A Bohemian Betyars mindig is arról szólt, hogy azt csináljuk, ami belőlünk jön, ami igazán a miénk...

Miért döntöttetek úgy, hogy külföldi menedzserekkel szerződtök le? Milyen előnyöket láttok ebben a lépésben?

Palágyi Máté ‘Kakas’: Az üzleti modellünk lényege, hogy minden országban megtaláljuk a helyi menedzserünket, bookerünket, aki támogatja a tevékenységünket. Ennek több előnye is van. Először is, a helyi ügynök jobban ismeri az adott ország zenekarait, klubjait, és tisztában van azzal, milyen fejlődési szakaszokon kell átmennie egy bandának a sikerhez. Másrészt fontos adminisztratív szempontok is közrejátszanak: sok országban nem szívesen szerződnek külföldi cégekkel – talán a belső piac védelme miatt, vagy mert nagyobb bizalommal vannak helyi partnereik iránt. Ez a megközelítés jól működik számunkra, és lehetővé teszi, hogy egy adott országgal hosszabb távra is tervezhessünk.

Egy (két) külföldi menedzseriroda segíthet a zenekarnak abban, hogy más európai országokban is nagyobb ismertséget szerezzetek. Ezentúl másképpen készültök fel a külföldi turnékra? Vége az utcazenéléseknek?

Kakas: Körülbelül 2014 óta nem utcazenéltünk – bár az is egy csodálatos korszak volt, tele felejthetetlen élményekkel, de a zenekar mindig az újdonságokat keresi.

Ma már annyi koncertünk van a nyár folyamán, hogy nem fér bele, hogy 1-2 hétre elutazzunk utcazenélni. A zenekarnak már a kezdetek, vagyis 2010 óta van spanyol menedzsere, így ez a kapcsolat mindig is kiemelten fontos volt számunkra.

A felkészülés a külföldi koncertekre nem sokban tér el a hazai fellépésektől – esetleg finomhangoljuk a számlistát, ahogyan azt a magyar fesztiválokon is tesszük. Minden koncert egyedi, és mindig 120 százalékot kell nyújtanunk ahhoz, hogy új rajongókat hódítsunk meg. Itthon talán egy kicsit könnyebb dolgunk van, hiszen sokan ismerik, és együtt éneklik a dalainkat már az első számtól kezdve. Külföldön viszont általában kell 2-3 dal, mire igazán feloldódik a közönség és beindul a hangulat.

Mi a legfontosabb üzenet, amit közvetíteni szeretnétek a nemzetközi közönség felé?

Kakas: Úgy gondolom, hogy ugyanazok az értékek érthetők és élvezhetők külföldön is, mint itthon – talán ez a műfaj sajátossága is. Mulatozós világzene punk stílusban: súlyos témák könnyed zenével, vagy éppen könnyed témák súlyos zenével párosítva. A magyar nóták hagyománya vagy a sírva vigadás – amikor félretesszük a gondokat, és legalább egy estére önfeledten jól érezzük magunkat együtt –, ezt az életérzést visszük magunkkal mindenhová.

Az emberek a világon mindenhol vágynak arra, hogy együtt nevessenek, sírjanak, ünnepeljenek és megéljék a pillanat örömét – a zenénk és a koncertjeink ezt az élményt kínálják.

Vannak olyan trendek vagy igények, amiket figyelembe kellett vennetek? Előfordulhat, hogy a nemzetközi piac elvárásai befolyásolják a jövőbeli hangzást?

Mihályfi Máté ‘Tuci’: A Bohemian Betyars mindig is arról szólt, hogy azt csináljuk, ami belőlünk jön, ami igazán a miénk. Persze, látjuk, mi történik a nemzetközi zenei világban, és sokszor inspirálódunk trendekből – talán inkább úgy mondanám, hogy új vagy más műfajokból –, de sosem akartunk görcsösen megfelelni valamilyen trendi elvárásnak. Ettől függetlenül, a csapat személyes fejlődésével, az egyéni változásunkkal a zenénk is folyamatosan változik, de persze igyekszünk megtartani a ránk jellemző stíluselemeket. Az idén megjelenő idegen nyelvű dalokkal és koprodukciókkal valami extra kihívást is kerestünk magunknak, hogyan tudnánk két zenekar – hasonlóan eklektikus – műfajait összeházasítani “bohemianosan”.

A nemzetközi piacot és külföldi lehetőségeket inkább úgy fogjuk fel, mint motiváló, mindig újabb lendületet adó dolgot, nem pedig úgy, hogy az ránk kellene erőltessen bármit. Persze, mindig kísérletezgetünk új hangzásokkal, mint például a koncerteken auto-tune-olt Kakas énekhang, a torzított hegedű vagy épp egy lézerszóró oszcillátor gitáreffekt a stúdióban. Azonban sok-sok külföldi turné után is még mindig azt tapasztaljuk, hogy a közönség ott is pont azt szereti bennünk, ami a legautentikusabb: az energiánkat, a népzenei gyökereket és azt a dinamizmust vagy őrületet látni a színpadon, ami miatt itthon is szívesen járnak ránk.

A Bohemian Betyars zenéje nagymértékben épít a hagyományos magyar zenére. Hogyan fogad/lát benneteket a külföldi közönség és a nemzetközi zenei szakma? Vannak erről visszajelzéseitek?

Tuci: Úgy érezzük, hogy szerencsére ki tudtunk lépni abból a gödörből, amit a covid hagyott maga után a globális könnyűzenei színtéren. Itt főleg a külföldi lehetőségek elmaradása volt az, ami miatt nagy visszaesést tapasztaltunk az addig évről évre erősödő nemzetközi jelenlétünkben. Az azóta elmúlt pár évben pedig tudatosan, lépésről lépésre sikeresen visszaépítettünk bizonyos külföldi kapcsolatokat, és megragadtuk az új lehetőségeket. Általában véve a külföldi közönség és könnyűzenei szakma is kifejezetten nyitott, amikor a zenénkről van szó: valahogy a magyar, a cigány és balkáni népzene vagy akár a punk-rock is, olyan univerzális érzést hoznak, amire valahol mindenki rá tud kapcsolódni, függetlenül attól, hogy ismeri-e a gyökereit, vagy hogy hallgat-e egyáltalán ilyen műfajú zenéket.

Csak, hogy mondjak egy példát: tavaly nyáron a híres lengyel Woodstock, azaz a Pol’and Rock nagyszínpadát zárhattuk sok ezer ember előtt, ami egyrészt egy hatalmas kitüntetés csapatunknak ettől a 40 éves fesztiváltól és szervezőitől. Másrészről pedig az történt, hogy elég későn játszottunk, így a közönségből sokan azt hihették a koncertünk előtt, hogy vége az aznapi programnak, vagy csak egyszerűen nem ismerték addig a nevünket, így csaknem kiürült a zenekari átállás alatt a nézőtér, de ahogy elkezdtük a koncertet és megszólalt a zenénk, azonnal visszaszaladt a színpad elé a hatalmas tömeg és végigbulizta az egészet. Ez volt, és talán mindig is ez számunkra a legegyértelműbb és leggyorsabb visszaigazolás.

Ez a megállapodás hatással lehet egy következő album előkészítésére? Van valami különleges koncepció vagy megközelítés, amit alkalmazni fogtok?

Tuci: A következő album, mondhatni, már a kertek alatt van. Azaz, már jó pár dal fel van véve, amikkel az a tervünk, hogy idén single-ök formájában jelennek meg, majd ezek a dalok idővel összeérnek egy nagylemezzé. Az elmúlt időszakban gyakran tartottunk studió-sessionöket a Mátrában Weil Andris barátunkkal, aki kitűnő zenész és producer. Ezek során ő is rengeteget hozzátett az új dalok hangzásához, színvilágához. Már az alkotási folyamatba is bevontuk őt, mert sokkal gördülékenyebben haladnak úgy a dalírások, ha ott van velünk egy külső fül, aki hallja azokat a finomságokat és lehetőségeket az új dalokban, amiket mi lehet, hogy egy fél év próbálás után se vennénk észre. Ezt az alkotási tendenciát és metódust szeretnénk folytatni jövőre is, viszont most betyár-dalok fognak érkezni, egyelőre nem terveztünk koprodukálni. Az idén megjelent 5 számos kislemez a mi kis 15 éves szülinapi ajándékunk volt, mind magunknak, mind a rajongóinknak és a követőinknek, barátainknak is.

Hogyan születik meg a döntés, hogy éppen melyik zenekarral kollaboráltok, és milyen módszerrel alkottok együtt?

Tuci: Sokszor a turnék során ismerünk meg más-más zenekarokat, akikkel viszonylag hamar megtaláltuk a közös hangot, ilyen például a Dubioza Kollektiv.

Azonban volt most olyan is, amikor a spanyol menedzserünk ajánlott egy csapatot (La Pegatina), akikkel felvettük a kapcsolatot és úgy éreztük, részükről is egyből megvolt a motiváció a közös dalhoz. Olyannyira, hogy az énekes srác – Adria Salas – még a koncertjeinkre is eljött feat-elni velünk, először Barcelonában egy klubkoncertünkre, de még a 15 éves szülinapi zsúrunkra is ellátogatott fellépni Budapestre. De persze olyan is volt, hogy próbáltunk egy másik nagy zenekart megpuhítani a közös munkára hónapokon át, de sok tényező miatt, részükről ez sajnos nem tudott létrejönni.

Az online együttműködések is egyre gyakoribbak, főleg az utóbbi időben, például a La Caravane Passe-szal is így dolgoztunk, de a legtöbb alapötletet még mindig élőben a próbateremben, vagy éppen vidékre pár napra elvonulva szeretjük összepróbálni zenekari szinten. Amikor közös számokról beszélünk, az nálunk inkább azt jelenti, hogy egy általunk megírt zenei alapra hívtuk meg énekelni, muzsikálni ezeknek a zenekaroknak az énekeseit, szólistáit.

De ugyanúgy helyet kapott ebben a vendégcsokorban olyan dal is, amelyet nem a saját ötleteink alapján kezdtünk el, ilyen a Platon Karataevvel közös Mezítláb, ami Balla Gergő egy korai zsengéje a két zenekar közös zenei hullámhosszára helyezve, meg-Fishing-on-Orfűsítve.

Vagy akár ott vannak a Parno Graszttal közös számaink is (a legfrissebb: A falu rossza), akikkel nagyzenekari felállásban gyakran koncertezünk együtt, ilyen lesz a január 18-i Papp László Sportarénás koncert is. Velük régóta jó barátságot ápolunk, így a dalírás és a közös munka is könnyebben létre tudott jönni.

A Dubiozával már osztoztatok színpadon, tervben van, hogy felléptek a La Caravane Passe-szal is?

Tervezzük például az Ellentétek Balladája című Villon-feldolgozásunkat is eredeti nyelven megjelentetni, mert folytatnánk szárnyaink nyitogatását a francia zenei színtér felé is, így nem kizárt egy közös koncert vagy turné.

A Dubioza Kollektivvel való közös fellépések nagyon inspirálóak voltak mindig számunkra, hiszen ők is egy energikus és hasonló szellemiségű világzenei banda. A La Caravane Passe-szal is szívesen turnéznánk együtt, mert a stílusuk és zenéjük hangulata hasonló érzelmeket mozgat meg, mint a miénk, emiatt is kerestük fel őket az együttműködésre. Konkrét tervek még nincsenek, de mi mindig nyitottak vagyunk az ilyesmi kooperációkra vagy cserekoncertekre.

Őszintén szólva, hamarabb odaképzelünk benneteket egy kukoricásban felpakolt, szalmabálákkal körbevett színpadra (pl. Malom Fesztivál, ahol már jártatok), mint egy arénába. Nem féltek attól, hogy pont az vész el a hatalmas térben, amitől ti igazán egyedülállók vagytok?

Mi is időnként érezzük ezt, mert a koncertjeink tényleg nagyon jól illenek egy idillibb, természetközeli helyszínhez, mint például a Malom, a Bánkitó vagy épp a Kobuci kert. A kisebb koncertjeinken a közönséggel való kapcsolatunk is sokkal közvetlenebb tud lenni, és ez nekünk is tök fontos ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és jól zenéljünk.

Ugyanakkor már játszottunk arénában is (2019-ben Szentpéterváron, a The Hatters zenekar vendégeként) és a fesztivál nagyszínpadokon is már egészen otthonosan mozgunk, így ezeken a helyeken is ugyanúgy igyekszünk megteremteni azt a családias, könnyed, de ugyanakkor intenzív atmoszférát, amiről ez az egész szól.

Rólatok, rólunk, egymásról.

Az a közös energia, amit mi a színpadon hozunk és amit a közönségünk a küzdőtéren, már számtalanszor beigazolódott, hogy nagyobb tereket is képes betölteni. De persze az olyan helyek, mint a kukoricás melletti kis pajtaszínpad, mindig is közel állnak majd a szívünkhöz, hiszen ott kezdődött minden.

Jegyek a képre kattintva!