Korál

Diktálok, Aranka! Avagy ez történik, ha két zenész elmegy Marcus Miller-koncertre

2017. november 02.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Giret Fruzsina, Barabás Béla

A szerkesztő álma, ha olyan ember tudósít egy koncertről, aki belülről ismeri a zene, a zenészek és a koncertek világát. Ha kettő, még jobb!

Diktálok, Aranka! Avagy ez történik, ha két zenész elmegy Marcus Miller-koncertre

Kapunyitásra érkeztünk, így még volt másfél óránk bulikezdésig. Mit tehettünk mást, mint hogy azon viccelődünk, milyen „béna” cikkeket lehetne írni Marcus Miller hamarosan kezdődő koncertjéről.

Szűkszavúan: „Jó volt.”

Bővebben: „Nagyon jó volt.”

Ostobán: „Jó volt, bár szólni kéne a briliáns trombitás Marcus Millernek, hogy cserélje le az exhibicionista basszusgitárosát egy szerényebbre, mert egy kicsit túl sokat szólózik.”

Miután kiröhögtük magunkat a béna cikkeken, még arra is jutott időnk, hogy kiosszuk a „szerepeket”, vagyis meghatározzuk, hogy tulajdonképpen ki is írja az alábbi beszámolót. Így alakult, hogy a cikket alapvetően Barabás Béci „mondja tollba” Giret Fruzsinak, aki persze cserfes krónikásként néha megfűszerezi a beszámolót egy-egy nőies megjegyzéssel, melyek zárójelben, dőlt betűvel lesznek olvashatók.

A buliról persze tudtuk, hogy hibátlan lesz. Úgyhogy igazából, aki bármilyen megrázó hírt, „fikázást” vagy botrányos kandesz leleplezését várja írásunktól, annak most szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy akár abba is hagyhatja az olvasást.

E nem rövid bevezető után nincs más hátra, minthogy kezdődjön a tollbamondás!

Marcus Miller az Akvárium Klubban – 2017. október 30.

Első és nagyon kellemes meglepetés maga a helyszín volt, mivel mostanában leginkább azokon a koncerteken van ott az ember, amin maga is játszik, tehát fesztiválokon, nagyobb rendezvényeken tudja megnézni a többi előadót is, és ritkábban jut el „csak úgy” egy bulira. Ehhez képest a helyszín felfedezése tökéletesen pozitív élmény volt már az első perctől kezdve. Igényes környezet segítőkész stábbal, így nagy várakozással néztem a koncert elébe.

Bár csupán a fél 7-es kapunyitás volt kiírva (ennek köszönhettük a másfél órás várakozást, finom falatokkal és vicces dumálással fűszerezve), a személyzet tájékoztatása szerint 8 órakor kezdődő buliba viszonylag pontosan bele is csaptak, csupán annyival később, hogy az utoljára érkezők is el tudják foglalni a helyüket a nézőtéren. Azonnal látszott, hogy csúcsminőségű a produkció, és amint megszólalt a zenekar, az is realizálódott, hogy CD-hangzásban élvezhetjük a koncertet. (Ahogy elindult a buli, a lelkemben pezsgőt bontottam, elöntött az „otthon vagyok érzés”, és az agyam csak azt hajtogatta, hogy „Ááááááááááááááádejóóóóóóóóó”. Amint enyhült a hatás, azonnal kérdőre vontam magam, hogy miért járok ennyire ritkán igényes könnyűzenei koncertre.) Ami szintén meglepő volt számomra, az a közönség teljesen vegyes összetétele. A húszas évei legelején járó, inkább rockernek tűnő, az első sorban a koncertet végigheadbangelő fiataloktól a jól öltözött hatvanas urakig minden korosztály szembejött, köztük meglepően sok külföldi látogató, hiszen japánokat, franciákat és spanyolokat is konkrétan láttam még az előtérben. És persze rengeteg szereplőt a hazai zenei életből, celebeket és anticelebeket egyaránt. (Oké, akkor nőként én nevesítem az általam felismerteket: szembejött Presser Gábor, Tóth Gabi, Tóth Vera és Gáspár Laci.) Ez is jelezte, hogy egy Marcus Miller buli mind a szakmabelieket, mind a műértő közönséget egyaránt érdekli. (Igen, egészen jó arcok gyűltek össze.)

A már korábban is látott dob-billentyűs-szaxofon-trombita felállással érkező művész Isztbambulban kezdődő turnéjának viszonylag elején tart, így Budapest a hetedik állomás, ahol játszik. Ennek ellenére nagyon olajozott, precíz gépezetként működött a stáb, sem technikai, sem műszaki probléma nem zavarta meg az előadást. (Bennem azért felmerült, hogy vajon milyen hatást várnak a rendezők egy jazzbulin bevetett füstgéptől. Aztán elkönyveltem annak, hogy biztosan azt szeretnék, hogy érezzem a törődést.) Szemmel láthatólag az összes zenész rettentő módon élvezte a muzsikálást, bár szegény dobos a lábcinmikrofonnal bíbelődött a bulira első harmadában. (Arról, hogy Marcus Miller jól érezze magát, extra mennyiségű kontroll láda is gondoskodott, melyek úgy vették körül, mint a totyogó gyereket a játszóház kerítése. Végül is a színpad az ő játszótere… )

Annak ellenére, hogy a közelmúltban egy barcelonai fellépésen láttam Marcus Miller produkcióját, kíváncsi voltam, hogy mennyire azonos, vagy mennyire tér el ez a mostani buli az általam korábban látott koncerttől, mennyire gépiesen ugyanazt nyújtja, mint az előző turnéban. Ami nagyon kellemes csalódás volt, hogy annak ellenére, hogy ma az internet jóvoltából szinte bármelyik Marcus Miller koncert azonnal hozzáférhető, és akár naponta több órán át hallgatható, nézhető, ezért könnyű lenne lebuktatni, hogy ugyanazokat a formulákat, zenei és koncertbeli gegeket használja mintegy gépiesen a bulikon, mégsem teszi. És annak ellenére, hogy ennek a koncertnek az összes eleme már fellelhető volt valamelyik másik korábbi koncertjén, egészen visszanyúlva a kétezres évek közepei montreuxi jazz fesztiválon való fellépéséig, veszi a fáradtságot, és művészi igényességgel, apró változtatásokkal színesebbé és az adott koncertre aktuálisabbá varázsolja a műsort. Persze Marcus Miller élő koncertjeinek minőségi megítélésében rettentő fontos, hogy az ember pontosan tudja, mi az, amire számíthat: jó sound, nagyon jó tempók, groove-ok, és a zenélést messzemenőkig élvező, csillagos 5-ös kvalitású muzsikusok. És ezt az ember minden egyes alkalommal meg is kapja, pont annyi kis változtatással, hogy semmiféleképpen ne érezze a koncertet egy kötelezően lehaknizandó turnéállomásnak. (Az első másodperctől elszállás volt. Váááááááááá!)

Az 56. évében lévő „csodagyerek” zenéje a mai napig friss, stílusteremtő és abszolút felismerhető pár hang után. (56 éves, de milyen jó pasi még mindig… Bárcsak a magyar férfiak tartanák ilyen jól magukat!) Talán ennek köszönhető, hogy a koncertjeit egyaránt látogatják és élvezik is a vájtfülű dzsesszisták és a huszonéves progresszív, keményebb hangzású zenét kedvelő fiatalok egyaránt, (valamint az igényes muzsikát igénylő csajok), illetve, hogy az este során a legfinomabb éteri halk hangszerelési felrakásoktól egészen az extrém kőkemény rockolásos zúzásig minden zenei spektrum hallható volt. (Egész végig Vááááááááááá! volt, mondom… )

Ha nagyon megerőltetem magam, és feltétlenül valami rosszat kellene írnom az estéről, az talán az lenne, hogy az Akvárium klubban az alkoholmentes sör szar (a rozé színe pedig attól függően, hogy ki szolgálja fel, hol halvány, hol pedig a málna szörpre emlékeztet).

1300 fő, teltház. Aki lemaradt, kimaradt. Aki nem jutott be, sajnálhatja. Nagyon. De reméljük, Marcus egyik színpadon elhangzott utolsó mondata, nevezetesen, hogy „Nemsokára újra találkozunk”, megállja a helyét, és nagyon hamar ismét látjuk őt.

A szerzőkről

Giret Fruzsit nem először üdvözölhetjük a Koncert.hu szerzői között, tudósított nekünk a Szigetről, és az ő szemén-fülén keresztül részesülhettünk abban az élményben, amit a Kaliforniai álom cinekoncert nyújtott. Arról, hogy mostanában mit csinál, itt írtunk.

Barabás Béci a a magyra könnyűzene egyik szürke eminenciása. Azért szürke, mert nem tolakszik a lapok hírei közé, hanem csendben – és meglehetősen nagy sikerrel – teszi a dolgát. Az idősebbek a FreshFabrikból ismerhetik a nevét, a mai koncertlátogatók Laár András kapcsán találkozhattak vele. Vége-hossza nincs, hova, kinek, mihez írt zenét, itt meg lehet tekinteni, sha már ott vagytok, egy kattinrtás, és kiderül, micsoda díjakkal honorálták eddig a tehetségét és a munkáját.

Reméljük, ez a remek páros máskor is kedvet kap ahhoz, hogy kiruccanjanak egy-egy koncertre! :)

 

Marcus Miller, koncert, Akvárium

 

 

Szólj hozzá!


Bezár a Gödör

Bezár a Gödör

Tavaly áprilisban írtunk arról, hogy öt esztendő után a Király utcai Central Passage-ból is távoznia kell a Gödörnek, de áprilisban és...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Szülinapi Cloud 9+ koncert az Akváriumban!

Ötödik születésnapját ünnepli Magyarország egyik legsikeresebb fiatal együttese, a Cloud 9+.

Az megvan, hogy a Volbeat végre nálunk is fesztiválozik?

Egész szépen alakul az idei EFOTT fesztivál külföldi sztárvendégeinek névsora, és ezzel lassan "szigeti" magasságokba emelkedik a kínálat.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek