Kylie Minogue megkoronázta a Sziget első napját

 A zökkenőmentes bejutást követően napunkat a Nagyszínpad backstage-ében kezdtük, ugyanis lehetőségünk nyílt interjút készíteni a fesztivált megnyitó, jubiláló Margaret Island zenekarral. Erről és koncertjükről egy másik cikkben részletesebben is beszámolunk majd. Az árakról ezúttal nem fogunk írni, hiszen már mindenki ismerheti őket, aki egy kicsit is követi a fesztivál körüli eseményeket. Maradjunk annyiban, hogy igyekeztünk az ebédet és a vacsorát is a fesztiválon kívüli ételekkel megoldani... Azt azonban nem árt megemlítenünk, hogy látványosan több bár és étkezési lehetőség került a Sziget területére, így szerencsére a sorbanállás is kevesebb időt vesz igénybe.

A nagyszínpadi programok előtt többször is körbejártuk a fesztiválterületet. Megnéztük az idei élő szobrokat, óriásbábokat, sőt a Vándor Vurstliba is betértünk. Azt is észrevettük, hogy a több vendéglátóegység mellett, mintha az apró színpadok száma is növekedett volna a tavalyihoz képest, azonban nagyon hiányoltuk a fényfestéseket, amiből idén csak egyet láttunk (persze lehet, hogy csak mi vagyunk vaksik).

A tavalyi első naphoz képest idén sokkal több embert éreztünk magunk körül. Anno a Florence and The Machine esetében megírtuk, hogy nem éreztük annyira fesztiválra való zenekarnak. Ez azonban a Margaret Islandről, Tom Odellről, Fisherről és Kylie Minogue-ról egyáltalán nem mondható el, így ez is lehet az oka annak, hogy már az első nap is több érdeklődőt vonzott. A Margaret Island koncert után egy kicsit még bolyongunk a Szigeten, Tom Odell és Fisher fellépését távolabbról szemléltük, azt azonban láttuk, hogy a Nagyszínpad előtti tér igencsak megtelt.

Az est fő programja Kylie Minogue koncertje volt. Az ausztrál énekesnő 10 éve járt utoljára hazánkban, a visszatérés pedig frenetikusra sikerült. Kylie olyan név a poptörténetben, akit még mi, a Z-generációsok is látni szeretnénk, bár voltak fenntartásaink vele kapcsolatban. 56 évesen erotikus szövegeket énekelni kirívó ruhákban nem mindig előnyös, sőt sokszor támadhat az az érzésünk, hogy jobb lenne, ha az előadó már nem állna színpadra.

Kylie koncertjén semmi ilyesmit nem éreztünk. Az ausztrál ikon igazi showt vitt színpadra, a rajongók pedig már azelőtt ovációban törtek ki, hogy akár egy hang is elhangzott volna. Ha már hang: Kylie énekhangját három vokalista segítette, és ha érzékeink nem csalnak, playbackre nem volt szükség. Ez már csak azért is érdekes, mert Kylie az egész koncert alatt ugrált, futott és követte a táncosok koreográfiáját, ami valljuk be, nem könnyű feladat, ha az embernek közben énekelnie is kell.

Aztán jöttek a 80-as évek, amiről Kylie azt mondta, hogy vannak, akik már éltek, vannak akik még nem – és vannak, akik szerettek volna (ezek vagyunk mi!). A Loco-Motiont hatalmas ováció és kórusban éneklés fogadta, utóbbi egyébként a többi dalnál nem feltétlenül valósult meg, Kylie próbálkozásai ellenére sem. Ezután egy szerencsés néző, Dorina megkaphatta várva-várt ölelését Kylie-tól a színpadon, majd következtek a további slágerek: Padam Padam, Can’t Get You Out Of My Head, All The Lovers.

Egyetlen egy dalt hiányoltunk, az I Should Be So Lucky nem szerepelt a setlisten. Persze az is érthető, ha Kylie egy kicsit unja már. Ezt leszámítva a koncertje csodálatos és egyedülálló élmény volt.

A diszkóhangulatot  muszáj volt valamivel kompenzálnunk így zárásképpen benéztünk az Esti Kornél koncertjére is, sőt majdnem kivártuk a sort egy ingyenes masszázsra. Végül aztán mégis elindultunk haza az utolsó utáni HÉV-vel...