A „földönkívüli” jelző sportolók esetében általában akkor kerül elő, amikor már elfogynak az értelmesebb hasonlatok. Mondo Duplantisnál nagyjából itt tartunk. A kétszeres olimpiai bajnok svéd rúdugró eddig tizennégyszer javított világcsúcsot, a jelenlegi rekordja 6,31 méter, és lassan olyan természetességgel jár hat méter fölött, mintha ez volna a sportág alapbeállítása. A múlt vasárnap a birminghami Európa-bajnokságon 6,15 méterrel, új bajnoki csúccsal szerezte meg sorozatban negyedik Eb-aranyát. Négy nappal később már Lausanne-ban ugrott 6,21-et, aztán feltetette a lécet 6,32-re: egyetlen centivel a saját világcsúcsa fölé.
Nem sikerült. Egyelőre.
Mondo Duplantis esetében persze a földönkívüli képességekhez meglehetősen földi magyarázat is társul: szinte beleszületett a rúdugrásba. Apja 5,80 méteres rúdugró, anyja svéd válogatott hétpróbázó volt, a családi ház louisianai kertjében pedig saját rúdugrópálya állt. Duplantis négy-öt évesen már próbálkozott a rúddal, hatévesen 1,67 métert ugrott, héttől tizenkét éves koráig pedig sorra állította fel a korosztályos világcsúcsokat. Mindez azonban inkább játéknak indult, mint előre megtervezett sportkarriernek: a kertben a rúdugróhely mellett baseball-ütőketrec és trambulin is várta a négy Duplantis gyereket. Mondo végül tizennégy évesen döntötte el, hogy a baseball helyett a rúdugrást választja.
És akkor most tegyük le egy pillanatra a rudat, mert Duplantisnak van egy másik szenvedélye is, amelyben szintén szeretné egyre magasabbra tenni a lécet: zenél.
A zene sem egészen a semmiből érkezett az életébe: gyerekként kórusban énekelt, később azonban hosszú időre háttérbe szorult ez a szenvedélye. Aztán néhány éve régi zenész barátaival elkezdett újra stúdióba járni, eleinte minden különösebb terv nélkül: beszélgettek, zenéltek, dalokat írtak, és sokáig az sem volt biztos, hogy ezekből bármi nyilvánosságra kerül. A stúdió közben éppen azért vált fontossá számára, mert szinte mindennek az ellenkezőjét kínálta, mint a sport. A rúdugrás kegyetlenül objektív műfaj: a léc fennmarad vagy leesik, a magasság pedig centiméterre megmondja, mire voltál képes. A zenében Duplantis szerint nincsenek ilyen egyértelmű válaszok, ott elsősorban az érzések számítanak. A stúdiózás ezért kikapcsolódást is jelentett számára, többek között a párizsi olimpia előtti időszakban. Aztán kiderült, hogy van valami, amitől még a világcsúcsok sorát felállító rúdugró is képes zavarba jönni: megmutatni másoknak a saját zenéjét. Duplantis később arról beszélt, hogy egy dal kiadása számára egészen másfajta kiszolgáltatottságot jelentett, mint a versenyzés.
A stúdiózás eredményeként már több saját felvétellel – köztük a Feelin' Myself, a Location és a Midsummer című dalokkal – jelentkezett MONDO néven, és élőben is bemutatkozott zenészként a svéd televízióban. Tehát 2025 februárjában megjelent az első kislemeze, innen már csak egy ugrás a budapesti Atlétikai Világdöntő hivatalos himnusza.
Nem arról van szó, hogy a budapesti világverseny szervezői rábeszélték legismertebb sztárjukat, hogy álljon mikrofon elé egy reklámkampány kedvéért. Duplantis két világa szó szerint összeér a budapesti esemény kapcsán: ő az egyik szerzője a szeptember 11-13. között Budapesten megrendezendő World Athletics Ultimate Championships, vagyis az Atlétikai Világdöntő hivatalos dalának: a Gold szerzője továbbá Carl Silvergran és Oscar Chase, a producer ez utóbbi volt.
„Mindig arra törekszem, hogy feszegessem a határaimat mindenben, amit csinálok – legyen szó akár a rúdugrópályáról, akár a hangstúdióról” – mondta a dal megjelenése kapcsán.
A Gold Duplantis szerint személyes dal: a közösségről és arról az érzésről szól, hogy amikor versenyez, nem kizárólag önmagát képviseli, hanem a családját, a barátait és Svédországot is.
Ami minket még jobban érdekel het ennél: dalhoz készült videóklipet Budapesten forgatták, főszereplője pedig természetesen maga Duplantis.
Egy új atlétikai világverseny első himnusza
A történetnek van még egy érdekessége: nem egy sokadik világverseny sokadik hivatalos daláról beszélünk. A World Athletics Ultimate Championships idén debütál, méghozzá Budapesten. A World Athletics új, kétévente megrendezendő háromnapos csúcseseményének mezőnyét olimpiai és világbajnokok, Gyémánt Liga-győztesek és az adott szezon legjobbjai alkotják. Vagyis eleve arra tervezték, hogy ne kelljen sokat magyarázni, miért érdemes odanézni: a lehető legtöbb nagy név versenyezzen egymással egyetlen hétvégén. És ha minden a tervek szerint alakul, szeptemberben Duplantis is ott lesz közöttük.
Így könnyen előállhat az a sportversenyeken meglehetősen szokatlan helyzet, hogy miközben a stadion hangszóróiból szól az esemény hivatalos himnusza, annak szerzője néhány perccel később fogja a rudat, nekifut a pályának, és megpróbál átrepülni valamilyen teljesen észszerűtlen magasság fölött.
Mondjuk 6,32 méteren...
Mondo Duplantis, atlétika, himnusz, Atlétikai Világdöntő
Szólj hozzá!