Az Őrölt Nők Ketrece

Egy remek koncert a Hajón: Cabaret Medrano

2013/01/22  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Van, amikor az ember úgy megy koncertre, hogy esze ágában sincs beszámolót vagy interjút készíteni. Se toll, se magnó, se fényképezőgép nála, végül meg kénytelen az A38 kiadványának egyik szellősebben tördelt oldalára firkálni egy kölcsöntollal.

Egy remek koncert a Hajón: Cabaret Medrano

Nos, ugyanez az ember a jó ismerőseiről nem nagyon akar írni. Polkorrektség miánt is, meg aztán, mi van, ha valami nem klappol? Barátról vagy jót, vagy semmit. Évek óta járok Kamondy Imi együttesének bulijaira, voltam már lemezbemutatón a cirkuszban, koncerten szinte mindenhol, ahol eddig a fővárosban megfordultak. Voltak jó és kevésbé sodrós estéik, ami viszont a Hajó rakterében történt, az egyenesen remek volt.

Így talán joggal fordult meg a fejemben, hogy vajon mi a fene kell egy ilyen nagyon jó koncerthez. S miután kilihegtem magam – hirtelen felindulásból sikerült egy vadidegennel végigtáncolni a buli kétharmadát –, feltettem a kérdést az egyik illetékesnek, Verebes Györgynek, akit a színpadon leginkább a zongoránál lehet látni és vokálozni hallani, de áll a mikronnál is néha, meg zenét is szerez, mindemellett még képzőművészként is jegyzik. Nem hangzott el a válaszában semmi titkos vagy eddig nem ismert dolog, egyszerűen mindezek a nem beavatott nézőnek nem fordulnak meg a fejében.

Először is kell a hely. Tök egyszerű: vannak nyolcan, el kell férniük. Eltekintve egyes nyári nagy buliktól, az őszi-téli klubszezonban csak kisebb színpadokon játszottak, és ez volt például annak is az oka, hogy kicsit hűtlen lettem hozzájuk: én sem szeretek harmonikába gyűrődve koncertezni, gondolom, ez egy harmonikásnak sem lehet olyan kellemes.

Aztán, kell a jó hangzás is: nehéz a zenekart úgy hangosítani, hogy minden dinamikai pozícióban – kint is, bent is– jól szóljon. Ez az A38-on maximálisan sikerült – egyébként 2001-es alapításuk óta most játszottak itt először. Úgy tűnik, nálunk bizonyítani kell ahhoz, hogy egy zenekar olyan körülményeket kapjon „ajándékba”, melyek aztán egy - mind a zenészek, mind a közönség számára – élvezetes produkcióba torkolljon. (Nem, nem azt mondom, hogy máshol kevésbé jó koncerteket lehet adni, egyszerűen ezen az estén állt együtt minden csillag ahhoz, ami mind a három fél – befogadó hely, zenekar, közönség –számára sikeressé tette az estét.)

Pedig én már mondom évek óta, hogy a Cabaret Medrano különleges színfoltja a magyar zenének, olyan tökéletes ritmussal és érzékkel, valamint zenei és zenélni tudással keverik az egyes műfajokat és motívumokat, hogy az ember szinte egy filmben vagy színdarabban érzi magát a koncertjeiken. Gondolom, nem véletlen ez, hiszen Kamondy Imre színészként kezdte pályafutását, a legendás kaposvári társulat tagja volt anno, és filmekben is láthatta a nagyérdemű. A szöveghez értéssel és érzéssel nyúl, hiszen költő is, a közelmúltban jelent meg első verses regénye, a Kacat király a Lim-Lomok földjén. De ha feldolgozásról van szó, abból is valami egészen szívbe markoló születik, így van ez például a kiváló kortárs költőnő, Falcsik Mari versére írt Desperado című számmal.

Minarik Ede óta tudjuk, hogy kell egy csapat is. Amióta követem a történéseket, több tagcsere is volt a zenekarban, (vendég) zenészek jöttek-mentek, segítettek, színesítettek, de mostanában mintha kikristályosodott volna a legjobb felállás. A nagyobb koncertek alkalmával újra szerepel a stáblistán a szuggesztív színpadi jelenlétével és bámulatos hangszeres (zongora, hegedű, trombita, perka…) tudásával taroló Darvas Bence. A ritmusszekció az állandó tag Szert Zsigmondból és a Plutóból „átdoboló” Dudás Zsomborból áll. Végre van újra állandó hegedűs, György Andrea, akiről még azt is el kell mondani, hogy az egyik beállás során kiderült: elképesztő jó hangja van. A csapat egyik oszlopa a basszusgitáros Horváth Gábor, aki szintén közös halmazt képez a Plutóval, valamint be-beszáll az örömzenélésbe Grénus Tímea is, aki a kissé megfogyatkozott fúvós szekciót képviseli.

Nos, akiket itt most felsoroltam, azok mind élvezettel és odaadással játszottak ezen a bizonyos koncerten. Gondolom, ez is kell egy jó bulihoz. S bár a zenekar kaméleonként alkalmazkodik a környezetéhez, ahol játszik, tudnak például csendes-ülős hangulatot is teremteni, de láttam őket utcán zenélni, valamint akrobaták és zsonglőrök társaságában fellépni, mégis ez az arculat az, ami a legjobban áll a Cabaret Medranónak. Ezt egyébként nem én mondtam, hanem ők. De maximálisan egyetértek a gondolattal, és várom az újabb remek bulit, valamint a részben új dalokat, valamint az eddig lemezre nem került számokat tartalmazó új albumot.

 

(Fotó:ogi)


 

 

Szólj hozzá!


Tarr Bélával tarolt Beton.Hofi

Tarr Bélával tarolt Beton.Hofi

Tíz év alatt több mint hatezer videoklip fordult meg a Magyar Klipszemlén, amely mára a hazai könnyűzenei és filmes szakma fontos...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

25 év kihagyás után tér vissza Budapestre a Manowar

Több mint két évtized után ismét Budapesten lép fel a heavy metal egyik legismertebb zenekara. A Manowar 2027. január 23-án a Papp László Budapest Sportarénában ad koncertet, ahol teljes egészében eljátssza a Fighting The World albumot, emellett természetesen a legnagyobb klasszikusok sem maradnak ki a programból.

Több mint 160 millió letöltésnál jár a Save Tonight – most élőben hallhatjuk Budapesten

A sláger mögött megszámlálhatatlan rádiós lejátszás és generációkon átívelő ismertség áll. És persze egy előadó, a svéd Eagle-Eye Cherry, aki november 23-án az Akvárium Klubban ad koncertet, ahol a világsláger mellett pályafutásának legfontosabb dalai is felcsendülnek.

The Sisters of Mercy: a zenekar, amit nem látni kell, hanem érezni...

Füstből nem volt hiány, Andrew Eldritch hangjából annál inkább, a közönség mégis láthatóan remekül szórakozott a The Sisters of Mercy október 28-i, telt házas budapesti koncertjén. A Dürer Kertben egy különös zenei jelenséggel találkozhattunk: egy zenekarral, amely 36 éve nem adott ki stúdióalbumot, mégis képes arra, hogy...

John Bush Budapestre hozza a kilencvenes éveket

Az Anthrax történetében kevés olyan fordulat volt, amely annyira megosztotta a rajongókat, mint Joey Belladonna távozása és John Bush érkezése a kilencvenes évek elején. Az új énekessel a thrash metal egyik meghatározó zenekara más irányba indult, és bár nem mindenki követte őket örömmel, az akkor született albumok mára...
Új koncertek