Év koncertje - szavazás

Dr. House mennybe megy, az úri közönség meg táncol és lelkesedik

2014. július 21.  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Azt tudtuk, hogy sokan lesznek. Azt is, hogy bármit csinálhat Hugh Laurie, akkor is sikere lesz. Arra viszont nem voltunk felkészülve, hogy nem akármit csinál – arra meg pláne nem, hogy noha sokat tapasztalt koncertlátogatónak tartjuk magunkat, egyszer csak elhagyjuk a székeinket, és rohanunk tapsolni meg táncolni a színpad elé.

Dr. House mennybe megy, az úri közönség meg táncol és lelkesedik

Tartozom egy vallomással.

Mivel a koncertet a Hollywood Music Fesztivál keretein belül hirdették meg, egy vaskos haknira számítottam. Mármint az első két szó miatt...Mindamellett, hogy bírom a sorozatbéli dokit, és szombat délután még meg is néztem vagy két aktuális részt a Doktor House-ból, csak, hogy szokjam a dolgot.

Kétségem sem volt afelől, hogy a közönség gerincét az említett népszerű széria lelkes rajongói alkotják majd, és amikor megláttam a női mosdó előtt partnerére várakozó, egyáltalán nem rajongó típusnak kinéző úriembert Doktor House-os pólóban, a dolog további megerősítést nyert.

Arra viszont nem számítottam, hogy már az első  – nulladik... – pillanattól akkora lelkesedés és tombolás kíséri a koncertet, hogy sejteni lehetett: a nézőtér 80 százaléka egy percre sem hagyta abba a tapsolást, pedig nem egy félórás klubkoncert volt.

Arra meg végképp nem, hogy a sorozatbéli morc karakter kibújik ebből a szereppáncélból, és  – komikusi tehetségét is megcsillogtatva – olyan szeretettel, humorral, lendülettel és lelkesedéssel kommentálja végig a bulit, hogy még egy felesége által akarata ellenére elhurcolt antidoktorhouse-ista férjnek is meg kellett, hogy lágyuljon a szíve.

Minden volt ez, kérem, csak hakni nem. Még akkor is, hogyha pusztán a zenekar jön Magyaroszágra, akkor lasszóval kellett volna fogni az embereket, mert valljuk be, a The Copper Bottom Band nevének említése a koncert előtt nem sokat mozdított meg bennünk... A szombat estével azonban ez is elmúlt: bármikor szívesen elmegyek a koncertjükre, akár van doki, akár nincs, mert remek zenészek  – akik olyanok, mint az Eötvös Cirkusz bohóca: bármikor előrántanak egy másik hangszert – és jófajta muzsikát játszanak. S ezzel szerintem nem vagyok ma már egyedül.

Hugh Laurie a konferanszában maga is elmondta, hogy respektálja az érdeklődést, hiszen a közönség részéről egyfajta vállalt kockázat, hogy eljönnek egy olyan koncertre, amelynek  a "frontembere" nem zenész. Így utólag azért hozzátehetjük, nemcsak zenész, hanem énekes, zongorista, gitáros és kiváló entertainer – erre most nem lelek hirtelen megfelelő magyar kifejezést.

Szóval a zenekar+Laurie gondoskodott a zenei élményről, a szólóikat eleddig ritkán tapasztalt hálával jutalmazta a közönség, volt is mit megköszönni, mert a maguk műfajában mindegyik remekelt, kiemelném közülük Gaby Morenót, aki a hangján és mindenféle gitárokon játszott, az előbbit olyan gyönyörűen, hogy megállt az ütő az ereinkben, társa, a vérbő fekete hölgy, Sister Jean McClain pedig tökéletesen hozta azt, amit egy soul- és/vagy bluesénekestől elvárhat az ember.

Valójában semmit sem kellett volna Laurie-nak tennie: már az elegendő lett volna, hogy ott van, hol a zongoránál ülve, hol a mikrofonnál állva, de szerencsére nem érte be ennyivel, aminek az lett az örömteli következménye, hogy a közönség az eksztázis határán lebegve tombolta végig a koncertet, s a forró hangulat annak ellenére kebelezte be sorról sorra a nagyérdeműt, hogy a légkondi ezerrel fújta a fagyot a nyakunkba.

A Doki által előadott, megfelelő mennyiségben és időben adagolt szarkazmus, a poénok és a rövidke sztorik lehengerelték a népet, és ez a fajta együttes öröm és hangulat elsöpörte a színpad és a nézőtér közötti láthatatlan kerítést. Egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha egy öltönyös úr vagy kisestélyis högy lekaratézza a biztonsági őrt, és felpattan megölelni a főszereplőt.

Ami meg hab a tortán: az est sztárja legalább annyira tiszteli a zenésztársait, mint amennyire a közönségét, és egyiknek sem habozott töbször is hangot adni.

A nem számolom hányadik koncerten is túl nem különösebben izgat fel, ha valaki a megszokott "Jó estét, Budapest!" mondattal köszönti a jónépet, és egy-egy "Köszönöm" is elhangzik, naná, de a Doki olyan tökéleteses ejtette az S-eket és annyira őszinte volt a tisztelete, hogy még ennek a momentumnak is külön lehetett örülni, annak meg pláne, amikor Laurie megköszönte, hogy meglátogathatta a földkerekség legszebb városát. Mármint Budapestet. Senkit nem érdekelt, hogy talán mindenhol ezt mondja, szívesen magunkra vettünk minden jót, akkora volt az alapöröm. Még azt is elhittük neki, hogy a Lazy River című számot, előző este írták, biztos a mi Dunánk ihlette, gondoltuk teljesen elkapatva magunkat a sok dicsérettől.

Megfordult a trend is: ezúttal nem a közönség piált, és a banda meg csak fentről nézte: a tálcán behozott felespoharak tartalmát a zenészek hörpintették fel, no nem húzóra, elég sokáig elvoltak azzal az alig két centnyi piával... Lélekben koccintottunk velük, és röhögtünk a svájci közönség rovására elsütött poénon. Nem szép dolog, de felettébb szórakoztató...

Ráadásul egy tökéletesen szerkesztett műsort hallhattunk, külön hála, hogy nem a dolog könnyebbik végét fogták meg és játszották random az örökzöldeket: volt ilyen is, de akadt jócskán olyan jazz-, blues- és soulklasszikus, amelyet nem tolnak óránként a rádióadók, vagy ha igen, akkor nem ebben a feldolgozásban – ahogy a Doki megjegyezte, boldogság számára, ha ezek a remek nóták tovább élhetnek egy-egy koncert által.

A közönség nehezen engedte le a színpadról a zenészeket, úgy tűnt, még ezeket a hollywoodi sztárokat is meglepte ez a tomboló siker, vagy jó színészek, kit érdekel, szóval az utolsó etapot már a színpad előtt táncoltuk végig, egy pillanatra sem hagyva abba a tapsolást, ezért aztán kaptunk ráadásnak egy lassabb  nótát, utána meg egy Ponyvaregény betétdalt.

Mindent egybevetve ez úton megkövetem a zenekart, a Dokit meg a  szervezőket az előítéletekért és a prekoncepcióért, ez is bizonyítja egyébként, hogy minden hollywoodi sztár, de nem mindegyik sztár szerethető előadó és jó zenész. Aki meg igen, mint Hugh Laurie is, annak maximálisan kijár a tisztelet, ha hangszert vesz a kezébe, és kiáll a közönség elé.

Isten tartsa meg jó szokását!

Fotó: Kallos Bea /MTI

 

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Curtis befejezte a méregtelenítést

Curtis befejezte a méregtelenítést

Próbálunk visszalapozni a cikkeink köztt... Curtis...Curtis... Megvan: január 7-én adtunk arról hírt, hogy az utóbbi időben inkább csak a...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Bonnie Tyler, Havasi Balázs és Rúzsa Magdi is koncertezik idén nyáron Tokajban

Idén nyáron újra rengeteg programmal vár mindenkit a Tokaj Fesztiválkatlan! A kínálatban a zenei programok mellett lesznek színházi darabok, és különféle előadások is. Külföldi sztárvendégként pedig érkezik Bonnie Tyler!

A Belau melegíti be a közönséget Mike Shinoda előtt az Arénában

Alig egy hónap múlva, március 12-én érkezik szólóprojektjével a Linkin Park egyik frontembere, Mike Shinoda az Arénába. Most már az is biztos, hogy felvezetésként a Belau csapat fogja szórakoztatni a közönséget.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek