A Red, Red Wine-tól a Wonderful Life-ig: VeszprémFest

2019. július 16.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Labancz Andrea

Két napot töltöttünk idén a mindig jó hangulatú VeszprémFesten, ahol pénteken a legendás UB40 dalaira ringatóztunk a reggae ütemnek megfelelően, míg szombat este a grúz származású, csilingelő hangú énekesnő, Katie Melua sajátos atmoszférájú, keserédes szerzeményeivel és feldolgozásaival zárta méltóképpen az idei felhozatalt.

Fotó: PeetPhoto

Bár az időjárás megpróbált minket kizökkenteni a fesztiválos üzemmódból, óriási szerencse, hogy Veszprémben mindig van „B” terv koncerthelyszín tekintetében. Így esett – szó szerint –, hogy a tervezett 4 napos programkínálatból kettő gond nélkül lezajlott a festői szépségű História kertben, míg nekünk sajnos be kellett húzódnunk a szép nagy veszprémi arénába a szokatlan hideg és a kiszámíthatatlan időpontokban nyakunkba zúduló égi áldás kivédése érdekében. Egy picit szomorú voltam, hogy gyakorlatilag hoztuk magunkkal a rossz időt Pestről, de végül csak el tudtuk tölteni hasznosan a két koncert közti időszakot is.

Péntek este régi nagy kedvencem, a reggae angliai nagyágyúi mozgatták át a VeszprémFest mindig hálás közönségét, ahol a fiatalabb, és idősebb korosztály is bátran táncra perdült az egyet jobbra-egyet balra nem túl bonyolult koreográfiát alkalmazva. A UB40 – bármily hihetetlen – nem a napsütötte Jamaica adománya a zeneiparnak, minden egyes tag angliai származású, és 1978-as megalapítása óta szinte folyamatosan létezik. Igaz, a mostani felállásban már csak három eredeti tag maradt, de az énekes Ali Campbell visszatérésével és Astro közreműködésével vált újra értékessé a csapat.

 

A mostani koncert is tulajdonképpen róluk szólt, de azért mindenképpen meg kell említenem a zseniális zenésztársakat és a végtelenül szimpatikus vokalistát is, hisz mind hozzátették a maguk tudományát a sikeres végkifejletthez. A reggae eleve egy csoportos élményterápiának mondható, de van abban valami csodálatos és egyben mosolyra fakasztó, mikor egy komplett aréna dülöngél ütemesen a sokadik sör és egyéb „frissítők” elfogyasztása után a „Red, Red Wine” című klasszik slágert üvöltve. Az idén hatvanat betöltő Alin látszott, hogy a végére kissé elfáradt, viszont jellegzetes „vonyító” hangjára szerencsére nem hatott az idő múlása. A produkcióra egyetlen rossz szót sem tudnék mondani, pontosan azt kaptam, amit vártam, viszont a hangosítást sajnos nem sikerült tökéletesre csiszolni, ami valószínűleg a hirtelen döntött költözésnek volt köszönhető.

Ezzel ellentétben a szombat esti mindenkit leültetős koncerten már minden pöpec volt. Nagyon más stílus, nagyon más hangulat, de nekem átjött az előadás. Ismerem annyira Katie Melua munkásságát, hogy tudjam, az ő koncertjei nem az energiától duzzadó, hajad is eldobod fajta, inkább melankólikus, kicsit elgondolkodtató és a mindennapi pörgést másfél órára tökéletesen lelassító műfajba tartoznak. Maga a hölgy sem az a hiperaktív fajta (legalábbis a fellépéseit tekintve, mert magánemberként szereti az adrenalin löketet okozó tevékenységek kipróbálást), a színpadon is lassan járkál – már ha egyáltalán elmozdul –, a történeteit is a lehető leghalkabban és legnyugodtabban adja elő, mint ahogy a dalait is. Bár a mikrofon miatt úgy tűnhet, hogy nagyon is kiereszti a hangját, én komoly fogadást kötnék arra bárkivel, hogy a keverőpultban az ő fellépéseinél a maximumra csavarják a hangerő gombot.

 

Természetesen itt sem maradhattak el a legismertebb slágerek, de ami számomra meglepő volt, hogy a repertoár mondhatni fele nem saját szerzemény volt, csupán újra értelmezés. Ráadásul elég csapongó, hisz volt Louis Armstrong, The Cure, grúz népdal, valamint a 80-as évek egy számos előadóinak egyik legnagyobb durranása Black és a "Wonderful Life". Tulajdonképpen ezekkel sem volt baj, hisz egész szépen átformálta őket a saját ízlésvilágának megfelelően, de ahhoz képest, hogy nem ma kezdte, és így egészen biztosan ki tudná tölteni az idejét a saját darabokkal is, nekem kicsit soknak tűnt a feldolgozások aránya. Persze ez semmit nem von le a koncert értékéből, ami ugyanolyan színvonalas volt, mint a UB40 esetében. De hát egy prémium kategóriás fesztiváltól nem is várunk mást…;)

VeszprémFest, fesztivál, 2019, koncert, Katie Melua, UB40, Ali Campbell, Astro

Képtár

  • A Red, Red Wine-tól a Wonderful Life-ig: VeszprémFest kép 76701
 

 

Szólj hozzá!


Zöld Sárga: a Qualitons egy teljes albumot szentelt a Kexnek

Zöld Sárga: a Qualitons egy teljes albumot szentelt a...

Új lemezzel és dupla telt házzal koronázza meg karrierjének eddigi legizgalmasabb évét a Qualitons.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Aerosmith-koncert: a kiemelt állójegyek többsége már elfogyott

Ma 11 órakor kezdődött a budapesti Aerosmith koncert belépőinek teljes körű értékesítése, és ahogyan már az elmúlt két nap elővásárlásaiból is sejteni lehetett, ma megindult az igazi roham, és az első óra után már vannak olyan szektorok ahol csak pár darab belépő elérhető, illetve a kiemelt állójegyek többsége is elfogyott.

Felbukkant a neten egy egész zenei archívumra való bakelitlemez, cédé, aranylemezek

A Bors figyelt fel arra, hogy valaki egy Cipő (Bódi László) nevére kiállított aranylemezt árul a neten. A Bravissimo Best of Hungary 2 című, 1995-ben megjelent korongon szerepel a Kék és narancssárga című dal is, amelyet Cipő írt és adott elő.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek