Mamma Mia!

A Kaleo elsöpörte rosszkedvünk készülő telét

2022/10/14  ·   Koncertbeszámoló   ·  Labancz Andrea

Október 13-án végre megnyitotta kapuit az új Barba Negra, ami tekintettel arra, hogy egyelőre még két helyszínen folynak a koncertek, a „Red” nevet kapta. A nyitó bulit máris egy külföldi sztár szolgáltatta, akinek hazai megjelenéséért korábban sikeresen imádkoztunk. A Kaleo minden tekintetben vitte az estét.

Fotó: Barba Negra (Red Stage)

Még mielőtt belemennék a „fanyalgós sztorizásba”, mindenképpen tisztáznám, hogy alapvetően nagyon szeretem a Barba Negrát. Sőt! Ki merem jelenteni, hogy nagy kedvencem a budapesti koncerthelyszínek közt. Igaz, az első változat, a kalózos díszletes nekem örök kedvencem marad, de a híd lábánál üzemelő változattal sem volt különösebb bajom. Azt is tudomásul kell vennem, hogy vannak felsőbb érdekek, így a kényszerű költözködés miatt sem lehet hibáztatni a Barba vezetőségét. Csak halvány sejtésem van arról, hogy nem egyszerű dolog egy ekkora rendezvényhelyszínt a minden igénynek megfelelő területre költöztetni. Ugyanakkor egyszerű koncertlátogatóként természetes, hogy a saját igényeim szerint értékelem a változásokat, ami ebben az esetben nem lett túl lelkes.

Kezdjük azzal, hogy irány Csepel. Nekem, aki a város másik végén éldegél, eleve elég hosszú időt vesz igénybe az említett kerületbe átjutni tömegközlekedéssel. Persze, aki a környéken él biztosan örül annak, hogy nem kell messzire mennie egy koncertért, de azt gondolom, a többségnek ez gondot okoz. Tegyük hozzá még azt is, hogy a konkrét cím valójában egy raktárkörzet területén van, ami így magyarázat arra is, miért olyan nehézkes a megközelítése, ha nem autóval indulsz útnak. Az egyetlen busz, ami a városközpont felől arra közlekedik, kicsi, elsőajtós-felszállós, félóránként közlekedik – és azt is csak este hatig. Kettes verziónak marad a HÉV, amitől viszont jó pár métert kell gyalogolni a célállomáshoz. Nos, tegnap este én a buszt választottam, ami eleve 10 perc késéssel indult, és az, hogy félóránként közlekedik, nem a Barbna negra hibája. Mint mondottam, eredetileg első ajtós felszállásra tervezték – meg valószínűleg arra a max 5 emberre, aki eddig naponta igénybe vette –, de szegény sofőr, amint a megállóba érve észlelte a tömeget, inkább kinyitotta az összes ajtót, és az orra alatt még el is dörmögte, hogy ne mutogassuk a bérletet, mert úgyse látja. Miután sikeresen felpréselődött mindenki, elindultunk a Barba felé abban a hiszemben, hogy a menetrendi szerinti 7-8 perces időt tartani tudjuk, és még elérjük az előzenekart is. Na, aki ezt kikalkulálta, nem számolt az útközbeni sorompókkal, a végtelenül hosszú tehervonatokkal, és persze azzal a ténnyel sem, hogy a koncertre autóval érkezők is próbálnak bekanyarodni a Szállító utcába egy olyan forgalmas úton, ahol nincs lámpás irányítás. Tudnám még regélni, hogy mit művelt a „segítségként” érkező rendőr, vagy hogy milyen helyen tesz le végül a busz, de inkább haladjunk tovább.

Már ha tudsz, ugye, merthogy a beléptetésnél is az Arénát meghazudtoló sorral találta szembe magát a már amúgy is elkésett vendég. Kissé kevésnek találtam ennyi emberhez a két darab biztist, aki leolvasta a vonalkódot, és az egy darab motozós kollégát, úgyhogy ezen mindenképpen javítani kellene a későbbiekben. Maga a hely tulajdonképpen egy hangár méretű raktár, ahol egyelőre (?) nem futotta díszítésre, és különösebb berendezkedésre sem. Tök jó, hogy belépve jobbról és balról is egy-egy pult fogad, de hogy szükséges-e megfejelni a színpadi látványt is eltakaró harmadik pulttal a terem belsejét, arról lehetne vitatkozni.

Mivel az előzményeknek köszönhetően már csak az előzenekar utolsó dalára sikerült beesnem, a mosdóig el se mentem, nehogy aztán ott ragadjak valahol hátul a heringesben. Ruhatárral nem találkoztam, nem tudom, volt-e, mindenesetre a legtöbben a színpad előtti kordont használták a kabátok tárolására, ami egy idő után úgy nézett ki, mintha valami turkáló is üzemelne. A hangosítás kiváló volt, a hangár jelleg miatt azonban a közönségben zajló folyamatos diskurzus is becsatlakozott alapzajként, ami egy idő után kifejezetten zavaró volt. Komoly problémát jelent továbbá a szellőztetés, vagy inkább annak hiánya. Durván a második-harmadik sor szélén állva, a tömeges jelenetet sikeresen elkerülve, olyan meleg és levegődeficit volt körülöttünk, hogy többen szédelegni kezdtek. Volt egy pont, amikor már magam is úgy éreztem, hogy bajban vagyok a talpon maradással, de szerencsére túléltem. Viszont a végén a tömeggel együtt kifelé bandukolva hallottam hasonló sztorikat, így megnyugodtam, hogy nem csak velem van baj... Első nekifutásra ennyit a tapasztalatokról. Illetve külön szeretném még felhívni a jövőben arrafelé autókázók figyelmét, hogy az esti koncert végeztével a tömeg saját utat tapos magának a két-két sávos full egyenes úton keresztben (nem a zebrán), hogy elérje az épp beérkező HÉV-et, szóval erősen ajánlott lassan és körültekintően közlekedni.

És akkor hogy ne legyen annyira negatív kicsengése ennek a kis irománynak (egy jól értesült kommentelőtől úgy tudjuk, a területen további fejlesztések várhatók, így feltehetően ez nem a végleges állapot – aszerk.), ezúton köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy Izlandról megérkezzen hozzánk a csodálatos banda, mely a Kaleo nevet kapta megszületésekor.

Az idén kereken 10. évét ünneplő csapat eddig 3 albummal büszkélkedhet – legutóbbi 2021-ben került közkézre –, de igazán híressé a 2015-ben piacra dobott "Way Down We Go" című ballada tette őket, és azóta egyre több rajongót szereznek maguknak világszerte. A titkuk valószínűleg az énekes-gitáros Jökull Júlíusson minden körülmények közt felismerhető rekedtes hangjában rejlik, de persze a gyönyörűen összerakott slágeres dalaik is hozzátesznek a sikerükhöz.

A banda igazából nem csinált semmi extrát a színpadon, nem hoztak magukkal menő díszleteket, sem táncosokat, de még konfetti sem repült a buli közben, ennek ellenére olyan hangulatot varázsoltak a Barbába, amit bármely zenekar megirigyelne. Még egy ajándék dobszóló is belefért a tegnap esti menübe, ami, elnézve a turné korábbi állomásainak dallistáját, kiváltságossá tett minket. Persze volt némi tapsoltatás meg énekeltetés, de igazából ezt a közönség felszólítás nélkül is kiválóan abszolválta, amiért kaptunk is dicséretet a zenekartól.

Mindig nehéz egy olyan koncertről komolyabb beszámolót írni, ahol nem történnek extra látványos dolgok, és ez esetben is „csak” annyit lehet legépelni, hogy egy irgalmatlanul jó bulinak voltunk szem- és fültanúi. Aki ott volt, az érezte az energiát, a tüzet, a szabadságot, aki nem, annak maximum maradnak a videók... Bár egy élő koncert sajátos varázsát sosem fogja pótolni egyetlen videó sem.    

Kaleo, Barba Negra, Red Stage, Csepel, koncert, izland, Way Down We Go, 2022

 

 

Szólj hozzá!


Kaliforniában forgatott klippel tér vissza a BBC által is elismert fiatal énekesnő

Kaliforniában forgatott klippel tér vissza a BBC...

A szlovák popsztár, Karin Ann sikeres tavaszi EP-je, és komoly nemzetközi turnéja után új klippel jelentkezik. A fiatal énekesnő, akit BBC egyik...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Tökéletes hír Halloweenra: Budapestre jön Alice Cooper és Johnny Depp bandája

A Hollywood Vampires, „a világ legjobb bárzenekarának” nevezett amerikai szupercsapat 2023. július 18-án a Sportarénában ad koncertet. A formáció ikonikus sztárokból és rocklegendákból áll: Alice Cooper, Johnny Depp, Joe Perry és Tommy Henriksen.

A showcase nem tehetségkutató! A Music Hungary fesztivált rendez a feltörekvő előadóknak

Idén először – de hagyományteremtő szándékkal – a Music Hungary Szövetség feltörekvő előadókat bemutató, ingyenes showcase fesztivált szervez november 17. és 18. között Veszprémben, hogy bemutassa a hazai könnyűzenei színtér legfrissebb arcait.

Józsi az Akváriumba megy

A Kelemen Kabátban Józsi című albuma tavaly jelent meg és ahogy azt Horváth Boldi mondta, életük legszemélyesebb lemeze lett. A dalokat egymás után mutatták be a rajongóknak, amelyeket egy csokorban február 10-én hallhat a közönség először élőben az Akváriumban, ahol a Hősök és JumoDaddy lesznek a vendégeik.

Freakin’ Disco: Akartunk írni egy könnyedebb, kedvesebb, lágyabb zenét. Ez nem jött össze...

Készül a Freakin’ Disco TOTEM című harmadik lemeze. A Face Yourself című számot már hallhattuk, most pedig megérkezett a második single Gekko címmel, amit március 25-én az A38 Hajón már élőben is hallhat a közönség.
Új koncertek
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest 
Folklór...
Folklór...
Budapest