Aki először jár itt, legyen az fesztivállátogató vagy fellépő, annak mindig eláll a szava, mert noha a műromot – amely a legendás Egri csillagok film szintén legendás forgatásakor jött létre – és környékét elég sokan ismerik, "fesztiválkontextusba" ágyazva azonban egészen más hatást vált ki az emberekből. Az "elég sokan ismerik"-re csak egy példa: még az ír származású O'Sullivan is tudott a karórás-filmes bakiról, s koncert közben is elsütött néhány poént, "tízkor a törökök lépnek fel", "Egri Csillagok? Az valami zenekar?", de amikor a koncertje után megkérdeztük, teljesen komolyan gondolta hogy:
"Szeretek futni terepen, erdőben, sok helyen jártam már, de itt még nem voltam – egy tényleg különös és szép hely. Itt állok egy várban, látom a sziklákat és tudom, hogy mögöttem éppen megy le a nap – még sosem játszottam ilyen színpadon...".
De kezdjük a legelejéről.
A Szelávíra kijutni a világ legegyszerűbb – és legbonyolultabb dolga, mert a nagy fesztiválbizniszben, ahol komoly harc megy a látogatókért, minden szervező arra gyúr, hogy a legkényelmesebb megoldást kínálja fel, mert tudja, hogy az emberek alapjában véve ellustultak és öt lépést sem tesznek meg szívesen a koncerthelyszín megközelítése érdekében. Mi oda-vissza kb. tízezret léptünk – és egyetlen egyet sem sajnáltunk belőle, mert odafele a lenyűgöző látvány és a levendulás illata, visszafele az éjsötét erdőt bevilágító telihold látványa tette élvezetessé/izgalmassá a gyaloglást. Tökéletes nyáreleji kirándulás volt ez a séta magában is, de a szendvicsben a feltét volt az igazi nagy élmény.
Ennek ellenére nem voltunk sokan szombaton.
Ami persze nekünk félig-meddig jó, a szervezőknek meg a fellépőknek kevésbé, bár ezzel a kérdéssel mindenki másképp küzdött meg – tudjátok, az egyetemi előadásokon is a jelenlévőket cseszegetik, hogy kevesen vannak... holott ők azok, akik mindent megtettek. Szóval: nem értettük, hogy itt van ma Magyarországon egy igazán különleges helyszínen létrejövő, békés, barátságos (gyerek- és kutyabarát) , nem csak elhelyezkedésében, de gondolatiságában is természetközeli fesztivál remek koncertekkel – és mégis kevesen vagyunk.
Próbáltuk megfejteni, mi lehet az oka: a főváros szívébe szervezett ingyenes buli? a gyaloglás? a hájp hiánya?, de valójában nem sokra jutottunk, csak arra, hogy bizonyára sokkal több olyan ember van, akit egy efféle slow feszt – leterített plédekeken heverészve zenét hallgató, nyugis, de ha kell, önfeledten táncoló buli, tök jó fej pultosokkal – szívből érdekelne, de vagy nem jut el hozzájuk a hír, vagy nem jutnak el idáig. Ha azt vesszük, regionális fesztivál, szívnia kellene magába a környékbelieket (a helyi lakosok pl. 25% kedvezményt kaptak az amúgy sem boros belépők árából), de az a sejtésünk – és a zeneipar képviselői közül is sokan így látják –, hogy a rengeteg ingyenbuli ellehetetleníti a kis- és közepes, fizetős fesztiválokat. Ezt megoldani nem tudjuk, amit tehetünk, hogy közzétesszük: kedves Szeláví-hívek (aki egyszer is járt már itt, az beleragad az érzésbe), jövőre minden hozzon magával egy raklap embert :)
Amikor megérkeztünk, Egyedi Péter egyszálgitáros koncertje ment a kisszínpadon – ez volt a perfect belépő: a kőből rakott falakon lecsúszó napsugarak fénye, a lombok és az őrt álló sziklák látványa, a frissen csapolt sör íze és a fülbe tekeredő dallam együttese mindenféle tolakodás nélkül körbeölelt, és mind azt mondták: helló, örülük, hogy megjöttél, jó helyen vagy!
.jpg)
Amíg Subtones beállt, körbenéztünk a környezetvédők és a természetet jóra és jól használók standjai között, végül a Capsul Farm asztalánál cövekeltünk le, ahol egy újabb túlélőbajnokot avattunk a növényeket gyors egymás utánban kinyíró lakásunkba: ezúttal – remember Lost Of Us – egy olyan befőttes üveget tömtünk meg, amelyből reményeink szerint ehető gombák fognak kinőni, vagy, ha mégsem, nem ölnek meg minket.
Közben elkezdődött a koncert is, és persze MINDENHOL gyönyörű hangja van Jónás Verának és Kiss Flórának, de ebben a környezetben s amikor a nap az utolsó reflektorait is a romokra irányítja, egészen lenyűgöző élmény volt.
Amikor nem vagyunk olyan sokan, már egy kisebb tódulat is azonnal szemet szúr, mentünk is a civil ficakba, mi történik ottan, elszabadultak a gombák? Nyilván nem, csak megérkezett Jani papa, a borosjenői borász, a fesztivál partnere az elejétől fogva, s hozta magával az egész szortimentjét: aki odament, teljesen ingyen kóstolhatta végig a borait, és vagy harmincan éltünk is a lehetőséggel, akik közül páran az utána következő koncertet simán végigvihogták :)
Jó, a már emlegetett O'Sullivan tényleg mondott vicceseket, de nem csak ezért szerettük, jó a zenéje is – ismerjétek meg jobban és hallgassatok bele itt –, de amikor Kollár-Klemencz László dalát egyszálgitárral (amúgy zenekarral érkezett), elénekelte, hát az ebben a környezetben giccsesen-szívfacsaróan szép volt, idézet következik:
Szeláví! fesztivál, egri vár, Pilis, Pilisborosjenő
Szólj hozzá!