA pótolja tavaly elmaradt klubkoncertjét: a norvég pop nagykövetei március 11-én jönnek Budapestre.

Dés Lászlóé a zeneművészeti Prima Primissima!

Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat és a Közönségdíjat pénteken este a Müpában.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek