A manchesteri terrortámadás után megint érezhető a koncerteken a szigorúbb ellenőrzés, de türelmesen várt mindenki a hosszú sorokban a többlépcsős ellenőrzésnél, ami aztán ki is merült egy kukkantással a táskába.
Viszont a hosszú sorokból az is látszott, hogy a borsos jegyárak ellenére szépen megtelt az aréna. Egy újszülöttnek minden vicc új: én azt gondoltam, hogy lesz egy kisebb kamarazenekar és szépen eljátszogatják a filmbéli opuszokat. Ehhez képest a "kamarazenekaron" kívül egy komplett rockzenekar, egy csomó szólista és még egy kórus is felvonult a színpadra, ami úgy tele volt pakolva emiatt, mint egy karácsonyi szoba. Jó, hogy elfért rajta mindenki.
Még bőven szállingóztak a későn jövők, amikor egyszercsak belecsaptak, és onnantól nem eresztettek. Még a 20 perces szünetben sem – egyszerűen nem akartuk, hogy vége legyen. A hangverseny lendületét talán csak Hans Zimmer beszédei szakították meg kissé, persze jó, hogy sztorikat mesélt, de kicsit nehezen voltak követhetők.
A legszívbemarkolóbb a Sötét lovag zenéje utáni kis speech volt (attól a muzsikától még mindig libabőrös leszek, ha csak eszembe jut), amelyben megemlékezett a fiatalon elhunyt Heath Ledgerről (a Sötét lovagban Joker szerepét alakító színészről - a szerk). Az embernek elfacsarodott a szíve, pedig már a Karib-tenger kalózai zenéjénél is törölgettük a szemünket (bevallom, abból a filmtrilógiából Johnny Deppen és a zenén kívül semmi nem ragadott meg).
Félelmetes és felemelő fénytechnika, amitől néha már-már az epilepsziás roham határán vonaglottunk, felkavaró zene és óriási profizmus. Kedvencem a hippi dobos úr – a kiválóan hangosított dobszerkójával. Óriási volt!
Egyetlen dolog zavart csak: a mellettem lévő sorban ülő pasi, aki végigmessengerezte az egész koncertet. Bizonyára nagyon fontos dolgokat kellett bonyolítania pont itt és pont ebben az időben. Nem cikket írt a telefonján (azt mér érteném), mondom: üzeneteket írt. Ennyi erővel otthon, lemezről is hallgathatta volna, de azért minek koncertjegyet venni?
Szólj hozzá!