Sziget 2018 – rövidre zárt utolsó nap

Na jó, valami azért igen. A tervezett 13.00 helyett 3-ra sikerült kiérni, ami annyit jelentett, hogy már gyak. semmire sem volt idő a GB-koncert előtt... vagy mégis? A Nagyszínpad felé poroszkálva beszippantott az olasz kemping, ahol egy olyan fiatal srácokból álló zenekar nyomta lelkesen és teljes átéléssel, akiket mintha Manu Chao-ból és a Gogol Bordellóból gyúrtak volna össze. Mármint a zenéjüket, persze.

Sokat lendített a közönség hangulatán, hogy a tűző napon valaki slagot ragadott, és azzal locsolta a népet, akik jobbára olaszok lehettek, mert tudták a szöveget... Aztán egyre többen csapódtak a kemény maghoz, lett ebből nagy közös tánc, ölelkezés meg pacsizás – mintha kitört volna a szeretet forradalma. Ja, pont benne voltunk... Itt például működött.

Mintha az amerikaiak előzenekara lettek volna... Akiknek persze semmi ilyesmire nincs szükségük, mert a legelső pillanattól fogva a tetőn táncol a hangulat – a frontember, Eugene Hütz MINDIG gondoskodik erről. Mondjuk, ha engem így hívnának, én is mindent megtennék, hogy ne egy német könyvelőnek higgyenek a nevem után... Mondjuk, ritkán néz ki így egy német könyvelő...

Ez az ember annyira együtt él és mozog a zenével, hogy lehetetlen nem ordítani és ugrálni, még akkor is, ha por van és oltári meleg, ráadásul nem vagy 20 éves. Szerintem a road-ok rémálma lehet a pasi, mert repült ott gitár, cibálta a mikrofon vezetékét, ládákra fel, ládákról le – valamit mindig pakolni kellett utána, amit, ugye, egy német könyvelőről nehéz elképzelni...

Persze, előkerült egy-két üveg pia is, kis baki: az egyiket úgy húzta meg, hogy rajta volt a kupak, a másikat cserébe szétlocsolta – de a sárga föld azért messze volt mindettől :) Iszonyú energiával játszották végig a bulit, és noha az utolsó napra már láthatóan elfáradt a Sziget közönsége, még mindig sikerült bepörgetni a népet. Mondom: délután 4 volt és rohadt meleg.

Egyébként ebben az idősávban a Sziget többi része nagyjából így nézett ki:

Jó kezdés – gondoltam, aztán sokkal tovább nem jutottam a tervezetthez képest. Még megnéztem, milyen a hastáncoktatás az Afrika falunál:

...és megtekintettem az "élőszobor-kiállítást" is a Csónakház előtt vezető úton. Szerintem nem volt jó ötlet az utolsó napra tenni ilyesmit, mert nem nagyon csengettek a dobozokba a népek – ilyenkor már mindenki meggondolja, mire költ, ha egyáltalán rendelkezik még valamivel is. Ezt azért valaki megmagyarázhatná:

Hát, nagyjából ennyi sikerült. Mert nem sokkal ez után lecsapott a vihar, amivel órák óta riogatott a hangosbeszélő, s mint ilyen, az ember jobban be is parázott, mint ami indokolt lett volna. Ráadásul megszegtem az örök szabályt, ami úgy szól, hogy új cipőben nem megyünk a Szigetre, aminek az lett a vége, hogy nem pezsgő folyt a cipőmből, hanem vér. Már benne jártunk rendesen az estében, mire felcihelődtünk, mert az eső közben ültünk egy sátorban és órákig beszélgettünk... Került egy papucs is a lábamra, ami viszont úgy csúszott a sárban, mint korcsolya a jégen, a második tripla leszúrt rittberger után úgy gondoltam, ebből akkor elég. Még belenéztünk az Arctic Monkeys koncertjébe – nem vagyok különösebb rajongójuk, de ismerek olyat, aki igen... Utolsó nagykoncerthez képest eléggé ült a buli, de lőjetek lábon (ne a fájóson), nekem ez még akkor is jobban bejött, mint D. Guetta és társai end show-i... Jó, a tűzijáték kicsit hiányzott. A pont a végére...

Összegzésül néhány saját gondolat, aztán jön a szigeteseké.

Mindig érdeklődéssel figyelem, milyen indulatok képesek összecsapni a Sziget kapcsán. Pikírt megjegyzések az üzenőfalon, tomboló lakosság, fanyalgó beszámolók. Mi is írtunk nem annyira jót – többen olvasták, mint az összes többit együttvéve... Azonban a Szigetről csak azok tudnak hitelesen nyilatkozni, akik megélték ezt a 0-24-ben folyó bulit 7 napon keresztül. Ez az ő fesztiváljuk, és ahogy én elnéztem, remekül érezték magukat. Bele kéne már törődni, hogy a  Sziget a  fiatalok programja. Az ő zenéjükkel. Belesni egy-egy napra, egy-egy koncertre – semmit nem mond el az egészről, olyan mozaikok, amelyek nem adják ki a teljes képet. A kísérő programok, mint a cirkusz, a színház meg pl. a kreatív foglalkozások – mind fullosak voltak, be sem lehetett férni. Szóval, nem egy nonstop porban fetrengés az egész, hanem tele van programmal, s tele olyan pillanatokkal, amelyeket érdemes megélni. Lehet azon vitatkozni, hogy  drága a belépő (az) az élet (az), de valami miatt még mindig százezreket érdekel, és a visszatérő vendégek is bizonyítják, hogy nem távoznak csalódottan. Láttam szerda reggel egymást ölelgető sátorszomszédokat, búcsúzkodó új ismerősőket a visszatérés ígéretével. Vannak kritikus észrevételek, Zerge is készül egy összegzéssel még tőlünk, de alapjában véve akkor is ez az volt év bulija.

A Sziget közlése szerint az utolsó napon érkezett meg pédául a Sziget valaha volt 9 millilomodik látogatója. A svájci középiskolás lány először jött a Szigetre, sokat hallott a fesztiválról...

Idén három teltházas napot számlált a fesztivál, amelynek összesen 565.000 látogatója volt a hét nap alatt. Sokáig úgy tűnt, hogy az utolsó nap is megtelik, de az eső egy kicsit beleszólt. A szervezők már jövő évet tervezik, a főszervező tájékoztatása szerint az első nagy név már kb. egy hónap múlva ismert lehet.

A fesztivál ismét kicsalogatta a Budapesten forgató hollywoodi sztárokat, mint például itt volt maga Borat, azaz Sacha Noam Baron Cohen, brit komikus színész, aki feleségével, Isla Fisherrel érkezett Budapestre, és úgy érezte, nem hagyhatja ki a Szigetet. De akik felléptek, ők is jól érezték magukat: MØ például itt ünnepelte a születésnapját, Lianne La Havas a pasiját is elhozta, a War on Drugs ledöbbent, hogy milyen szuper a backstage vendéglátása, Kygo és Shawn Mendes a koncertjük után pedig úgy érezték, hogy szakmát kell váltaniuk és a backstage-ben beálltak bartendernek, koktélokat keverve és sört csapolva a helyi közönségnek. Mumford & Sons a koncertjük után megosztottak az Instán egy posztot: "Felébredve az elmúlt éjszakából – olyan volt, mint egy álom. Köszönjük @szigetofficial és köszönjük mindenkinek, akik megosztották velünk ezeket a pillanatokat. Szeretjük, amit csinálunk és nagyon hálásak vagyunk". Shawn Mendes ezt posztolta: "Ma este csordultig telt a szívem. Köszönöm Sziget!" Dua Lipa pedig így írt: "Az első nagyfesztiválos headline show-m. Micsoda álom!"

Szóval, itt van ez a hét nap egy orbitális svédasztallal – ha valaki éhen maradt, az sajáthibás lehet, bár az utolsó este megpróbálkoztunk egy pizzával – életemben nem ettem ilyen szart. Jövőre viszek szendvicset.

2019-ben veletek ugyanitt, viszlát!